Termésözön

Atyagatya! Most tudatosult bennem, hogy én nektek havonta legalább egy beszámolót ígértem a kertről, amivel szépen elmaradtam. Majdnem másfél hónapja írtam erről a témáról, sok-sok fotóval, de azóta annyi minden változott, hogy mindenképp megérett egy újabb zöldséges-gyümölcsös poszt.

Megérett – ez a szó jellemzi leginkább a mostani hétköznapokat. Minden burjánzik, minden érik, sok a termés, szépek a termések, úgy általában, némi kivétellel. Lássuk csak, micsoda termések özönlötték el nógrádi lakunkat:

Kezdjük az északi kerttel, mivel tavasz elején ezt vettük először birtokba. Ezzel összhangban innen kezdtünk el legelőször szedni is. A borsót annyira, hogy azt mostanra teljesen le is pusztítottuk. A termés talán nem lett annyi, mint tavaly, de hogy keveset tudtam róla leszedni én, az annak is betudható, hogy a kislányok folyton ott lebzseltek, és nyersen kajálták le róla a szemeket. 

Idén azt a technikát próbálom ki, hogy a terméseitől megszabadított szárat gyökerestül, levelestül helyben visszarakom a földre, hogy ott komposztálódjon. A borsót a fagyasztóba tettem kis csomagokba.

A spenót volt idén az egyik kedvenc „salátám”, nyersen ettem. Sajnos csak én szeretem az egész családból, így nem fogyott el az egész. Sebaj, hagytam felmagzani, és begyűjtöttem róla a magokat. Szárítom, elteszem, jövőre is ezt vetem, úgy, mint tavaly, de azért a biztonság kedvéért akkor is lesz egy bolti „kontroll csoportom”. A spenótot is kihuzigáltam mind egy szálig, és beborítottam velük a talajt.

Érdekes figyelni, hogy a különböző salátafélék milyen eltérő ritmusban fejlődnek. A rukkola kezdett el virágzani a leghamarabb, aztán a fejes saláták nyurgultak meg és hoztak magot, és a tépősaláták azok, amiken még most is csak levelek vannak, ezeket lehet még élvezettel enni. Azt vettem észre, hogy ha már virágzik-magzik a saláta, akkor megkeseredik az íze. 

A másik nagy kedvencem a bordós-barnás tépősaláta lett, mindenhez azt ettem. A spenótok és saláták között kialakuló lukakba későn kapott paradicsompalántákat ültettünk; bízom benne, hogy ha máskorra nem is, őszre csak lesz rajtuk termés.

Némelyikük már akkorára megnőtt, hogy fel kellett őket kötözni.

A kislányok viszonya érdekesen alakult a kertjükhöz. Az elején Ilus sokkal lelkesebb volt, többfélét vetett, Kincső kisebb energiákkal követte nővérét. Aztán Ilonám lendülete elkopott, és nagyon elhanyagolta a növényeit. A végére már annyira megsajnáltam a zöldségeit, hogy egyszer én is kigazoltam ott, pedig megfogadtam, hogy nem nyúlok a gyerekek kiskertjébe. Így fellélegezhetett nála a tök, a répa és a hagyma. Kincső viszont egy nagy gyomlálási hadműveletet hajtott végre, ezért igen hálásak voltak a legutolsó ütemben hozzá is telepített paradicsomok.

A máknak sajnos nagyon nem tett jót ez a sok nedvesség. Megfeküdt, kikopott, és amilyen szépek voltak lilás virágai, annyira siralmas látni, milyen pici gubókat növesztett.

A K-betűsöket az elején szinte temettem, annyira lassan bújtak ki, aztán nagyon szépen erőre kaptak, de most megint rájuk jár a rúd. Ugyanis a sok eső miatt megszaporodtak a csigák, főleg a meztelenek, és azok ezeket a káposztaféléket rágcsálják nálunk. A káposzta maga amúgy szép nagyra megnőtt, és néhánynál mintha elkezdődött volna a fejesedés. Remélem, ők győznek, és nem a csigák.

A karfiol valamennyire ellenáll a kártevőinek, de még csak levelei vannak, a brokkoli viszont már pár növényen el is kezdett virágozni. A legrosszabbul szegény karalábé járt, néhányat ki is kellett húznom, annyira lukacsosra rágták a leveleit. Pedig már néhol kezd vastagodni a szára.

A babról sem tudok sok jót elmondani. Pedig olyan ígéretesnek indult, olyan hamar fel kellett futtatni. Aztán viszont megtámadta valami kórság, mert elkezdett sárgulni a levele. A zöldbabnak a termésén barna foltok jelentek meg, nagyon keveset tudtam róla szedni. A tarkababnak szép lett a termése, csak az is nagyon csekély mennyiségű. Az öt sorról (kettő tarka, három zöld) összesen annyit tudtam leszedni, hogy két adag levesre volt elég. Most egy barátnőm azt javasolta, próbálkozzam meg nyári másodvetéssel, hátha. Megpróbálkozom.

Az uborka viszont brutálisan beindult. Valamelyest felfutott a támasztékra, és hatalmas termései lettek. Egy nagy kosárnyit már leszedtünk róla, de folyamatosan jelennek meg rajta a pici ubik. Eltesszük őket kovászos uborkának és csalamádénak. A későn vetett uborkasorokon már virágoznak a növények.

A kukoricáink most nagyon magasra nyúltak, és megjelentek rajtuk a nő- és hímivarú virágok. Nagyon várjuk a kis kukorica-terméseket.

A veteményes szélére nyári virágokat, rézvirágot és sarkantyúkát vetettem, amik most már pompáznak is, sárgán, narancsszínűen.

Azt ugyan nem tudtam, hogy ez utóbbi ennyire kúszik, de sebaj; a teljesen felszedett babsorok helyére fektettem tovább, arrafelé nyugodtan terjeszkedhet.

A kamra mellett virágzik a sásliliom, amiről én eddig azt hittem, hogy tűzliliom.

A citromfű, amit a bokrok aljába ültettünk, annyira burjánzik, hogy elkezdtem szedni. Az ablak előtt a karnisról citromfű-csokor lóg.

Most a petrezselymet is csokrokban szárítom, mert tök jól néznek ki. Rengeteg van belőlük, simából is, fodrosból is. Eddig az aszalókereten száradtak, már meg is töltöttem velük egy nagyobb befőttesüveget, de az aszalót most elfoglalta a répa.

Amit amúgy nagyon sűrűn vetettem, de így is szép nagyra nőttek, és belőlük is nagyon sok lett. Szinte minden zöldséges kajához használok fel belőlük.

Ráadásul most kitaláltam, hogy házi vegetát fogok csinálni, és ahhoz először megszárítom a zöldféléket, majd anyukám ledarálja őket. De most egy barátnőm ajánlotta, hogy ő frissen nyomja át húsdarálón, és sóval tartósítja – a második menetben majd ezzel is megpróbálkozom.

Képzeletben már egy ideje át is jutottunk a déli veteményesbe, ahol rengeteg a virág, például sárgán és vörösen virágzik a büdöske.

Narancssárgán pedig a körömvirág, aminek a szirmait el is kezdtem szárítani, hogy majd krémet készítsek belőlük.

Volt itt még virág, a retek, de aztán teljesen felmagzott. Csakúgy, mint a másik kertben, itt is: magokat begyűjtöttük, növényeket kihúzgáltuk, talaj letakarva velük.

A hagymáink már kevésbé szedhetők újhagymának. A zöldjeik kezdenek elfeküdni, vastagodni, és a földben igencsak megindult a fejesedésük. Ha bármibe vörös-, lila- vagy fokhagyma kell, már tudok a kertből szedni hozzá.

A fűszernövények nagyon szépen behozták a lemaradásaikat. Főleg szegény bazsalikomot sirattam tavasszal, de most nagyon jó erőre kapott. Csak az a baj, hogy tavaly az északi szél a ház felé fújta az illatát, most viszont nem érezzük bentről, csak kintről.

Az oregánó (szurofű) pedig hatalmas lett, ezernyi kis levélkével, és már lilásan virágzik is.

A zeller illatos és zamatos. Erről a három fűszernövényről folyamatosan csipkedem le, és szárítom a leveleket. Imádom, hogy a ténykedések után milyen illatos lesz tőlük a kezem!

Eperből viszont összesen egy maradt meg, annak is csak a levelei, termést nulla darabot hozott.

A paprikánk sajnos nagyon nem úgy tűnik, mintha ezerrel akarná ontani a termést. Csak néhányat látunk rajta.

Jobb a helyzet a csípősöknél, ott már megjelentek a kis sötétzöld gömböcskék, lesz mivel leégetni a nyelveket.

A veteményesünk két fő sztárja a paradicsom és a tökfélék. Ez utóbbiakkal gyakorlatilag nem kell csinálni semmit, csak leszedni a mega-méretű terméseket. 

A leveleik olyan óriásiak, mint egy-egy természetes esernyő. Csakhogy ők pont nem védekeznek az eső ellen, hanem begyűjtik velük a csapadékot, így öntözést is alig igényelnek.

És hogy miket is szüretelünk innen? Sötétzöld és csíkos cukkini, sárga héjú patisszon és tök. Amiről azt hittem, hogy nem is lesz, de félrenéztem. Bizony, van hosszúkás világos főzőtök, és lesz hatalmas sütőtök is. (Padlizsán viszont sehol.) 

Ez a növény annyira terjeszkedik, hogy át akart szökni a paradicsomokhoz (nem hagytuk), teljesen elborította a retek másodvetését (ezt már nem lehetett megakadályozni), annak meg kifejezetten örültünk, hogy befedi a gyomot. Ráadásul még az oldalsó bozótra is felfutott, elég vicces látvány a dzsungelben látni a tököt.

Tévedés, hogy a cukkini unalmas zöldség. Rántom, sütöm, rakom, töltöm, ráadásul tócsni, sőt, még sütemény is készülhet belőle. A fagyasztóba hámozva, szeletelve vagy lereszelve kerül.

A paradicsom pedig maga a nagybetűs sikertörténet! Sűrűn nőttek és magasra, megszámlálhatatlan termést hoztak, amelyek közül végre már el is kezdett pirosodni néhány. Zoli pár napja megette a legelső érett paradicsomot!

Olyan sok rajtuk a termés, hogy a karók alig tudják tartani. A második körben ültetett palánták is elvirágzottak, és megjelentek rajtuk a pici zöld bogyók.

A fentiekből látszik, hogy a kerti munkálatok nagy részét most a termések és a magok begyűjtése teszi ki. Emellett gazolok, heti egyszer kábé, főleg kézzel, csak a szúrósakat kapával. Annyira sokat esik az eső, és alapból olyan párásak nálunk a reggelek, hogy gyakorlatilag nem is kell locsolnunk.

Rendszereztem és elpakoltam a tavalyról megmaradt és idén leszárított gyógynövényeket. Van mindenféle bajra mindenféle növényke: útifű, akác, bodza, cickafark, pásztortáska, kakukkfű, kamilla, és zsurló.

Beindult a befőző-szezon! Amit alapból úgy kezdtünk, hogy még sok üvegnyi maradt tavalyról a kamrában.

Nagyon vártuk, hogy a korábbi seregély-pusztítás és az elfagyás után a harmadik évben végre meglássuk-megízleljük a cseresznyefánk gyümölcseit. Hiába – a fa szép volt pirosan, de ez csak vacak ízű madárcseresznye.

Viszont a biokertész kör egyik tagja felajánlotta, hogy ingyen leszedhetjük az öreg fájuk termését. A kislányokkal ezt meg is tettük, abból lettek a cseresznyebefőttek és a fagyasztóba is került belőlük.

Újdonság viszont, hogy idén lett málnánk. Na nem a kertünkben, azaz de, itt is van egy kis vadmálna, kábé maroknyi mennyiségű. Viszont egy idén Nógrádra költözött barátnőm kertjének a fele málna-ültetvény. Nála többször is szedtünk, vittük ajándékba, lefagyasztottuk, valamint málnapüré is készült belőle.

Apropó ajándék: kicsit vicces, de nálunk fordult a kocka. A régi időkkel ellentétben nálunk mi adunk a nagyszülőknek zöldséget, befőttet, lekvárt. Sőt, a cukkini lett a „fizetőeszközöm”. „Vettem” már érte szörpöt, nadrágot és „fizettünk” vele fuvarért.

Meggyet Berkenyéről sikerült szerezni, az egyik falubéli hozott el nekünk húsz kilót. Fagyasztóba is került, de főleg üvegbe. 35 üvegnyi meggybefőttel gazdagodott a kamránk.

Tegnap pedig a fogorvosunk hozott nekünk húsz kiló sárgabarackot. Már a fagyasztóban is vannak a kis barack-csomagocskák, holnap befőtteket teszünk el, aztán pedig lekvárt főzök belőle.

2018. július