Életjel - Április

Április, április… Jó ideje egyik kedvenc hónapom!

Bár a rigmus úgy tartja, hogy „május szépen zöldellő”, idén már áprilisra teljesen kizöldült a természet. Egyre nagyobb a fű, másnál ez már tuti kiverné a biztosítékot, de én még hagyom, mert tetszenek benne a tarka vadvirágok. Mindenféle kék meg rózsaszínű, fehér és lila pici virágok vannak benne, jó részüknek a nevét sem tudom, ellenben szépek.

Szerintem a rovaroknak és a földnek is tetszik így. Most még ritkábban tervezek fűnyírást, mint tavaly (akkor összesen négyszer tettem ilyet), lehet, hogy csak ösvényeket fogok bele vágni, hogy az ágyásokat meg lehessen közelíteni, a többi meg marad a mai nyelven szólva „méhlegelő”.

Sok is a rovar, megjelentek az első méhek, darazsak, legyek, sőt, szúnyogok is. Megint sok kóbor macska jár át a kertbe, cirmos, fekete, foltos… Némelyik mintha félig vadmacska lenne, de ők talán a legközvetlenebbek; átjönnek, és hosszú percekig ülnek velem szemben, és nézzük egymást.

A korai „nyár” sajnos gyors elvirágzással járt. Elvirágzott a cseresznye, a birs, az alma, kizöldült a diófa, leveles a füge.

Az összes hagymás is elvirágzott már, a jácint, a nárcisz, és lassan a tulipán-korszaknak is vége. Nagyon hamar jött minden, de túl gyorsan is lett vége. 

Ez is arra int, hogy nem szabad semmit sürgetni, mindennek megvan a maga ideje, amit a legjobb szépen türelmesen kivárni…

Tavaly egynyári virágkeveréket vetettem az egyik ágyásba. Ezek szerint volt közte évelő is, mert jelenleg sárga viola virágzik benne.

Szintén tavaly kaptam valakitől valamilyen gumókat. El is feledkeztem róla, hogy földbe raktam őket. Erre most kihajtottak; ahogy elnézem, talán nőszirom lesz belőlük.

Az orgona nagyon korán nyílott, mostanra már szinte el is virágzott, anyák napjára semmi sem marad belőle. 

Mivel anyukámnak ez a kedvenc virága, ezért mi április közepén tartottuk az „anyák napját”, hogy vihessen haza ebből a szép lila virágból egy nagy csokorral.

Természetesen nem bírtam ki, és vettem néhány virágpalántát. 

Nagyon-nagyon megdrágult minden, ezért most sajnos csak feleannyit tudtam vásárolni, mint tavaly.

Muskátli, petúnia került ki a cserepekbe a teraszra.

A többinek nem tudom a nevét, de szépek, színesek, szemet gyönyörködtetőek.

Rekord-korán, már április elején le tudtam szedni az első fűszer- és gyógynövényeket: oregano, petrezselyem, menta, citromfű. 

A legjobb frissen hozni a kertből a fűszert az ételekhez, a gyógynövényekből meg csinos csokrok száradnak a teraszon, hogy finom tea lehessen belőlük a téli időszakra. Rendszeresen fogy is, az új teáscsészéből szeretem kínálni kedves vendégemnek, egy kis házi mézzel…

Előbújtak a salátafélék a magas-ágyásban, de még nagyon picik, majd csak májusban lehet őket falatozni. Idén teljesen rákattantam a madársalátára, utólag ezt is vetettem az egyik kis ágyásba.

A jenei kastélykertben szedett medvehagymából krémleves és pogácsa is készült.

Amikor az időjárás lehetővé tette, sok időt töltöttem a szabadban, tulajdonképpen az egész napot. A teraszon lehet tanítani, tanulni, tornázni, zenét hallgatni.

Tulajdonképpen az ember kint élheti az egész életét. A napozással már mostanra meg is alapoztam a jó bőrszínemet.

Bent a házban pici változás, hogy a tavalyi belső festés és egy év várakozás után végre felkerültek a képek a falra. Ezer hála és köszönet ezért az ezermester gondos kezének és fúrójának… A házra amúgy már nagyon ráférne egy külső festés is, de a pénztárcám sajnos erre idén is nemet mondott.

Amikor szép az idő és jók az utak, elmegyek futni. Egy héten legalább háromszor: kétszer kisebb távot (2,5-3 km), egyszer nagyobbat (4 km). Tudom, tudom, nem egy maraton, de nekem ez pont megfelel.

Amire nagyon ráfeküdtem, az a folyadékbevitel. Most már tudatosan is számoltam, és rájöttem, hogy nagyon erősen dehidratált vagyok. Az a baj, hogy egyszerűen alig kívánom a vizet, ezért úgy kell mindig magamba beleerőltetni. De nincs mese, nyomatom, mert szeretnék egészséges maradni.

Mostanság sokkal jobban alszom! Azt nem tudom, hogy ez a több mozgásnak köszönhető, vagy annak, hogy sokat vagyok a friss levegőn, esetleg annak, hogy alapvetően kiegyensúlyozottabb a lelkiállapotom. Mert hogy ez a hónap még harmonikusabb, mint az előző volt…

Április legelső napjára esett Húsvét hétfő. Sütöttem kalácsot, Csillag pedig tojást festett. Aznap sehol nem volt egyetlen hímnemű sem a közelemben, így azt hittem, idén is elmarad a locsolás. Erre elindultam futni, és a szomszéd ház előtt megláttam Lacit, aki elől hiába is akartam volna, nem tudtam kitérni, így meg is locsolt a) az árokból esővízzel b) kölnivel, hogy ne hervadjak el. 

Majd egy másik utcában futva megláttam Rozoga urat, aki épp a robogóját mosta a kertjében slaggal. Gyorsan kifelé irányította a locsolócsövet az utcára, hogy én is kapjak a vízből, ne csak a járgány, de szerencsére gyorsabb voltam, és megúsztam relatíve szárazon.

Kétszer is jártam Diósjenőn a tónál. 

Az első látogatás varázslata nagyon emlékezetes marad számomra. 

Pláne, hogy utána megnéztem a Kung Fu Pandát, és mint ahogyan az Sifu mester is mondja: „Nincs jó hír vagy rossz hír, csak hír van...

Másodjára egy szép áprilisi délutánon az anyukámmal mentem, plusz a barátaimmal, Krisztával, Flórával és Ádámmal. 

Velük körbesétáltuk az egész tavat, aminek egy részét óriási sárban, szinte mocsárban tettük meg. 

Kimentünk egy stégre, hogy közelről csodáljuk meg a vizet. Jégkrémet is vettünk a Kukac büfében.

Ez tulajdonképpen egy előrehozott anyák napja volt számunkra, amikor is reggeltől estig együtt voltam Anyuval, és előtte is, utána is itt aludt (igaz ez utóbbit a MÁV-nak, pontosabban a nem közlekedő pótló-busznak köszönhettük).

Délelőtt a nógrádi vásárban voltunk, ahol kürtőskalácsot ettünk, és Ágotával meg Bettivel együtt gitárzenére énekeltünk.

Este buli volt „Béla bácsinál”, azaz a Vár Vendéglőben. Az étterem megújulását bográcsos kajával és partival ünnepeltük meg. Én persze nem ettem a gulyásból meg a kolbászos lecsóból, de aki igen, annak nagyon ízlett. Bent egy DJ volt felelős a jó hangulatért, táncoltunk is a retró zenékre.

Nagymami Virággal a Budai várban járt, ahol a Tóth Árpád sétányon a híres fasoron gyönyörködtek a virágzó fákban.

Lesz amúgy még egy anyák napi meglepetésem az anyukámnak. Azt tudja, hogy lesz, de azt nem, hogy mi, és mivel olvassa a blogot, nem is írom le, de biztosan örülni fog majd neki.

Eddig olyan szépnek tűnik ez a beszámoló, igaz? Szinte idilli. No, ezután jött a „feketeleves”. A hónap közepén megérkezett a nagy lehűlés, 27 fok után két nap alatt 8. Nyárból majdhogynem a télbe csöppentünk bele. Jött az eső, a szél, a majdnem fagyos éjszakák. 

A teraszról ismét a házba húzódtunk be, ahol be kellett újra gyújtani. A trikót-sortot, lenge ruhákat, mezítlábas szettet lecseréltem pulcsira, kabátra, bakancsra, ernyőre. (Megviselik az ember szervezetét ezek a hirtelen váltások: most, mikor ezt a bejegyzést írom, már ismét trikóban napozok a teraszon…)

A család (engem kivéve) elutazott pár napra Szardíniára, ami tulajdonképpen születésnapi ajándéknak számított. A három „kicsinek” ez volt élete első repülőútja, ők most jártak először a tengernél is.

Sajnos a lehűlés a mediterrán részt is elérte, és habár ott annyira nem volt hideg, mint amennyire itthon, fürdeni azért nem tudtak a tengerben. Első nap még póló, második nap pulcsi, harmadik nap dzseki volt rajtuk.

Egy apartman-házban szálltak meg, jókat ettek, természetesen pizzát is. Sokat sétáltak, még az egyre hűsebb idő, és az egyre nagyobb szél sem tudta őket eltántorítani.

Sok szépet láttak, jellegzetes olasz házakat, utcákat, templomokat. Egy korall-múzeumban is voltak, ahonnan hoztak nekem hűtőmágnest, kulcstartót és karkötőt.

Örökre szóló élmény lesz ez nekik. Ennek nagyon örülök, annak viszont nem, hogy a munkám, a képzésem és az anyagi helyzetem miatt sajnos én nem tudtam velük tartani. 

Viszont Nagymami életében először együtt töltött külföldön néhány szép napot az összes magyarországi unokájával.

Az éjszaka közepén értek haza Szardíniából, de a középiskolások hajnalban kelve lementek Abára, hogy részt vegyenek a Szent György napon, ami az Atilla Király Gimi egyik legnagyobb hagyományőrző rendezvénye.

Elkezdtünk együtt angolozni Virággal. A terve: emelt szintű érettségi, nyelvvizsga, majd továbbtanulás művészeti vagy média vonalon. Szinte minden téren megújul az élete: most költözik le (újra) Fehérvárra, új lakás, új munka vár rá.

Elkészült Kincsőék tablóképe, méghozzá rendhagyó módon Spotify stílusban.

A legkisebb lányom a Medve Matek szabadtéri versenyén már több éve részt vesz a barátaival. Ezúttal a Medvebocs kategóriában Aranymedve rangot értek el!

Életemben először kettesben voltam Kincsővel táncházban. Szokásos hely, Eötvös 10, szokásos program moldvai a Tázlóval. Nagyon élveztük mindketten, találkoztunk régi széplaki ismerősökkel, tanultunk új táncokat, gyakoroltunk régieket, fel is kérték őt. Annyira tetszett neki, hogy akar rendszeresen járni, aminek nagyon örülök.

A húsvét, a tavaszi szünet miatt sok órám elmaradt, sajnos így kevesebb a bevétel is, anyagilag ez egy megszorítósabb hónap volt.

A nyelviskolában az egyik diákommal vége a tanfolyamnak, lenyelvvizsgázott, lett viszont egy új diákom, ezért átalakult némileg az órarendem.

Így megint többször van lehetőségem arra, hogy Vácott a kedvenc önkiszolgáló éttermemben ebédeljek, amit, ha az időjárás engedi, kint fogyasztok el.

Majd jó időben veszek egy fagyit az Adriában, amit a város sétálóutcáin mászkálva, vagy a Dunaparton ücsörögve nyalok el.

A duolingó-ban kitartok, nemrég értem el a 200-as streak-et. Ez azt jelenti, hogy 200 napja minden nap foglalkoztam a nyelvtanulással. Elégedett vagyok a nyelvtudásommal: angol felsőfokon, orosz középszinten, olasz alapfokon.

Az idegenvezetői képzésre beadandónak most egy előkalkulációt kellett elvégeznünk. Ugyan a költségvetés-tervezése nem vizsgaanyag, azért nem árt tudnunk, hogy is megy ez. 

Az órákon elég aktívan veszek részt, szerencsére az odafigyelésnek és a felkészültségnek köszönhetően elég jól tudom a válaszokat a kérdésekre.

A csoporttal a Margitsziget bejárását terveztük, de a rossz időjárás miatt inkább a Nemzeti Múzeumba mentünk, ahol megnéztük a koronázási palástot, a Seuso-kincseket, és a történeti kiállítás egy részét.

Ugyan még van hátra pár hónap a tanfolyamból, már most azon jár az agyam, hogy merre tovább, miután levizsgázok, és meglesz az idegenvezetői igazolványom. 

A minap szembe jött velem a váci Tourinform (Vác és környéke TDM) álláshirdetése: idegenvezetőt keresnek. Gondoltam egy merészet: ugyan még csak most végzem a képzést, és csak ősztől tudok munkába állni, én azért jelentkezem rá. 

Írtam egy motivációs levelet, elküldtem az önéletrajzomat, vissza is jeleztek. Sőt, már meg is volt az interjú, azt hiszem, elmondhatom, hogy kölcsönös megelégedéssel és szimpátiával.

Ennek eredménye: októbertől máris van egy rendszeres munkalehetőségem! Váci városnézéseket fogok vezetni és kirándulásokat a Dunakanyarban. A célom persze a több lábon állás, idegenvezetés különböző helyeken, eltérő célcsoportoknak, magyarul is, angolul is. Most alakul egy nagyon jó lehetőség, de majd csak akkor írok róla, ha biztossá válik.

Nógrádon felpezsdült az amúgy sem unalmas élet, és ennek oka a közelgő önkormányzati választás. Nem titok, hogy én, és velem együtt szerencsére sokan mások is, változást szeretnénk látni a helyi (és az országos) vezetésben. 

Remélem, hogy a régi kornak leáldozik végre, és egy új, fiatalos, energikus, a pártpolitikától független csapat, az „Itthon, Nógrádon” kerül a falu élére. Tudjátok, sokszor túltengenek bennem az energiák, és elhatároztam, hogy ezt úgy tudom a legjobban kezelni, ha mindig valami jóba forgatom bele. Hát most ebbe.

Elindult egy fb-oldal, a Nógrádi KözTér, és egy fb-csoport, a Nógrádi Zsibongó, melyek létrehozásában és működtetésében nagyon aktív szerepet vállalok. Az oldal célja a független tájékoztatás, a csoporté a szabad vélemény-nyilvánítás, és mindkettőnek a közösség még szorosabb összefogása. Emellett aláírást gyűjtünk, szórólapozunk, aktívkodunk. Igyekszem a saját eszközeimmel is segíteni a változás folyamatát.

A végére pedig jöjjenek az áprilisi évfordulók:

Pontosan 50 éve, 1974. április 17-én született egy olyan ember, aki életem első szerelme lett. Együtt éltük végig a kamaszkort annak minden szépségével és nehézségével együtt. Ezután jött egy nagyon hosszú mosolyszünet, zéró kommunikációval. Felnőtt korunkra viszont, azt hiszem, ezt mindketten kölcsönösen így érezzük, egymás igaz barátaivá váltunk. Néhány évente találkozunk, ritkán telefonálunk, néha chattelünk. Viszont az égvilágon mindent őszintén meg tudunk beszélni, és úgy érzem, sokat segítünk is egymásnak. Meg persze ott a rengeteg viccelődés és nevetés is. Ez úton is Isten éltessen, Zsolt!

2014. áprilisa gyökeres változást hozott az én és a gyerekeim életében is. Ugyanis kereken 10 éve váltunk el a férjemmel, azaz a gyermekeim apjával. Pontosabban ekkor mondtam ki én, hogy oké, legyen vége a 17 és fél éves kapcsolatunknak. Ezt tartom életem egyik legnehezebb, egyben legjobb döntésének, amit azóta sem bántam meg egy pillanatra sem.

A pontot az egésznek a végére csak jóval később tudtunk tenni, hiszen a hivatalos procedúra sajnos még további két évig húzódott. Életem talán legkeményebb, legszomorúbb időszaka volt ez, amikor szinte minden nap sírtam. Sok egyedüllét a gyerekekkel, nomád körülmények a henyei présházban, magányos magántanulás, közben újabb és újabb nehézségek a válással kapcsolatban… 2016. áprilisában a tapolcai bíróság kapuján aztán egy nagyon boldog nő lépett ki. Pontosan 8 éve lettem ugyanis hivatalosan elvált.

Ráadásul ekkor költöztünk Nógrádra. Immáron 8 éve élünk ebben a faluban. Ugyan akkor még egy másik utcában, másik házban és mással laktunk, de akkor úgy éreztem, megtaláltam végre a helyemet.

2022. áprilisában meghoztam egy döntést, és kiléptem egy súlyosan toxikus kapcsolatból. Ekkor kezdődött el egy majdnem fél éves kálváriám egy bántalmazó pszichopatával.

2023. áprilisban pedig úgy döntöttem, hogy felmondok a helyi általános iskolában és otthagyom a közoktatást. Ezt sem bántam meg, azóta sokkal kötetlenebb, stresszmentesebb, szabadabb lett az életem. Nyártól ebben még nagyobb változások fognak bekövetkezni, amiről természetesen beszámolok majd nektek is.

Micsoda döntések, micsoda fordulatok! A változékony április sok változást hozott az életemben, és én ezeknek mind nagyon örülök. Jöjjön hát a május, a szerelem varázslatos hónapja! Benne több, köztük egy nagyon jelentős, az életemet örökre gyökeresen megváltoztató évfordulóval…

2023. április