Semmi különös

Ez a hét amolyan „semmi különös” nem volt, azt hittem, nem történt velem semmi említésre méltó. A „semmi különös” is lehet amúgy jó, nem kellenek a boldogsághoz extra élmények. Elég egy kellemes beszélgetés olyasvalakivel, aki közel áll hozzám, és máris elégedett vagyok az életemmel. Amúgy amikor visszagondoltam az elmúlt hét napra, rájöttem, hogy azért össze tudok róla szedni egy blogbejegyzésnyit.

Az osztályom számára természetesen nagyon is „valami” volt ez a hét, hiszen őket a felvételi eredményei izgatták leginkább. Nagyon sokan meg is tudták a pontjaikat a hétvégén, sokan megnézték a dolgozataikat is; jövő hét közepéig a többiek is mindent tudni fognak. Büszke vagyok az osztályomra, a többség jó eredményt ért el. A legjobb össz-pontszám 89 lett! Ez úton is gratulálok Jázminnak! Övé a legjobb matek is, 43 ponttal. Anna, Bori és Kata is szuperül teljesített, mindhármuknak 47 pontos lett a magyarja. A többiek eredménye se rossz, biztosan felveszik őket az általuk kiválasztott középiskolába. (Lám-lám, egy Nógrád-megyei kis falusi iskolában is születhetnek csodák.)

Nekem ez a hét már a jelentkezési lapokról szólt; lassan szállingóznak hozzám kitöltve, jövő héten elkezdem bevinni a gépbe a személyi adatokat, a választott középiskolákat és szakokat, valamint a bizonyítványokat átnyálazva az elmúlt négy év osztályzatait. Egyik álmom, hogy a digitális korszakban egyszer ezt majd egyetlen kattintással át lehessen emelni a Krétából, és ne kelljen vele napokat, heteket eltölteni. De addig is: gyerekekkel és szülőkkel egyeztetek, javítok, gépelek – mindeközben pedig rendületlenül zajlanak a keringő próbái.

A kisebbek viszont a sportversenyek lázában égnek. A Hesz-esek a focin és a futáson kívül leginkább kézilabdában jeleskednek, tavaly a nagyfiúk megyei bajnokok lettek. Most az ötödik-hatodikos korosztályból kedden a lányok, csütörtökön a fiúk játszottak meccset Szendehellyel, Nagyoroszival és Rétsággal.

Minden mérkőzés fergeteges nógrádi győzelemmel zárult. Így a Hesz-es diákok aranyérmesek lettek, ezzel továbbjutottak a balassagyarmati fordulóba. Jövő héten Kincső is benne lesz a hetedik-nyolcadikos korosztály kézilabda-csapatában.

Legkisebb lányom életében amúgy fordulat állt be: elhatározta, hogy végre egyesületi szinten is szeretne sportolni. A karatét nézte ki magának két barátnőjével együtt. Az edzések Vácott zajlanak a Mészáros-dojóban, ahol kyokushin karatét oktatnak. A heti három próba-edzésen jól lefáradtak a csajok, de nagyon tetszett nekik, úgy döntöttek, belevágnak. Az első edzést kedden én is megnéztem, elő is jött a sok szép emlék azokból az időkből, amikor én is harcművészetet tanultam. Kb. húsz évvel ezelőtt ugyanis japán szamuráj-kard edzésekre jártam. A köszönéseket, számolásokat, ütések-rúgások neveit hallva, a szertartásos kezdést, az ismerős bemelegítő- és küzdő-feladatokat látva nosztalgiáztam egyet.

Komolyan, szinte kedvem támadt újra belevágni a harcművészetbe, de ennek egyelőre idő- és pénzbeli korlátai vannak. A mozgást mostanság inkább helyben és ingyen űzöm, ma is jót jógáztam itthon. Valamint benne vagyok egy olyan projektben, ami nemcsak fizikai, hanem szellemi kihívás is, de ez egyelőre titkos, néhány hét múlva rántom le róla a leplet.

Vác mellett még Berkenyén jártam, méghozzá az ÉletVirág Műhelyben. A diósjenei Boróka-ház ugyan megszűnt, de áttették székhelyüket a régi berkenyei iskola épületébe, ahol jobbnál jobb programokkal várják a hozzájuk érkezőket. Jóga gyerekeknek és felnőtteknek, zene és éneklés kicsikkel és nagyokkal, tánc és meditáció, kézműves foglalkozások, például kosárfonás, festés. Valamint előadások, mint amilyen a hétfői is volt.

Kriszta, aki tanítványom édesanyja, valamint a női kör aktív tagja, szakmáját tekintve pedig szülész-nőgyógyász és pszichoterapeuta, interaktív beszélgetést tartott, amin húsz hölgy vett részt. A női lét testi-lelki problémáiról esett szó, holisztikus megközelítésben. Kriszta email-ben előzetesen megküldött, illetve a helyszínen felmerült kérdésekre is válaszolt. Nagyon bensőséges volt a hangulat, őszinte és nyitott a légkör. Megint csak azt tudom mondani: csodálatos, hogy ebben a háromszögben (Berkenye-Nógrád-Diósjenő) mennyi jó ember van!

Ismét kipipálhattam egy dolgot a 2023-as bakancslistámon. Miután beszereztem a vetőmagokat, elkészítettem az idei vetési tervet. Nem és nem hagyom, hogy a tavalyi borzalmas időjárás elvegye a kedvemet! Dacára a 2022-es aszálynak és jégesőnek én még mindig bízom abban, hogy most szép lesz a kert és bőséges a termés. Ezért meg is teszek mindent: javítom a talajt, odafigyelek a vetésforgóra és a növénytársításokra, a vetési naptárra és a család ízlésére is.

Valamint újra-hallgattam néhány előadást a biokertészetről, hogy felkészülten várhassam a tavaszt. Addig is: a kikelet életérzését nárciszok és gyöngyikék segítségével csempésztem be némileg a házba.

Bizony, túl vagyunk a tél (és a fűtési szezon) felén. Tegyük hozzá, hogy eddig alig tűnt az idő télinek, és feleannyi fa fogyott el, mint egy átlag télen. Az átlag télen két-három hetente pakoltuk a teraszra a tűzifát, most még csak a harmadik adagot fogyasztjuk, és kellemes idebent a hőmérséklet. A madarak is érzik ezt az egészet. Az etetőből alig fogy mag, mert találnak másutt eleséget, a csicsergésük pedig már most olyan hangos, mint máskor február közepén. Egyre több a kertben a cinke, feketerigó és szajkó. 

A kinti hőmérséklet napközben sosincs nulla alatt. Néha éjjel mínuszok vannak, ilyenkor nagyon szeretek a kora reggeli fagyban kerékpározni. Már jó ideje pacsirta alkat vagyok; magamtól hajnalban megébredek, még sötétben meditálok, pirkadatkor tornázok, és akkor kel a nap, amikor beérek az iskolába. Ezt a gyönyörű pillanatot a tónál kaptam el, balra Almáskert, jobbra a Naszály. Ilyen környezetben még a nulladik órára menés is megéri.

Azért a hét egyetlen napján felcsillant bennünk a remény, hogy talán mégiscsak eljő a tél. Havazott, de nagyon keveset, és sajnos alig maradt meg a hó, másnapra teljesen el is tűnt. Csak fényképeken maradt meg az emléke. Siralmas, hogy ezen a „télen” még egy hógolyót se gyúrtam, egy hóember sem épült a kertünkben, és egyszer sem csúszhattam le szánkóval Almáskert meredek utcáin. Pedig a Börzsöny lábánál élek. Igazi telet akarok!

Ha telet nem is, de a jövő hét hoz majd félévi záró-értekezletet, szülői értekezletet, és témazáró dolgozat-hegyeket. Valamint elérkezik a február, ami már magában hordozza a közelgő tavasz ígéretét.

 

2023. január