ÉletIskola - Télelő

Furcsa hónap volt ez a december, mert a gyerekek körülbelül a harmadát nem töltötték itthon. A téli szünetben lementek Bakonyba az apjukhoz, és a három kislány egészen újévig ott is maradt. Általában nem sokat tudok belőlük kihúzni arról, hogy miket szoktak ott csinálni. Ilus mindig csak az állatokról mesél, közvetlenül a jurtánál ott a kutya, macska, tyúk, meg hát a tanyán még ló, szürkemarha, bivaly, juh, kecske is. Csillagtól annyit tudtam meg, hogy most sokat faragott az apjával, egy égetéssel díszített fésűt haza is hozott mutatóba. És hogy szilveszterkor tízen aludtak egy jurtában.

Virág főként Lajosnál, Kende pedig Nagymaminál, majd Bendinél töltötte a téli szünet második felét. Azt mondtam nekik, legyen ez a majdnem két hét a felhőtlen kikapcsolódásé és semmittevésé.

Előtte persze a tanulásé volt a főszerep, szóval bőven volt mit kipihenniük. A kislányokkal továbbra is meséket olvastunk, illetve kortárs írásokat a család, a barátok, és úgy általában a szeretet témakörében, ha már küszöbön állt a szeretet ünnepe. Gyakorolták a „Mamá”-t és a „Sehallselát Dömötör”-t, amiket végre sikerült teljesen megtanulniuk. Nyelvtanból Ilussal a különböző tulajdonnevek helyesírása állt a középpontban, Kincsőnél meg a J és az Ly. Sok tollbamondást csináltunk, összefüggő szövegekkel, illetve adott betűvel kezdődő, nehezebb helyesírású szavakkal.

A lánykák változatlanul szeretik a bugyuta angol dalokat hallgatni. Mindeközben azért megtanulták a legegyszerűbb személyes- és birtokos névmásokat, és újabb tárgyak neveit, amiket aztán összekapcsoltuk a színekkel. Szinte naponta hallom tőlük az alábbi éneket: „Do you like broccoli? Yes, I do. - Do you like ice-cream? Yes, I do. – Do you like broccoli ice-cream? No, I don’t! Yucky!”

Matekból a szöveges feladatoké volt a főszerep. Igazából mese és számtan ez együtt, mert ez nálunk úgy szokott történni, hogy kitalálok történeteket, amik tele vannak számolással. Pl. „Volt egyszer egy medve…” A gyerekek: „Asztaaa…” „Volt neki négy bocsa.” „Asztaaa…” „Gyűjtött az erdőben 32 szem málnát.” „Asztaaa…” „Hány málna jutott egy bocsnak?” Hát, ilyenek…

Azért néha írásban is kapnak ilyen feladatot, hogy a vizsgán is tudjanak velük mit kezdeni. Én hülyét kapok ettől a körülményességtől: adatok kigyűjtése, megoldási terv, megoldás, ellenőrzés, szöveges válasz… Nálunk ez úgy van, hogy ránéznek a kérdésre, és pár mp múlva már mondják is az eredményt, persze a fenti lépések totális kihagyásával, vagyis inkább fejben lepörgetésével. Ej, ez a suli, ez a suli…

Kincső nemcsak a szorzásban, de az osztásban is kezd profi lenni. Ilussal a műveleti sorrendet és a zárójeleket gyakoroltuk behatóbban. Vele egy kicsit többet mértanoztunk is, az általa annyira utált mértékegységekkel, és a viszonylag kedvelt törtekkel, szögekkel, síkidomokkal.

A környezetismeret fő témaköre a háziállatok és az erdő élőlényei voltak. Kábé arról tanultunk, amit már betéve tudnak. Egy olyan gyereknek, aki világéletében vidéken lakott, akinek az apja tanyán él, vajon mi újat tud mondani egy tankönyv a tyúkról, kacsáról, macskáról, kutyáról vagy lóról? És egy olyan gyereknek, aki most is a természet közelében él, és rendszeresen járja az erdőt, vajon mi újdonságot mutathat néhány úgy-ahogy megrajzolt ábra? Bár azért én is tanultam újat, pl. hogy a szú hivatalos neve betűző-szú, a vadrózsáé (csipkebogyó) pedig gyepűrózsa. Bevallom, soha nem hallottam még ezeket a kifejezéseket… Olyan kellemes elfoglaltság mókusról és harkályról, katicáról és őzikéről beszélgetni, erdőt rajzolni, kalapos gombaként szerepjátékot játszani. (Amúgy mi ilyenkor is szoktunk más tantárgyakhoz kapcsolódni, pl. harkáLY, bagoLY, góLYa.)

Az ének-zene terén két kiemelkedő esemény is történt. Az egyik az adventi kóruskoncert a nógrádi templomban, ahol Csillag és Kende is fellépett. Szépen zengett a „Ha pásztor lennél vagy bölcs”. A másik pedig a nógrádi zeneiskolások karácsonyi hangversenye a suliban. Csilla szólót és duót is játszott fuvolán (ezeket a darabokat később az Idősek napján is előadta), Kincső pedig egy ünnepi dalt zongorázott. Elfogulatlanul mondom, hogy tényleg nagyon ügyesen zenéltek. Nagyon büszke voltam mindegyik fellépő gyerekemre! Amúgy ők is énekeltek csapatostul: a „Bűvös éj”-t és a „Bodzavirág”-ot. Kende, mint az osztályuk közösségi téren igen aktív tagja, két jó tanuló lánnyal együtt jutalmul megnézhette a Diótörőt. Ráadásul balett-előadásban. Na már most, aki Kendét ismeri, az sejtheti, hogy számára azért ez nem volt annyira nagy jutalom, de én azért örülök, hogy néminemű kultúrában volt része.

A téli időszak meghatározó munkálata a fahordás és rőzsegyűjtés, ami a gyerekek számára napi szintű feladat. Emellett egy csomó diót törtek, hogy Nagymami abból készítse a bejglit, és más finom karácsonyi sütiket. A lányok viszont itthon összefogtak, és együtt rengeteg mézeskalácsot sütöttek, inkább ajándéknak, semmint étkezési célra, bár azt mondják jóízű lett. Valamint folytatták a karácsonyi ajándékok készítését, amelyekről egyelőre nem szeretnék nyilatkozni, mert nálunk még most a hétvégére is jut ünneplés, és nem akarom se lelőni a poént, se megtudni a saját meglepetéseimet. Nagymami még a saját adventi koszorújának elkészítését is az unokáira bízta. Ja, és hóember meg hó-kuckó is épült a korai télben.

Több szerep- és szituációs játék is sorra került decemberben. Például olyan témák, hogy mi az enyém, és mi a másé, és vajon azt szabad-e elvenni. Vagy az, hogy hogyan fogadjunk a társaságunkba egy új gyereket. Meg az, hogy mennyire nem tud az ember tapintatos lenni, kimond valamit, amivel másokat megbántott. És ha ezt ő sajnálja, hogyan tud bocsánatot kérni. Az illem amúgy is eléggé sarkalatos témája volt a hónapnak, aminek a tanulása a gyerekeimre sajnos még mindig bőven ráfér. Beszélgettünk a neveink jelentéseiről is, és persze előkerültek az angyalkártyák is.

A korán lehullott hó a hónap elején is megmaradt. Ezért ekkor a téli sportoké volt a főszerep. A gyerekek szánkóztak, csúszkáztak, hógolyóztak, a lányok korcsolyáztak is a Bazilikánál.

A Hesz-napon Kendét is beválasztották a nógrádi iskola egyik csapatába, ahol derekasan helyt állt. De szerintem még nagyobb büszkeség volt számára találkozni és beszélgetni iskolájuk névadójával, falunk szülöttével, az olimpiai bajnok kajakos Hesz Mihállyal (azt mondta, nagyon jó fej!).

Nagypapiék az Aquaparkba vitték az unokákat, ahol kevésbé úsztak, sokkal inkább vízi-csúszdáztak. Nagymamival pedig a Csodák palotájában jártak, és felültek a Deák téri óriáskerékre.

2018. január