Rendhagyó karácsony

Normális ez a Réka, hogy most tesz fel bejegyzést az ünnepekről? Január 19. van! Lassan egy hónap telt el karácsony óta.

Na, igen, ha azt a karácsonyt nézzük, amelyik a naptárban van, és amit az emberek nagy többsége ünnepelni szokott. Mi igazából annál korábban, a téli napfordulókor szoktunk…

Most azonban minden másképp történt, méghozzá a nászutunk miatt. Nászút ilyenkor? Igen, igen, tudom, hogy már fél év eltelt az esküvőnk óta, de a gyerekek elhelyezését csak a téli szünetre tudtuk megoldani, másrészt anyagi okai is voltak ennek. A lényeg, hogy az utolsó tanítási napon mi Marokkó felé vettük az irányt (amiről természetesen be fogok nektek is számolni, csak még mindig ülepszik bennem a dolog), a gyerekek pedig az apjukhoz indultak karácsonyozni.

De akkor mikor tartsuk a családi karácsonyt? Az összes korábbi dátum valamelyik családtag miatt nem jött össze (nagycsalád hátrányai). Akkor hát, akármennyire béna is, legyen később! Szilveszter előtt? Újév után? Mindegyik javasolt időpont meghiúsult. Végül is, akármennyire röhejesen hangzik is, január 6-án találtunk egy olyan napot, amikor mindenki ráért.

Mivel volt ebből sok feszültség, sőt, veszekedés is, a végére már kezdtük totál erőltetettnek érezni ezt az egész karácsony-témát. Elérkeztem arra a pontra, amikor azt mondtam: „Tojok rá (persze rondább kifejezést használtam), akkor most nem karácsonyozunk.”

A gyerekek ezen kiakadtak, nagymami meg felháborodottan közölte, hogy ilyen márpedig nem lesz, karácsony az kell, és kész. Mint a nagy mamma, összefogta a csapatot – Vízkereszt napjára.

Végül is nem is sikerült rosszul az ünnep. Mindenki készített vagy vett ajándékokat, és elkészült egy karácsonyi dekoráció is. A titkos manók összerakták az ajándékokat egy kupacba, és gyújtottunk csillagszórót.

Kincső karácsonyi (meg másféle) dalokat zongorázott, de sajnos Csillagot nem sikerült rávenni a fuvolázásra.

Korsorrendben bontottuk ki az ajándékokat. Ez mindig nagy türelempróba a kicsiknek, mert ugye Ottóval meg Nagymamival kezdtünk, aztán velem meg Zolival folytattuk (mondta, hogy ő úgyis csak 40 éves, na ja, haha, igazából idén lesz 49, ezért udvariasan előreengedett engem…). A gyerekeknél is a 17 éves kapta meg először a csomagokat, és a 7 éves legutoljára.

Sajnos Lajos nem tudott jelen lenni, de okos-telefon segítségével virtuálisan mégiscsak részt vett egy kicsit az ünneplésben. Szerintem azt is sajnálhatta, hogy nem ehetett Nagymami hamis-húsleveséből. (Ez igazából egy vegyes zöldségleves daragaluskával.) A húsosoknak jutott egy kis sült, a többiek viszont rögtön rávetették magukat a sütire. 

Mivel kértem anyukámat, hogy idén ne hozzon már olyan sokfélét, ezért „csak” diós bejglit, zserbót, Raffaello-szeletet, kókuszgolyókat hozott. (Mi lett volna, ha nem hangzik el az előzetes kérés???). Én cseresznyés lepényt sütöttem, Zoli fekete-ribizlis joghurttortát készített, úgyhogy utána 3-4 napig csak sütik etettünk, és a karácsonyi menü maradékait.

Habár már belecsúsztunk a farsangi ünnepkörbe, nálunk még most is a karácsonyi ajándékok foglalják el az évszakasztalt. Jövő héten, ha már túl leszünk a vizsgákon, azért elteszem őket végleg, és átvehetik a helyüket az álarcok és jelmez-tervek.

2018. január