Kettecskén

Szabin vagyunk! Ez nálunk azt jelenti, hogy az öt gyerek szanaszéjjel található országban-világban, mi pedig kettesben maradtunk itthon.

Virág Budapestre költözött ideiglenesen az anyukám lakásába. Barátnőivel együtt nyári diákmunkát keresgélnek, eddig nem túl nagy sikerrel. Mindenesetre tovább folytatja kísérletezéseit a munka kőkemény világában…

Kende öt hetet Kanadában tölt az öcsém családjával. Miután lekéste a müncheni csatlakozást, és egy éjszakát hotelben töltött, szerencsésen megérkezett a tengerentúlra. Ott egy külön kis lakrészt kapott a „basement”-ben (ez az alagsor, amolyan szuterén-szerűség).

Ők Toronto közelében élnek, de már többször bevitték a srácokat a városba. Kende járt a belvárosban, látta a CN-Tower-t, és volt az Ontario-tó partján is.

Mindeközben a húgai az apjukkal vannak ebben a hónapban. Azaz nemcsak vele, mert a tanyán Mónikánál is jártak, hisz ott van Róza meg a sok kisebb-nagyobb állat, cicák és kecskék, és lehet sütögetni is a szabadban.

Szandra pedig Siófokra invitálta őket pár napra, aki bevállalta, hogy a saját három csemetéje mellé még az én hármamat is terelgeti.

Az apartmanjuk erkélyéről a Balatont lehet látni, a kertben pedig egy szuper medence van, természetesen itt pancsoltak a legtöbbet.

Folyton csak olyan képeket kaptam róluk, ahol vagy ettek, vagy ittak (vagy mindkettőt egyszerre). Hol pizza, hol fagyi, hol jégkrém, jól vannak tartva, no.

Ráadásul amikor már elegük lett a napból és a vízből (hogy lehet ezt megunni?), akkor elmentek Fűzfőre bobozni.

Mi pedig élvezzük azt a ritka helyzetet, hogy nulla darab gyerek van körülöttünk. Furcsa, az már igaz!

Tök nagy a rend, mert amit egyszer elpakoltam, azt nincs, aki szanaszéjjel dobálja. Ennek örömére mega-jellegű selejtezést tartottam a tetőtérben. A kislányoknak előre szóltam, hogy készüljenek fel: mire megjönnek, megcsappan a holmijuk száma.

Brutális, hogy miket találtam különböző zugokban! Egy szemléletes példa: Ilus titkos kuckójában egy párnahuzat (!), beletömködve fél pár zoknik, macik, mogyoró és mandula tavalyról, angolszótár (!), és hasonlók… Sok árva zokninak lett meg a párja, mondjuk a legós kosárban vagy a babaágyban. És három zacskónyi szemét távozott a gyerekszobából.

Átnéztem a papír-írószer részleget is az előtérben. Így rögtön lett is kb. három szatyornyi gyújtósunk. Találtam kb. 30 grafitot, 20 radírt és 10 hegyezőt, a lehető leglehetetlenebb helyeken. A tanév során ez volt az egyik leggyakoribb mondat, amit hallottam tőlük: „Nincs grafitom! Eltűnt a radírom! Nem találom a hegyezőm!” Naná, hogy nem, ha a polc mögül meg a fajátékok közül bukkannak elő.

Rendet raktam a közös könyvespolcukon, és a kisház teraszán is. Ez igazából a kislányok babakonyhája. Náluk a „főzőcskézés” abból áll, hogy mindenféle sarat, növényt, virágot összekutyulnak a játék-lábasokban – aztán otthagyják rohadni a masszákat. Undortó büdös trutymákat távolítottam el az edényekből.

A nagyok szobájában csak kicsit kellett pakolászni, ők viszonylag rendet szoktak tartani. Néha azért felmegyek a tetőtérbe, szellőztetek, végignézek a túlságosan nyugodt téren. Furcsa, hogy most ez a négy kis kuckó a lakói nélkül ilyen üres, és ennyire csendes.

Igen, tök nagy a csönd, se áriázás, se visítás, se percenkénti „Anya!”. Ha beszélgetünk egymással, senki sem szól közbe. Itt volt Nagymami, jártak itt barátok, és rájöttünk, mi a fura. Hogy végig bírunk mondani mondatokat úgy, hogy senki se vág a társalgásba.

Mivel nincs „semmi” dolgom, ezért belevetettük magunkat a tartósításba. Összedolgoztunk Zolival, ha már így kettecskén vagyunk. 

A héten érkezett 20 kiló sárgabarack, ebből került a fagyasztóba jópár csomag, majd befőttet (18 üveg) és lekvárt (10 üveg) is készítettünk belőle. Ha minden jól megy, még a héten lepusztítunk egy nógrádi őszibarackfát, és akkor nemcsak sárga-, hanem őszibarack-befőttek is fognak sorakozni a kamra polcán.

De nemcsak a gyümölcsök vannak főszerepben, hanem a zöldségek is. Múltkor jött Nagymami, leszedtünk egy halomnyi cukkinit és uborkát, tököt és patisszont is. Ezek feldolgozását végezzük folyamatosan. 

El is készült 5 üveg csemege, és 3 üveg csípős csalamádé. Ehhez piacon vettem a káposztát meg a paprikát, de a vörös- meg a lilahagymát a mi kertünkből huzigáltam ki.

A cukkinit kétféleképpen tesszük el a fagyasztóba. Vagy karikákra vágva, amiket rántani lehet majd, vagy pedig lereszelve, süti vagy tócsni alapanyagnak. Ma is ilyen cukkinis tócsnit sütöttem, saját bazsalikommal és szurokfűvel fűszerezve; talán még a krumplisnál is finomabb lett, pedig az is nagy kedvenc.

Amúgy még mindig nem bírom megszokni, hogy két emberre főzök (alapból hat-hét főre szoktam), képtelen vagyok ilyen kis adagokat készíteni. Ezért általában két-három napig esszük, amit sütöttem-főztem.

Közben 44 éves lettem én, azaz szülinapom volt. Mivel sehol senki, ezért kettesben ünnepeltünk. A kedves férjemtől rózsát kaptam és olyan csokit, ami az egyik nagy kedvencem. Mondanom se kell, estére a hasamban volt az összes. És ami nagyon jól esett: idén valahogy rengetegen köszöntöttek fel! Több mint százan! Nem emlékszem, hogy valaha is kívánt volna nekem ennyi ember Boldog Születésnapot!

De tényleg boldog volt, és boldogok ezek a napok is. Kell a kettesben töltött idő, hogy kicsit kikapcsolódjunk, és mire megjönnek a gyerekek, energiával feltöltött szülők várják őket.

2018. július