Csemeték - november

           

 A november számomra amolyan nagyon nemszeretem hónap. Nyúlós, nyirkos, hűvös, sötét… Az ember halálra unja magát, legszívesebben téli álmot aludna. Azt azonban nem mondhatom, hogy idén olyan nagyon unatkoztunk volna ebben a hónapban.

Jó hosszúra nyúlt az őszi szünet, sikerült sokat pihenni. A gyerekek apjuknál voltak pár napot a bakonyi tanyán, majd Halásztelekre mentek barátaikhoz.

Idén is megrendezték falunkban a Márton-napot. Két éve a Civil Ház adott neki helyet, tavaly a Művelődési Ház kistermében tartották, most már annyira kinőtte magát a rendezvény, hogy a nagyteremben kezdtük a napot, kézműveskedéssel. Megint szépséges lámpások készültek.

Ebben az évben koncertet is tartottak; a Lóca együttes játszott vidám, főleg libás dalokat, amelyek közül sokat mi is velük énekeltünk.

Innen dudaszó kíséretében, lámpásainkkal, mécsesekkel kivilágított utakon vonultunk fel a várba, ahol először meghallgattuk a Márton püspök életéről szóló legendákat. Aztán tűzzsonglőr-show-val zárult az este, legalábbis számunkra. A többiek még visszatértek a művházba, és megnéztek egy mesét, mi fáklyával mentünk haza Almáskertbe.

A magyartanárnő versíró versenyt hirdetett az ötödikesek körében. Akik beneveztek, azokat meghívta moziba. Tündér is írt egy vicces elbeszélő „költeményt”, így ő is a nyertesek közé került. A Westendben a „Végzet órája” című filmet nézték meg együtt.

November 20-án legnagyobb gyermekem, Virág nagykorú lett. 18. születésnapját a megújult nappaliban tartottuk. Eljött Nagymami és Ottó is, akik egy új telefont adtak legidősebb unokájuknak. Én egy fotókönyvet készítettem neki élete 18 évének legjobb fényképeiből.

Izgalmas volt, amikor az egész faluban áramszünet volt, mi mégis tanítottunk. Pont egy olyan napon történt ez, amikor nulla percre sütött ki a nap, sőt: borult volt az ég, fekete felhőkkel. Az osztálytermekre romantikus félhomály borult. Én poénra vettem a dolgot, vittem be mécses-tartókat is, fejlámpát is. Direkt behúztuk a függönyöket, mécsest gyújtottam, így angoloztunk. Kiejtési versenyt is rendeztük úgy, hogy aki épp olvasta a nehéz, ismeretlen szöveget, az megkapta a fejlámpát, a többiek pedig zsűriztek.

Kincsőék az alsó tagozatosokkal színházba mentek. Vácon nézték meg a Micimackót.

Átadták az új nyelvi laborunkat. Azazhogy még nem használtuk, de már nagyjából be van rendezve és szerelve. Ez pont Tündérék osztálytermébe került. Nagyon tetszenek nekik az új padok. A terem télies dekorációt is kapott a megújulás tiszteletére.

           

Tündérék osztályát osztályfőnökük benevezte egy facsemete pályázatra. Nyertek is annyi vérszilvafát, ahányan vannak. Nagyon nemes a kezdeményezés: kis táblákra ráfaragják a gazdájuk nevét, ő gondozza majd a fát négy éven keresztül. A ballagásukon majd átadják őket a következő ötödik osztálynak.

Sajnos ezek elültetése sokáig húzódott, mivel össze akarták kötni az iskola átadási ünnepségével. Az apukák korábban kiásták a gödröket, november legvégén már a fagyos földet kapáltuk a szülőkkel. Azért biztosan emlékezetes lesz mindenkinek, amikor együtt ültettük el a fákat: gyerekek, szülők és vendégek.

            Hát igen, az átadó. Ugye két pályázatot is nyert az iskola, aminek keretében hatalmas felújítási munkálatok zajlottak, és még mindig zajlanak nálunk. Villanyszerelés, szigetelés, vakolás, festés, radiátor-csere, satöbbi. A novembert is úgy csináltuk végig, hogy közben fúrtak, fűrészeltek. Nehéz volt úgy tanítani és tanulni, hogy odakint hol anyagot kevertek, hol kalapáltak. Néha az ablak előtti állványon jelent meg egy munkás, néha bejött az óra közben öt percre bevakolni egy ablakot, stb. Egyaránt volt izgalmas és feszült ez az időszak.

Amikor november legvégén az átadó-ceremóniát tartottuk, kint még mindig szerszámok és anyagok álltak az udvaron, és csupasz hungarocellek borították az épületet. A tornaterem azonban, ahol az ünnepség zajlott, tényleg kész lett határidőre.

            Volt az ünnepségen minden, ami kell: versmondás, fuvolaszó, táncbemutató… Két lányom is tagja lett a frissen megalakult iskola-kórusnak: Csillagék népdalokat énekeltek, Kincsőék pedig a „Hangjegysziget”-et. Leginkább talán az tetszett, amikor gitárkísérettel szinte mindenki együtt énekelte a Pál utcai fiúk egyik betétdalát, a „Legyen szabad a grund”-ot.

           

Azért, mert a gyerekeim iskolába járnak, és én is tanítok, nem szűnt meg nálunk teljesen az életiskola. Például a fűtésszezon bekösznöntével napi feladatuk a tűzifa behordása. Múltkor hatalmas fapakolást is rendeztünk, amikor csatárláncba állva adogattuk egymásnak a fahasábokat. A gyerekek Zolinak is segítenek néha a ház munkálataiban, például adogatják a szerszámokat, megmérnek dolgokat, behoznak-kivisznek ezt-azt, illetve feltakarítanak azokon a helyeken, ahol épp végzett a munkával.

     Véglegesen eljött a benti világ, ezért egyre többször kézműveskednek. Nővérük születésnapjára például füzetet festettek, Buddhás dísz készítettek, 18-as feliratot csináltak. Mivel a további kézművesség inkább az adventi időszakhoz és karácsonyhoz köthető, ezért ezekről inkább egy hónap múlva írok.

            Decemberben programok folyt. köv.: adventi hangverseny, zeneiskolások koncertje, Hesz-nap, falukarácsony és iskolakarácsony vár ránk az itthoni ünnep előtt.

Számomra a november két nagy eseményt is hozott: végre megírtam több mint 50 oldalas portfóliómat a minősítésemhez, valamint megrendeztük a Nőszirom Nyílt Napját is. Legközelebb erről fogok nektek beszámolni.

2018. december