Idegenvezető lettem!

Elérkezett a várva várt pillanat! A nap, a hét, az év híre, hogy idegenvezető lettem! Október 10-én sikeres írásbeli, tegnap, 28-án pedig szóbeli-gyakorlati vizsgát tettem. Így turisztikai technikus szakmát szereztem, idegenvezető szakirányban.

Mennyi időt, pénzt, és energiát fektettem ebbe bele, te jó ég! Ha mindent összeszámolok, félmillióban is benne van ez az egész. Egy éven keresztül minden második hétvégémet Budapesten töltöttem a képzésen, ahol főleg elméletet tanultunk. Ezen kívül volt néhány közös városnézés, valamint sok helyszínt magánszorgalomból jártunk végig a csoporttársaimmal. Otthon rengeteget tanultam, olvastam, kutattam. Anyagokat szerkesztettem, túrákat raktam össze.

Alapvetően nagyon felkészültnek éreztem magamat, de közvetlenül a vizsga előtt rámtört a jeges rémület. A józan eszemmel tudtam, hogy sikerülni fog, mégis parázni kezdtem. Érthetetlen, hogy érettségivel, egyetemi vizsgákkal, nyelvvizsgákkal a hátam mögött miért jött rám a pánik. De fontosnak érzem leírni nektek ezt is, hogy tiszta képet kaphassatok rólam. Hogy lássátok, a vidám mosoly mögött azért húzódott kétség, félelem, bizonytalanság is.

A helyzetet nem könnyítette meg anyukám költözése, és kettőnk egészségi állapota sem. Úgyhogy a vizsgára egy átpakolászott hétvége után, egy csigolya-roppant, köhögős anyuka mellől, a betegségből csak félig kilábaltan, iszonyatos fejfájással és kialvatlanul mentem el.

Szeretem a hármas számot, és úgy adódott, hogy mind a három feladatnál harmadikként kerültem sorra. Ennek amúgy nagyon örültem, mert ha már valamin túl kell esni, akkor essünk rajta túl a lehető leghamarabb.

Idegenvezetés módszertanból a fürdőket húztam. Meséltem a római és török fürdőkről, történelmi és strandfürdőinkről. Hőforrásokról és termálvízről, az egykori Fürdő-sziget és a Dagály kapcsolatáról, a Hősök tere régi kútja és a Széchenyi fürdő közti összefüggésről.

A buszos városnézésen az egyik legnehezebb rész jutott nekem, a Göncz Árpád városközponttól a Róbert Károly körúton át a Hungáriáig. Itt aztán tényleg nincs semmi különösebb látnivaló. Ezért itt főleg Károly Róbertről, illetve Budapest úthálózatáról és vasúti közlekedéséről beszéltem. Életemben először ültem az idegenvezetői széken, és beszéltem buszos mikrofonba!

A Hősök terén kiszálltunk, és gyalogos séta keretében kellett beszélni a térről, és az ott látható szobrokról, angolul. Nekem Szent István vége, illetve Szent László jutott. A történelmi adatokon kívül hozzájuk kapcsolódó történeteket, legendákat is meséltem.

Ezután a csoporttal a következő útvonalon jártuk be Budapestet: Andrássy út, Széchenyi tér, rakpart, Margit-híd, Buda, Víziváros, Erzsébet-híd, Pest, majd vissza a Hősök terére, onnan pedig az iskolához. Míg a többiek még javában vizsgáztak, én megkönnyebbültem dőltem hátra, és élveztem a városnézést.

A vizsgabiztosok kedvesek és segítőkészek voltak, oldott hangulatot teremtettek. Elérték, hogy mosolyogjunk, sőt, nevessünk is ebben a stresszes helyzetben. Osztályfőnökünknek, Judit tanárnőnek ajándékkal és virággal köszöntük meg az egész éves munkáját.

Némi adminisztrációs szünet után megkaptuk a bizonyítványainkat. A tanév során az összes tantárgyból jeles osztályzatot szereztem. Azt pontosan nem tudom, hogy a vizsga különböző részfeladatain milyen eredményeket értem el, de az összesített végeredményem 92%, azaz jeles lett! A vizsgabiztosok szerint a csoport átlagon felüli színvonalú volt, mindenki nagyon szépen teljesített.

Rettenetesen elfáradtam, és nemcsak a vizsga miatt. Hétvégén ugyanis anyukám költöztetése zajlott. Tudom, ennél „remekebb” időzítés nehezen lehetett volna kitalálni. Ráadásul szegény még mindig nagyon vacakul van egészségileg, ezért az egész család segített neki. 

Összepakolás és selejtezés Józsefvárosban, kipakolás és utó-selejtezés Újlipótvárosban. Kende autóval fuvarozott, mi a lányokkal csomagokat raktunk össze és hurcoltunk le-föl.

Ez a lakás azonban csak átmeneti, innen szeretne továbblépni. Túl kicsi, túl zsúfolt. Szeretnénk, ha megtalálná azt a tágas, kényelmes, szép lakást, ahol élete hátralévő részét nyugalomban, esztétikus környezetben élheti le. Sorra nézzük a neten az ingatlan-hirdetéseket, sőt, egy helyen már voltam is, és videóhívásban mutattam neki a helyiségeket. Ezután nem bírtam ki, és barangoltam egy kicsit gyerekkorom helyszínén, Óbuda Óvárosában. Itt készültek ezek a fényképek.

Bevallom, sok más mellett a lakberendezés is nagyon érdekel. Úgyhogy ráérős időmben lakásfotókat elemzek, alaprajzokat alakítok át, térképeket böngészek, utcaképeket nézegetek. Lakberendező ugyan hivatalosan biztosan nem lesz belőlem, elég volt az iskolarendszerű tanulásból, de örülök, hogy ennek a hobbimnak most hatványozottan hódolhatok. Alig várom, hogy amikor meglesz a lakás, segíthessek anyukámnak berendezni a teret.

Viszont most ugyebár lett egy új hivatásom, és már csak pár lépés van hátra, hogy ténylegesen elinduljon a munka. Ma beadtam a kérelmemet az idegenvezetői igazolvány iránt, és megigényeltem az Europass-t is. Kb. két hét múlva lesz meg a kártyám, amivel végre hivatalosan is elkezdhetek dolgozni. Mivel számlaképesnek kell lennem, azt is el kell intéznem, hogy egyéni vállalkozóvá váljak.

Aztán: Irány a világ! Várnak az élmények, kalandok! Szeretnék magyarokkal külföldre utazni, illetve külföldieknek bemutatni Magyarország szépségeit. Egészen biztos vagyok benne, hogy a jövő tartogat még sok izgalmat, most azonban nyugodt és csendes időszakra vágyom, amikor végre több nap Budapest után itt lehetek Nógrádon. Élvezem a kertet, a falut, az indián-nyarat október végén, az őszi szünetben.

Apropó: a legkisebb lányom az osztályával október 23-án az abai városi ünnepségen lépett fel. Itt készültek ezek a képek. Az utolsó kép azokat a diákokat ábrázolja, akik egy mongol iskolával kezdtek el testvér-iskolai kapcsolatot kialakítani, online, angolul. Köztük van Kincső is.

Amúgy köszi mindenkinek, aki lájkolta a képet és/vagy gratulált! Fb-os jelenlétem legnépszerűbb posztja lett.

2024. október