Ősz kellős közepe

A hét úgy kezdődött, hogy hétfőn este ünnepélyes eseményre mentem a községházára. Ekkor volt ugyanis az új testület alakuló ülése, az új polgármester és a képviselők eskütétele. Nagy taps fogadta őket, a leköszönőket viszont minimális (részemről semennyi). Ugyan sokmilliós hiánnyal vették át a falut, én mégis bízom benne, hogy az új korszak sok jó változást fog hozni.

Anyukám, a nagy hős, nem bírt magával és folyton cipekedett, méghozzá olyan súlyú cuccokat emelgetve, amikre még én is azt mondom, hogy nehezek. Erre mi történt? Persze meghúzta a hátát, és most kénytelen nyugiban lenni, gyógyulgatni. Utálja szegény ezt a tehetetlenséget. Viszont ha az ember túlpörög és magától nem pihen, akkor az élet sajnos tesz róla, néha ilyen durva módszerekkel.

Míg azonban a pakolászás most emiatt kissé parkolópályára került, az ingatlanozás felturbózódott. Vevőkeresés, lakáseladás, ingatlankutatás zajlik most az online térben, és amint anyukám felépül, a valóságban is. Bennem persze rögtön feltámadt a lakberendező, lelkesen lakásokat nézegetek, elemzek, tervezek át, egyelőre persze csak képzeletben.

Virágom munka mellett a jogosítvány megszerzésére és az angolozásra fókuszál, valamint belekezdett a futásba. 

Kendéék jó néhány hete dolgoznak egy hatalmas istálló épületen. Szerintem nagyon pöpec lett/lesz!

A hétvége főleg a lányaimról szólt, a három „kicsiről”. Hazajöttek Nógrádra, megtelt a ház élettel és zajjal, szanaszéjjel hagyott holmikkal, karácsonyi (!!!) zenékkel, kiabálással és nevetéssel.

Volt benne közös jógázás és tánc itthon, sütöttek lekváros buktát és társasoztak, együtt ebédeltünk a Vár Vendéglőben, valamint egy iszonyatosan idióta, de nagyon vicces írós játékot is játszottunk.

A csajok felpakoltak egy jó nagy adag fát a teraszra, hogy könnyebb legyen nekem a fa behozatala, pláne esőben, sötétben. Szombatra ugyanis eléggé lehűlt az idő, néhány nap szünet után újra be kellett gyújtani.

Bezzeg, mikor Budapesten voltam! A nógrádi esőből, hűsből bementem a fővárosba pulcsiban, harisnyában, csizmában, aztán jött egy hirtelen intenzív hőhullám. Sütött a nap, az utcán bőven elég volt a bőrdzseki, a benti térben még trikóban, ujjatlan ruhában is megsültem.

Minek voltam már megint Budapesten? (Egy barátnőm szerint nagyvilági életet élek a fővárosban.) Hát vizsgázni! Elérkezett ugyanis a nagy nap, a csütörtöki írásbeli. Szinte hiánytalanul megjelent a csoport, egyesek idegeskedve, a tananyagot ismételgetve, a többieket kérdezgetve, mások hót lazán, mindenre tojva; egyesek az elmúlt időszakot végig tanulva, mások bevallva, hogy nem igazán készültek túl sokat; egyesek öltönyben, mások macinaciban.

Én valahogy a kettő véglet között éreztem magam. Egész tanévben, de az utóbbi pár hétben főleg sokat tanultam, hiszen ez a tudás nemcsak a vizsgára, hanem az életre is felkészít. A vizsga napján azonban már nem izgultam túlzottan, csakis az egészséges mértékben stresszelve. Anyukám reggel kikérdezett a komplett anyagból, és mivel a nagyját tudtam, ezért úgy éreztem, nincs min parázni, viszont az adrenalint ezzel a kellő szintre pörgettem fel.

A 60 perces tesztnek nem sok köze volt ahhoz, amire nekünk idegenvezetőként szükségünk lehet, viszont 50 év tapasztalatai alapján, a józan eszemre hagyatkozva nagyjából sikerült megoldanom, méghozzá jó gyorsan. Alig fél óra alatt végeztem, a csoportból elsőként én.

A projektfeladatokra 3 óránk volt, és ez kellett is. Gyors olvasással, gyors gépeléssel, minden percet maximálisan kihasználva dolgoztam. Legjobb tudásom szerint írtam meg az idegenvezetői jelentést, a jegyzőkönyvet rendkívüli eseményről, és az elszámolást. Úgy érzem, sikerült, de a konkrét eredményt október 28-án tudjuk meg. Ekkor lesz ugyanis a gyakorlati vizsgánk.

Budapesten várt még rám pár élmény. Egy közös utazás, egy emlékezetes találkozás, séta... Sok beszélgetés, sok nevetés, sok szenvedély. Valamint megettem életem eddigi legfinomabb pizzáját.

A lányok most útra keltek, kiürült a ház, csend van, nyugalom, békesség. Itt az ideje, hogy felkészüljek a buszos városnézésre magyarul, a gyalogosra angolul, valamint az idegenvezetés módszertanra.

A tanulás mellett viszont egészen biztosan jut majd időm mindenféle kalandokra, reményeim szerint Budaörsre is.

 

2024. október