2018 - Új év, új tervek

Tegnap elkészítettem a számvetést, és lezártam magamban a tavalyi évet, ma pedig jelképesen elégettem a 2017-es naptáramat. 2018 első napján azt gondoltam át, hogy nagyjából mire számíthatok, számíthatunk az új esztendőben.

Azzal kezdtem, hogy átolvastam a blogon a 2017-re szóló terveket. Eléggé mellbevágó volt a szembesülés. Sajnos nem sikerült mindent úgy megvalósítani, ahogyan elképzeltük.

Most pedig lássuk, mi várható 2018-ra:

A ház munkálatai közül a betonozás kivételével minden erre az évre tolódott. Idén ki szeretnénk bővíteni a nappali teret, Zolinak lesz saját szobája és műhelye, új teraszunk épül és használhatóbbá válik a kamra.

A harmadik telekrészt is szeretnénk hozzákötni az eddigi területhez. Itt tereprendezés után egy újabb veteményest fogunk kialakítani. Esetleg gyümölcsfákat is ültetünk ide – majd meglátjuk, mire marad energiánk.

Részemről ez az év hangsúlyosan a life coaching tevékenység megvalósításáról fog szólni. Szeretném a vállalkozásomat hivatalosan is beindítani, létrehozni életem első saját honlapját (ez annyira folyamatban van, hogy a közeljövőben meg is valósul), megtalálni a végleges helyet, és természetesen az online marketing alkalmazásával sok ügyfelet találni. Az önképzésem ezután is folytatódik: a továbbiakban is sokat fogok tanulni a coachingról és a marketingről. (rekalifecoach.blogspot.hu)

Továbbra is folytatom három blogom írását (a „Réka útjá”-t idén már ezen az új felületen); átlagban mindegyiken legalább heti egy cikkre számíthattok tőlem. A „Női Szemmel” online magazinnál remélhetően idén is meg fognak jelenni írásaim. Nagy tervem idénre a novelláskötetem kiadása; a piszkozat már több mint félkész állapotban várja a gépemen, hogy befejezzem végre.

Nemcsak írni, olvasni is többet szeretnék idén. Már most a polcomon várakozik Csodina „Tudatosság.anyu”-ja, Jocó bácsi „Kamasz(h)arca, és nemsokára megkapom Haás Gyuri nagyvárosi serpa „Sétamesék” című könyvét is.

Tervezek néhány vidéki előadást és beszélgető-kört, és talán itt helyben is sikerül végre egy női kör megteremtése.

Nagyon remélem, hogy idén a gyerekekkel kevesebb konfliktusunk támad, és jobban meg tudjuk majd oldani a nézeteltéréseket, mint tavaly. A szeretetteljes odaforduláson, és az emberi kommunikáción kívül két konkrét ötletem is van erre. Egyrészt a családi kupaktanácsok rendszeresebbé tétele, másrészt az „1 óra - 1 gyerek” projekt bevezetése.  Azaz többet üljünk le egymással csapatostul beszélgetni, és hetente minden gyerekem fog kapni tőlem egy óra anya-időt, amikor csak vele foglalkozom (nem tanulás, nem prédikálás, csak beszélgetés vagy játék).

Az egészséges életmód gyakorlatilag minden évben célkitűzés számomra. Az év végére ugyanis mindig azt veszem észre, hogy egyre kevesebbet mozgok, és egyre több édességet eszek. Na de most aztán! Az elsikkadt reggeli tornákat újrakezdem, méghozzá kicsit más módon, mint eddig. Most csak fél órát fogok mozogni felkelés után, de azt sokkal intenzívebben, videók alapján. Amikor az időjárási viszonyok engedik, futni megyek Almáskertben.

Az elmaradt esti sétáinkat mindenképp fontosnak tartom újra visszahozni az életünkbe.

Idén visszafogom a csokizást, több gyümölcsöt fogok enni, és több folyadékot inni.

Hetente legalább egyszer én sütöm a kenyeret, és sokkal több finom házi süteményt foguk enni a bolti vacak nasik helyett. Táplálkozási terv: változatosabb ételek, a heti menü előre tervezésével.

Idén semmilyen komolyabb utazás nem vár ránk. Kisebb túrákat, hétvégi városnézéseket, pár napos kirándulásokat persze szeretnénk megvalósítani. Sajnos a múlt évi tervekkel ellentétben alig jártuk be a környéket a családdal, úgyhogy 2018-ben is ránk vár a Bánki-tó, a Drégely vára, Nagybörzöny, Kemence, Ipolytarnóc, valamint a Börzsöny eddig fel nem fedezett hegycsúcsai.

Azt már most látjuk, hogy 2018 a koncertek és fesztiválok éve lesz. Everness, Volt és Fezen, Ákos, Iron Maiden és Nightwish, meg még sokan mások várnak ránk.

Ja, és megpróbálom Zolit megtanítani végre angolul…

Hogy fogok ennyi mindent megvalósítani? Van egy olyan sejtésem, hogy az alvásidőmből lopok majd el órákat. De talán ha csökkentem az eddig felszínes chattelésre, ostoba posztok nézegetésére, és idegeskedésre fordított időt, akkor sikerülni fog.

Vajon miket hoz majd ez az új év? Én most annyira bizakodó vagyok, úgy érzem, sok jót! Természetesen nem bízom a dolgot a szerencsepatkóra. Amúgy is az a hitvallásom, hogy „mindenki a maga szerencséjének a kovácsa”, meg aztán „segíts magadon, Isten is megsegít”. Tehát ezek az álmok, a tervek, a megvalósulásukért pedig keményen meg kell majd dolgozni. Egy boldog évért ez nem nagy ár, ugye?

(Ez a bejegyzés nemcsak azért különleges, mert az első igazi írásom idén, ráadásul ezen az új felületen, hanem azért is, mert kivételesen egyetlen saját fotót sem tartalmaz, az összes kép csak illusztráció.)

2018. január