Csavargások

Osztálykirándulással indult a hét, a hetedikeseket kísértem el Győrbe.

Vonattal utaztunk a városba, azon és környékén pedig helyi busszal közlekedtünk.

Először egy városnézés volt a program, aminek keretében bejártuk a belváros főbb részeit.

Az itteni városháza épülete nagyon impozáns.

A katedrálisba bementünk, és megnéztük Szent László hermáját. Itt található Apor Vilmos síremléke is.

Macskaköves utcák, lépten-nyomon paloták, színes házak kiugró erkélyekkel a győri belváros jellegzetességei.

Vannak azért ellentmondások is, ilyen például a színház modern épülete vagy más szocreál házak.

A Széchenyi téren fagyi frissítette fel a csapatot.

Sajnos a kilátótornyot leszavazta a csapat, pedig és szívesen felmentem volna oda megcsodálni a panorámát.

Az állatkert viszont nagyon vonzotta őket. Xantus Jánosról van elnevezve és Győr szélén található.

Mindenki a saját tempójában, érdeklődésének megfelelően járta körbe; én hol a lányokhoz, hol a fiúkhoz csapódtam.

Megnéztük a nagymacskákat és a majomházat, az afrikai állatokat (különös tekintettel az elefánt-showra) és a hüllőházat is.

A végén egy nagy közös játszóterezés koronázta meg az állatkerti látogatást.

Az időjárást nagy hőség és tűző napsütés jellemezte.

Szállásunk Péren volt egy panzióban. A szoba teljesen okés volt, a kert pedig szépen gondozott, tele virágokkal.

A közeli étteremben uzsonnaidőben elfogyasztottunk egy estebédet. Másnap a reggelit is itt költöttük el, az ebédünk pedig a győri egyetem menzáján volt. 

Ettem rántott camembert krumplipürével és áfonyaszósszal, tojásrántottát és zöldborsófőzeléket rántott sajttal.

Emlékezetes marad a közös esti séta, melynek során zenét hallgattunk, beszélgettünk, viccelődtünk. A gyerekek a kukoricásban bújócskáztak, és együtt megnéztük a naplementét.

Másnap az egyetemi városrészbe mentünk, a Mobilis Interaktív Központba. A gyerekek kipróbálhattak egy csomó technikai érdekességet a belső térben (olyasmi volt, mint a Csodák Palotája), és tetszett nekik a különleges kinti játszótér is. Megnéztünk egy bemutatót tele fizikai kísérletekkel, ezután pedig egy interaktív foglalkozás keretében „szörnyeket” készítettek és programoztak.

Az Anya-Lánya napok sorozat újabb lépése a Zsidónegyed volt. 

A következő dolgokat láttuk:

Három Zsinagóga: Kazinczy (itt bementünk az udvarba is), Rumbach és Dohány utcai.

Szórakozóhelyek: Instant, Szimpla kert

Megnéztük a Klauzál téri vásárcsarnokot és a Gettó falát.

Hatalmas festmények a tűzfalakon: Alice Csodaországban, Nobel-díjasok, Tailor, LGT, Erdő fái, Pakisztáni lány, Rubik kocka, 6:3, Sissi, Ángel Sanz Briz, stb.

Szobrok: Huszárok, Herz Tivadar, Carl Lutz emlékmű

A Gozsdu udvarban lepihentünk, én egy fruit mixet fogyasztottam el.

Heti kajáim voltak például: borsóleves, rántott karfiol, zöldséges rizs, répa-tócsni, tejbepapi…

Két nap kihagyás után laza, regenerálódó futást akartam csak, hogy visszatérjek a mozgás világába.

Nem volt kedvem a Margit-szigethez, ezért elindultam észak felé.

A K-híd mellett nemcsak elfutottam, hanem átmentem az Óbudai-szigetre, és itt tettem egy kisebb kört is.

Innen következett a kedvenc Kis-Duna szakaszom, ami különleges energiákkal bír.

Először kb. idáig gondoltam futni, de aztán valami hajtott tovább, a Graphisoft parkba.

Aztán jött még egy utolsó löket, a Gázgyárhoz, aztán a Gázgyári lakótelephez, amit körbe-körbe.

Innen már „csak” haza kellett futnom, pontosabban kényelmesen kocognom. 

Végül 9,4 km lett az össz. táv.

Elhatároztam, hogy most aztán tényleg megtanulok gyorsan futni. 

Egyik nap az időjárás is kedvezett hozzá, hűs és borús volt a kora reggel, amikor a sportparkba mentem.

Hát, a lesújtó végeredmény az lett, hogy néha-néha sikerült csak 6.00 alá menni, de akkor már majdnem kiköptem a tüdőmet.

Összességében fél óra alatt tettem meg az 5,1 km-t. 

Ezt tovább akarom fokozni és fokozatosan javítani az időmön.

A hosszú futáshoz kaptam egy jó útvonal-ötletet, ezt ma meg is valósítottam. 

Árpád-hídon át Pestre, a rakparton végig a Petőfi-hídig. 

Azon át, és a budai oldalon is végig a rakparton vissza.

Egész jól ment a futás, félúton annyira megtáltosodtam, hogy úgy éreztem, akármeddig bírnám. 

Hát nagyon nem, de egészen az utolsó kilométerekig lendületesen haladtam.

A Margit-híd után viszont totál lelassultam, nem éreztem túl jól magamat. 

A Tímár utcánál meg is álltam, és innen gyalog mentem haza.

Tiszta hülye voltam, nem vittem magammal innivalót. 

Mondjuk sosem szoktam, de a szigeten ugyebár vannak kutak, amiből vizet lehet inni. 

Itt viszont nem volt semmi az út során, és szerintem totál kiszáradtam.

A googlemaps-en előtte 17-18 km-re saccoltam, végül 18,5 km lett így kicsit lerövidítve. 

A kisebb kudarcnak nem örülök, arra viszont büszke vagyok, hogy megint javítottam az egyéni rekordomon.

A héten összesen 33 km-t futottam, ami nagyon szuper. Megint bejött a képbe a verseny, ha már ilyen jól haladok, de még mindig kicsit ódzkodok tőle. Viszont többen motiválnak, hogy vágjak bele, szóval ki tudja, lehet egyszer majd megpróbálom.

Végre eljutottam a Dagályba, a múlt heti kihagyás után már nagyon hiányzott az úszás. Ellenben most nagyon vacakul ment.

A szemüvegem, ami eddig tök jó szolgálatot tett, megadta magát. Folyton belement a víz, hiába szorítottam meg és próbáltam vákuumot képezve felvenni, ahogy mindig is. 

Így minden hossz után meg kellett állnom a vizet kiönteni. Ez nagyon frusztrálttá tett. Így rövidebbet úsztam, csak 1500 métert, a szokásosnál persze lassabban is.

Pozitívum, hogy a felhős, szeles, hűsebb időben kevesen gondoltok úgy, hogy fürdőznek, ezért nem volt zsúfolt a hely. A termálban legalább félórát feküdtem a meleg vízben és áztattam magamat.

A wellnessben megcsináltam négy szaunakört, egyszer egy citrusos-eukaliptuszos felöntéssel. A gőz, infra és jakuzzi után már majdnem hazaindultam, amikor láttam, hogy kisütött a nap. 

Kedvem támadt még maradni, pláne, hogy végre megnyitottak a kinti medencék. Napoztam egyet a padon, aztán bementem a lubickolós medencébe, és szétmasszíroztattam a vállam, karom, hátam a rohadt erős vízsugarakkal.

Az iskolában sportnapot tartottunk. Ennek keretében kigyalogoltunk a Duna-partra a Pünkösdfürdő Parkba, ami oda-vissza összesen kb. egy órát vett igénybe. Közben a diákokkal sokat beszélgettünk, mókáztunk.

A parkban van egy nagy játszótér és rengeteg sportolási lehetőség: kosárlabda, strandröplabda, petanque… Én a pingpong-asztaloknál voltam, az oda jövő gyerekekkel forgóztunk, párosoztunk.

Még kettő mozgásom volt a héten, egy súlyzós, saját testsúlyos itthoni edzés és egy pingpongozás az itteni sportparkban az egyik lányommal.

A másik túlvan az emelt angol szóbelin, jövő héten a magyar és töri szóbeli vár rá. Eljöttek ide a barátnői, együtt tanultak, aztán táncházaztak, ahová nekem ezúttal semmi kedvem sem volt lemenni.

Azért egyszer természetesen voltam a Kobuciban. Először Lóci játszott, akiknek összesen egyetlen számát ismertem: „Nem táncolsz jobban, mint én!” Őket kintről hallgattam, aztán bementem a Bugiba, és rendkívül jót buliztam jobbnál jobb számokra, kellemes társaságban. Szuper este volt!

Jövő héten jön a tanév utolsó hete, projektzáró, előadás, szerenád, ballagás, és hasonlók várnak majd rám.

2026. június