2018. július 3., kedd

ÉletIskola – Nyárelő


A június hónap két élesen elkülöníthető részre volt osztható. Az első egy-két hét még a tanulásról szólt, a hónap második fele viszont már a kikapcsolódásé lett.
Amíg itthon voltak a gyerekek, ők locsolták esténként a veteményest, és segítettek nekem gazolni. Ilus (furcsa módon, mert induláskor ő volt a lelkesebb) végzetesen elhanyagolta a kiskertjét. Múltkor már nem bírtam nézni, és én szedtem ki belőle a gyomokat, hogy fellélegezzen benne a répa meg a tök. 
Kincső viszont tartott magánál egy gaztalanítási kampányt, úgyhogy ott termett a borsó és jól elvannak a paradicsomok is. A három kislány sokat segített nekem a meggybefőzésben.
Igazi gyerekbarát program volt az egész családnak a Nógrádi Várjátékok, amiről egy külön poszt szól itt a „Réka útjá”-n. Tudjátok, gólyalábasok és fegyverbemutatók, papírkard és zoknigombóc-csata.
Kende viseletben vitte a falu zászlaját, Csillagék Fruzsi nénivel előadták a Varázsfuvolát. A lányok saját maguk készítette dolgokat állították ki barátnőmék standjához.
A három lány Nagymamival a Holnemvolt Parkban járt, amit a régi Vidámparkban alakítottak ki. Egy csomó régi magyar mese és rajzfilm szereplőivel találkozhattak itt, és a történetekhez kapcsolódó feladatokat is megoldottak, kint pedig kisállatokat simogattak.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park mozgó laboratóriuma, a Dunavirág Vízibusz tartott foglalkozást az érdeklődő nógrádi gyerekeknek. Csillag is részt vett a Morgó patak vízének vizsgálatában.
A hatodikosok a Börzsönyi Nektár Méhészetbe látogattak, ahol egy előadásból megismerhették a méhek életét, és kipróbálták a pergetést is.
Csillagék Egerben jártak osztálykiránduláson, felmentek egy csillagászati központba, és kirándultak a Szalajka-völgyben is.
Kende Mátra-Sástón volt kirándulni a nyolcadikosokkal, ahol a legnagyobb szám a kalandpark, a bobozás, a különleges kerékpárok kipróbálása, és a függőhíd volt.
A végzős osztály amúgy is sokat készülődött az év végére. Utolsó héten tanárbúcsúztatót tartottak, amire Kende írta meg osztályfőnökük és még egy másik tanár búcsúztató szövegét, és az osztályok közül a nyolcadik év összefoglalását (mivel a többi évben nem is járt iskolába!)
Véget ért tehát a tanév, a vizsgaidőszak. A vizsgák előtt turbó fokozatra kapcsoltunk, valamint a kislányok bementek az összefoglaló órákra, hogy nagyjából megismerkedjenek a feladattípusokkal. Ilustól ekkor megkérdezte az egyik „osztálytársnője”, hogy lesznek-e barátnők.
A számonkérésre ezúttal sem lehetett panaszunk, rendesek voltak a tanárok. Mind a négy gyerek négyes feletti átlagot hozott: Ilus kereken 4, Kende 4,2 (csak három tantárgyból lett hármasa!), Kincső 4,4, Csillag pedig 4,6 lett. Ő ezért díszoklevelet és jutalomkönyvet kapott.
Kende elballagott hát, erről korában részletesen írtam nektek a blogra.
Kiváló zenei tanulmányaikért mindkét hangszeren tanuló lányom oklevelet kapott. Az évzárón is szerepeltek volna a lányok, Csillag persze a fuvolával, sőt, Kincső is énekelt volna a kórussal, de mivel végül az 20-ra esett, mi akkor már indultunk a Balatonra.
Az Everness-fesztiválról is részletesebben olvashattok itt. A gyerekekre a következők vonatkoznak a programok közül: sátorozás, függőágyazás, pancsolás medencében, fürdés a Balatonban, mediball, játszóterezés. filmnézés (Holnap és Békés harcos útja), alkotás (pasztellkréta és mandala), önkéntesség, koncertek és bulizás.
Kende a fesztivál utáni napon már el is repült Kanadába, öcsémék meghívására. Élete első repülése igencsak kalandosra sikeredett. Eleve késve indult a gép, késve is érkezett Münchenbe, ahová rosszul írták ki a terminált és a kaput, ezért sikerült lekésnie a Torontóba tartó repülőt. A Lufthansa elismerte a hibát, ezért elszállásolták egy közeli hotelben, vacsorát (pizza) és reggelit (svédasztal) kapott.
Másnap végre sikeresen átrepülte az Atlanti-óceánt, és megérkezett Kanadába. Öt hetet fog eltölteni Attisékkal és unokatesóival, Kevinnel és Dominikkel.
A három kislány szintén lehagyta egy hosszabb időre Nógrádot. Édesapjukhoz mentek a bakonyi tanyára, ahol jurtában alszanak, kutyáznak és kecskéznek, és persze jókat játszanak Rózával meg Jázminnal.
A ház mostanra teljesen gyerekmentes, mivel Virág a barátnőivel együtt ideiglenesen beköltözött anyukám budapesti lakásába, és ezerrel szervezik a nyári munkájukat. 
A lányom ugyanis hét másik iskolatársával együtt elhatározta, hogy Abán a következő tanévben már nem kollégiumban akarnak megszállni, hanem kiköltöznek albérletbe. Én ebbe beleegyeztem, sőt üdvözöltem is, de mondtam neki, hogy a kettő díja közötti különbséget neki kell előteremtenie.
Június legelső napján volt az Atilla Király Gimnáziummal szervesen együttműködő Sárvíz Művészeti Iskola év végi bemutatója. Népdalokat énekeltek, szólt a citera, a hegedű, a brácsa meg a bőgő, de persze a legnagyobb szerepet a táncok kapták. Virág ezúttal három táncban szerepelt, és végre most először láttam rajta az igazi felszabadultságot, a mozgás, a zene és a közösségi élmény örömét.

2018. július

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése