Tökéletes hét!

Tökéletes hét volt ez a mostani, rengeteg változatos élménnyel! 

Egy része a kertről szólt. Vasárnap ugyebár megtettem kint az első lépéseket. Avart söpörtem, gereblyéztem, vasvilláztam és talicskáztam a komposztra, letört száraz ágakat szedtem össze gyújtósnak.

Hétfőn fogorvosnál jártam Diósjenőn, amit összekötöttem egy kis sétával is.

Aztán a kertben a metszésé volt a főszerep, indákat, elszáradt növényeket távolítottam el metszőollóval.

Megtörtént a korai vetés első szakasza. Egyelőre a magaságyásokba és a kisebb kör-ágyásokba vetettem.

Retket, tépősalátát, többféle hagymát (magról ill. dughagymáról, metélő, kötöző, vörös), fodros és normál petrezselymet.

A nagy kör-ágyásba virágmagok kerültek, petúnia, hajnalka, őszirózsa, méghozzá tudatosan a fehér-rózsaszín-lila színskálán mozogva. 

Most bőszen locsolom őket, hogy a nap plusz nedvesség kombó gyorsan előcsalogassa a hajtásokat.

Voltam futni Almáskertben, végre sapka-sál-kesztyű és alálöltözet nélkül, egy trikóban és egy kapucnis pulcsiban. Indulás után eleinte még dideregtem, aztán ahogy belendültem, kimelegedtem rendesen.

Azért csalóka volt az idő, éjjelre még lehűlt a levegő és fagyott, reggelre pedig lassan melegedett fel, de ahogy haladtak a napok előre, egyre magasabb hőmérsékletre.

Szuper két napot töltöttem el a kedvesemmel Nógrádon. Hódoltunk az élet apró örömeinek. Nem is kell sokkal több az elégedettséghez, mint szeretni, enni, aludni. 

Finom zöldséglevest főztem, és rakott zöldbabot sütöttem (én keménytojással és sajttal csinálom). Ráadásul lett egy tanítványom; az egyetlen, akit puszikkal motiválok az angoltanulásra.

Ahogy országszerte sok helyen, Húshagyó kedden Abán is eltemették a telet.

"Farsang farkán" maskarába öltöztek a gimisek, és vicces bolondjárást tartottak a városban.

A koleszban pogácsát és fánkot sütöttek. A végén természetesen táncház zárta a programot.

Az Atilla Király Gimnázium egyébként elnyerte a Családbarát Köznevelési Intézmény címet. Méltán! Nem véletlen, hogy ide jár(t) mind az öt gyerekem.

Egyik este rákattantam a Fortepan-ra. Teljesen beszippantott az archív fényképek világa, megnéztem például, milyen volt régen Nógrád, de legtöbbet Óbudánál időztem.

A héten láttam az első pillangókat. Először kivételesen egy boszorkánylepkét, másnap pedig a szokásos citromlepkét. És elkezdtek zümmögni a rovarok.

A faluban megpillantottam a tavasz első színes hírnökét, a krókuszt. Rügyeznek a fák, a bokrok.

Kinyílt a kertben a kankalin! Sárgán virágzik a fűben. És még jobban kibújt a fűből a kora-tavaszi hagymások zöldje.

Átnéztem és rendeztem a virágcserepeket, készítettem jó kis virágföldet a majdani ültetéshez.

Tavaly nemhogy a veteményesre, de se a sufnira, se a pincére nem volt idő és energia. Most vettem egy nagy lendületet, és nekiálltam a tárolónak. 

Átpakoltam a gyújtósokat, rendbe tettem a tűzifa helyét, ide kerül majd nyár végén a tavaly vásárolt adag.

A szekrényben is rendet raktam a magok, szerszámok, eszközök között. Ami hátravan: a fagyasztó kitisztítása és belső rendrakás.

Valamint a sufni egyik, legkaotikusabb oldala mindenféle maradék anyagokkal és számomra ismeretlen eredetű tárggyal. És persze a legnagyobb mumus: a pince.

Csütörtökön jött egy falubéli férfi, és lekaszálta a füvet, pontosabban a gazt, amit a tavaly parlagon hagyott veteményesbe nőtt. 

Nagyon hamar sikerült letarolnia a 100 négyzetmétert.

Ezután rám várt a munka, hogy felgereblyézzem az egész veteményest. Kétszer is átmentem a területen. 

Nem mondom, eléggé elfáradtam, de sikerrel jártam. 

Tele is lett a komposztáló száraz növénnyel és avarral.

A szünetekben leheveredtem kicsit pihenni. Erre az egyik lehetőség a függőágyban adódott. Még ugyebár nincs levél a diófákon, sütötte a nap az arcomat, melengette a testemet.

Volt, hogy több órára kiköltöztem a teraszra. Bekucorodtam a rattan-fotelba, elheveredtem a kanapén. 

Ott ettem, napoztam, be is szundítottam. Imádok tavasszal kint heverészni a jó levegőn!

Ha ez egy tökéletes hét volt, akkor a péntek egy tökéletes nap. Az elejét a Bauhausban töltöttük. Itt először bútorlapokat és ajtókat válogattunk. Nagyon élveztem a nézelődést.

Aztán különböző burkolatokat, csempéket, padlókat néztünk, nagy tüzetességgel. Az ilyen áruházakban mindig jó szemlélődni.

Alapos nézelődés után sikerült nádszövetet találnunk a kertbe. „Vásárfiaként” fiók-fogantyúkat és vetőmagokat vettem.

A nap hátralévő részét Visegrádon töltöttük. Itt annyira szuper volt a program és olyan sok jó kép készült, hogy abból majd nemsokára lesz egy külön poszt.

Szombaton végre megint új szakmámban dolgozhattam: egy Orientation Tourt vittem. Ez egy Pestet és Budát összekombináló privát jellegű gyalogos túra.

Nyolc turistát kalauzoltam, németországi indiaiakat, kaliforniaiakat és olaszokat. Nagyon klasszul sikerült minden, jó volt az idő, a csapat, a hangulat.

A Bazilikánál kezdtünk, ahová be is mentünk körbenézni.

Aztán kint meséltem nekik róla, meg úgy összességében a magyar történelemről.

Elvittem őket az Erzsébet, a Széchenyi és a Szabadság térre is.

Mikor odaértünk a Parlamenthez, már zajlottak a későbbi demonstráció előkészületei.

A Budai Várban a Bécsi kapunál szálltunk le a buszról, és a Levéltár meg a Hadügyminisztérium mellett megmutattam nekik a Budai hegyeket.

A Mátyás templomnál rengeteg turista volt. A Halászbástyánál a vendégek a panorámát fotózták. A túra a Palotanegyednél ért véget.

Tudtam én, hogy ha beindul a tavasz, belendül az idegenvezetés is! Már mindenféle megkeresés érkezett utazási irodáktól. Érzem, hogy ahogy halad az idő, egyre szuperebb munkákat fogok kapni.

Jól is jön, mert holnap két gyerekem is megy osztálykirándulásra, egyikük Erdélybe, másikuk a Bakonyba. Valamint tripla szülinapot ünneplünk ebben a hónapban, szóval bőven van mire költeni.

Délután aztán ismét e-scooterre pattantam. Nagyon megszoktam és megkedveltem ezt a járgányt. 

Ezúttal Essential Tour-on vettem részt, ami Pest bevárosát fedi le.

Első állomás a Bazilika volt.

A Parlamentnél belecsöppentünk az egészségügyi dolgozók tüntetésébe.

Ezután átgurultunk a Margithídon a Margitszigetre.

Nagyon jó volt a parkban szabadon robogni.

Egy nagyhangú, vakmerő, vidám angol csoporttal voltam. Hihetetlen kalandokban volt részünk, nekik is, nekem is.

Mindeközben otthon a lányok pizzát sütöttek maguknak. A legkisebbik felásta a kert egy részét, ahol saját kiskertet szeretne kialakítani.

Úgy volt, hogy a nap további részét egy pincében fogom tölteni. Ez nem is igazi pince, hanem anyukám lakásához tartozik a szerelőszinten egy tároló. Ennek a kipakolásában és selejtezésében segítettem volna, de ezt szerencsére végül megcsinálta-csinálja a fiam.

Nem mondom, hogy zokogtam, mikor megtudtam, hogy elmarad ez a programpont, és helyette megint bútoráruházba megyünk. A Jyskben már voltunk együtt, de a vizafogóiban még nem, ahol dekorációs tárgyakat és ajándékot vásároltunk.

Vasárnap viszont valahogy semmi sem úgy sikerült, ahogyan azt elterveztem. Lett volna még egy tour – lemondták. Délelőtt jött volna Dávid felásni a kertet, ehelyett átrakta délutánra, aztán végül nem is jött. Mentünk volt a Sutiba kvíz-bajnokságra, de mindenki lebetegetett vagy más okok miatt nem ért rá.

De ki mondta azt, hogy akkor tökéletes egy nap, ha mindig minden úgy történik, ahogyan azt mi elképzeljük? Akkor például három évvel ezelőtt, amikor elegem volt a világegyetem összes hímneműjéből, nem indult volna el valami, ami aztán ide vezetett, ahol 2025-ben tartunk.

Most viszont: se munka, se szórakozás, se turisták, se barátok. Lett helyette egy kis pakolás, egy kis takarítás, egy kis főzés. Lett csend és nyugi. Aztán szépen leültem ide a borsófőzelékkel és a tócsnival, a lányom kókuszkockájával és bolti pitével. Megírtam ezt a blogot, a továbbiakban pedig szépen kipihenem ezt a tökéletes, de nagyon mozgalmas hetet.

2025. március