Velem (továbbra is) mindig történik valami

Három és fél éve volt egy hasonló című bejegyzésem, pontosabban kettő: a Janikovszky Éva könyv ihlette „Velem mindig történik valami” és „Velem tényleg mindig történik valami” címmel. 

Továbbra is érvényes rám a „Békés harcos útjá’-ból ismert mottó: „Olyan nincs, hogy semmi sem történik. Nincsenek átlagos pillanatok.” 

Nos, az elmúlt másfél hét tele volt eseménnyel, ezekről szól a mostani bejegyzésem.

Eleinte melegebb, kora tavaszias napokat élhettünk. Kedvenc virágneves utcámban teljes pompájában virágzik a hóvirág. Aztán jöttek a nagyon fagyos éjszakák és napos nappalok. 

Mostanra meg csak úgy simán ronda hideg idő van. Állítólag hétvégére eső, havas eső, hó, vihar, és hasonló szépségek „várhatók”.

A múltkori kéménytűz után Kende beépített egy szellőzőt a házba, ma kijött a kéményseprő leellenőrizni. Minden oké, a kályhában jól ég a fa, a kéményen jól távozik a füst.

Anyukám vett magának új evőseszköz-tartókat, és úgy gondolta, engem is meglep velük. Hasonló bambusz-tárolót kaptam múlt karácsonyra Virágtól, abban a főzéshez szükséges eszközöket tartom a konyhában.

Ebben az étkezőiben pedig elfért az összes evő- és kiskanál, nagy- és kisvilla, meg kés. Pont belefért kettő az asztal fiókjába, szép rendezett lett az összkép.

Előző vasárnap Budapesten voltam, ahol anyukámmal folytattuk a lakberendezési körutat, amit múltkor az IKEÁ-ban kezdtünk el.

Ezúttal az XXXLutz-ban jártunk, ahol én soha korábban. 

Nos, nem igazán az én stílusom ez az áruház, kevés olyan bútort és kiegészítőt láttam, ami tetszett nekem.

Anyu viszont vett az új lakásába fürdőszobai kerámiákat, szennyestartót és lábtörlőt.

Valamint kinézte magának a leendő lakástextíliákat, ágytakarót, párnákat, függönyöket.

Este még egy körúti kávézóban volt egy beszélgetésem, ahol megittam egy frissen facsart narancslét, és a találkozás igen gyümölcsözőnek bizonyult.

Múlt héten három remek randiban is részem lehetett Nógrádon. Valamint ismét nagyon sokat tanultam önmagamról és működésemről. Komolyan úgy érzem, hogy napról napra ugrásszerűen fejlődök.

Pénteken egy kicsit legyengültnek éreztem magamat, de ezen a napon is a fővárosba utaztunk, ahol először Budán tettünk rövidebb sétát.

Aztán egy online interjúm volt egy E-Scooter-es céggel. A feladat: elektromos ülő rollerekkel bejárni a turistákkal Budapest különböző részeit. 

Az első hospitálás holnapután várható, ha az időjárás is úgy gondolja. Már nagyon várom a „beavatást”, mivel sosem utaztam még ilyen járművön.

Ezt egy munkamegbeszélés követte, amit a hangulatos Café Zsivágóban ejtettünk meg. 

Nagyon tetszett a régi bútorokkal és kiegészítőkkel berendezett tér, és jó hangulatú, előre mutató volt a beszélgetés is.

Ezután még anyukámmal elmentünk a Páva utcai zsinagógához, ahol a Holokauszt Emlékközpontba vittünk felajánlást.

A nap még itt sem ért véget, mert este táncházban voltunk a legkisebb lányommal. Eötvös 10, Tázló moldvai táncház. 

Már a tánctanításon is részt vettünk, utána pedig természetesen magán az össznépi táncon is. 

Ahogy telt az idő, sajnos kezdtem elég vacakul érezni magamat, ezért egyre több szünetet tartottam.

Végül három és fél órán át bírtam, de a végére már több volt a pihenés, mint a tánc. Szó szerint bedőltem utána az ágyba.

Ha azt hiszitek, hogy szombaton kipihentem magamat, akkor tévedtek. Délelőtt Óbuda, délután pakolászás várt ránk. Anyukámmal ugyebár egy ideje programunk, hogy nemcsak tervezgetéssel és lakberendezéssel készülünk a költözésére, hanem bejárjuk a régi-új környék egy-egy részét. Óbuda több évtizedig az otthonunk volt, most újra felfedeztük.

Elmentünk a Kórház utcai piacra, ami a gyerekkoromban még szabadtéri volt, mostanra fedett vásárcsarnokká változott Óbudai Piac néven. Örömmel konstatáltuk, hogy nagyon sok jó üzlet és stand van, itt vettük egy kifőzdében az aznapi ebédünket is, egy kedves és vicces eladótól.

Mellette áll egy templom, vagyis korábban valószínűleg annak is épült, de utánanéztem, hogy most ez a szent Erzsébet Karitász Központ. Ezután úgy döntöttünk, hogy a szép napos időben nem indulunk rögtön vissza, hanem barangolunk még egy kicsit a környéken.

Kimentünk a Szentendrei útra, és addig sétáltunk, amíg egy Jysk-be nem botlottunk.

Így idén már a harmadik lakberendezési áruházat jártuk be együtt. Anyukám itt főként az ülőbútorok iránt érdeklődött. Nagyon valószínű, hogy itt fogja beszerezni az új foteleket a lakásba.

Ezután további sétát tettünk a Óbudán, az ikonikus helyeket bejárva. Elmentünk az Alternatív Közgazdasági Gimnázium…

…a Selyemgombolyító és a volt Bíróság épülete mellett.

Azért szeretem Óbudát, mert egyszerre van itt jelen az ókor, a középkor és a modern kor, megférnek egymással az antik maradványok, a barokk és klasszicista házak, meg a szocreál lakótelep is. Mi most a panelházak tövében a Porta Praetoria, azaz a keleti kapu római romjait néztük meg.

Persze nem bírtunk ki, hogy ne kanyarodjunk oda Anyu leendő lakásához, ahol a házat már félig-meddig felállványozva találtuk, zajlik épp a szigetelés és a külső festés. Reméljük, mire beköltözik, már minden szép és rendezett lesz.

A Fő téren leültem Szindbád mellé az asztalhoz…

…aztán belekaroltam az egyik Esernyős lányba.

Délután pedig a költözés előkészítésének régóta halogatott részét ejtettük meg, a könyvek átnézését, selejtezését, elrakását. Szerencsére anyukám jó sok olyan könyvet kiválogatott, amire nincs szüksége, ezeket eladományozza. A többi pont el fog férni szépen az új nappaliban a könyvespolcokra.

Vasárnap ünnepeltük legkisebb lányom születésnapját. Ugyan a gyülekező Újlipótvárosban volt, az összejövetelt rendhagyó módon mégsem ott tartottuk meg. Anyukám ugyanis mindenkit meghívott a Palacsinta Palotába.

Voltak, akik vega-, mások cheddar burgert ettek. Csak mi választottunk Anyuval sós palacsintát, méghozzá négysajtosat.

Édes palacsintából hatalmas a választék, mi Prémium mellett döntöttünk, amiben Oreo, Kinder és Ferrero csokidarabok voltak, fehércsokis krémmel, Nutellával és csokiöntettel, tejszínhab és csokiforgács díszítéssel.

Az adagok annyira óriásiak voltak, hogy feleztük őket, és még így is a fiúknak kellett megenniük a maradékokat.

Hétfőn se mentem még haza, hiszen várt ránk az Alföld. Szegedre utaztunk, ahol remek városnézésben volt részünk.

A túrát Újszegeden kezdtük, az Erzsébet-liget bejáratánál. Mennyit sétáltam a parkon keresztül a kollégiumból az egyetemre!

Itt áll Árpádházi Szent Erzsébet plébánia.

Innen nagyon szép a látvány a túlpartra.

Átmentünk a belvárosi hídon, ahol 1992-93-ban én is gyalogoltam reggelente.

A túlparton a Móra Ferenc Múzeum került rögtön a látómezőnkbe.

De sokat üldögéltem anno a múzeumparkban!

Természetesen nem maradhatott ki itt a SZEGED felirat.

Ezután bejártuk a belvárost, megnéztük a legfontosabb látnivalókat.

Láttuk a színházat és a mozit.

A Széchenyi téren a szobrokat: Szent István és Gizella, IV. Béla, Deák Ferenc, Vásárhelyi Pál, Tisza Lajos, Klebelsberg Kunó és természetesen Széchenyi is.

A legimpozánsabb épület itt a Városháza.

Sétánkat Szeged „Váci utcájában”, a Kárász utcában folytattuk.

A Klauzál téren még mindig ott van a híres Virág cukrászda, ahol sokszor fagylaltoztam.

A 7-es villamossal majdnem elmentem Kiskundorozsmára…

A nagy árvíz után újjáépült Szeged tele van szépen felújított szecessziós és historizáló házakkal.

Ilyen például a Fekete ház, ami akkoriban sötétbarna volt, de mostanra kivilágosodott.

Egyetemista korom ikonikus helyszíneit is felkerestük. Az egykori JATE főépületét a Dugonics téren…

…és a Hősök kapuja melletti épületet, ahol a legtöbb órám volt anno.

A Dóm térre lyukadtunk ki.

Itt áll a Székesegyház, ami hiába Magyarország negyedik legnagyobb temploma, „egyesek” szerint seb a város szépségén.

Mellette áll a középkori Dömötör torony.

Sétáltunk a rakparton…

…fotózkodtam a Tiszaparti lányokkal…

…és megnéztük a Tiszavirágzást - szobor formájában.

A Roosevelt téren ebédeltünk a Régi Híd vendéglőben, ami egy ronda kockaház aljában van.

Ellenben belülről nagyon egyedi a dizánj, a kaja pedig isteni finom.

Egy kitérővel még a Kőrös partját is érintettük.

Amikor hazatértem végre Nógrádra, rögtön elmentem fodrászhoz. Régóta voltam, most beszíneztettem a hajam, és kicsit megigazíttattam a frizurámat. Tetszik ez a nagyon sötétbarna szín, tetszik ez a hossz és fazon

Hétvégén újra Budapestre megyek. Ezúttal a Tisza kongresszusára, ahová mint a nógrádi Váralja TISZA sziget kapcsolattartóját, engem is meghívtak. 

Sokan mennek a megyéből ismerősök, és persze az egész országból Tiszások. Itt előadások és workshopok várnak ránk.

Nagyon várom a hétvégi programokat és az ismerkedési lehetőségeket. Hiszen sosem tudhatja az ember, hogy mit tartogat számára Univer…

2025. február