Az új nő

Próbálok most mindenféle ezo-spiro körítés nélkül beszélni erről a témáról, mert az utóbbi napokban többször felmerült a fb-on, és kavarognak bennem a gondolatok.

Az emberek fejében sarkítva jelenik meg a világ. Vagy fekete valami, vagy fehér, hiányoznak az árnyalatok. Adott két totál különböző nőtípus.

Az egyik a független szingli, aki kosztümben, tűsarkakon jár; frissen fodrászolt haj, tip-top smink, műkörmök, illatfelhő. Van minimum egy diplomája (de inkább több), minimum egy (de inkább több) nyelven beszél folyékonyan. A hölgy sikeres a munkájában, karriert épít, szépen lépked felfelé a ranglétrán. Önálló, gépesített lakásban él, saját kocsit vezet. Szabadidejében shoppingolás, kávézó a barátnőkkel, fitness-terem. Wellnessezik, külföldön nyaral. Pasija esetleg van, férje tutira nincs. Kiskutyát és/vagy cicát tart, de a gyerekvállalás nincs benne az öt(tíz-, húsz-)éves terveiben.

A másik véglet a nagycsaládos ősanya. Még a füléről is gyerekek lógnak. Egyik mellén a pici, másikon a kicsi. Egyik kezével pelenkáz, a másikkal a rántást kavargatja. Hordoz, együtt alszik, kötődően nevel. A gyerekei családi napközibe, majd alternatív iskolába járnak, vagy otthontanulók. Maga dagasztja a kenyértésztát, és bioboltban vásárol. Zsákruhában vagy kinyúlt macinaciban jár, esetleg a földet sörpi a szoknyája. Diplomája, ha van is, a fiókban kallódik, szőrszálai régóta nem találkoztak borotvával. Tanyán él, de legalábbis vidéki házikóban. Akváriumban hal, terráriumban hörcsög, a házban négy cica, a kertben két kutya. Paradicsomot termeszt, baracklekvárt főz be, és gyógynövényeket szárít. Szabadidejében… Azt se tudja, mi az a szabadidő.

Én úgy gondolom, hogy nagy tévedés ez az elkülönülés. Az ember lehet tök jó háziasszony, attól még, hogy sikeres a munkájában. Sok gyerek mellett is lehet fitt az ember. Kertészkedés mellé is befér a kozmetikus.

Az a szerencse, hogy ez nemcsak egy teória, hanem maga a valóság. Környezetemben és ismeretségi körömben létezik jó néhány olyan nő, aki anyuka, de egyben igazi NŐ is. Akik tanultak, sőt, újra tanulnak, és gyereknevelés mellett (után) sikereket érnek el a munkájukban is. Boszorkány-konyhájukban fűszernövényeket nevelnek, de közben tetoválás ékesíti testüket. Szelektálnak és komposztálnak, de élénk színűre festetik a hajukat. Egyik éjjel megszoptatják a mellettük fekvő kisbabájukat, másik éjjel vadmacskaként szeretkeznek a párjukkal.

(Zárójel: sokan egyedül vannak teljesen vagy részben, mert meghalt a férjük, vagy elváltak, vagy a férj külföldön dolgozik, vagy sokat utazik, vagy sokat dolgozik itthon, de azért ők állják a sarat.)

Szerintem (lehet, hogy ez álszerénység, de) én is ilyen nő vagyok. Hajnalban tornázom, reggel rendbe rakom magamat és a házat, délelőtt tanítok az iskolában, délben főzök, délután kertészkedek és a gyerekeimmel vagyok, este szépítkezek és a férjemmel beszélgetek, no meg ugyebár… egyebeket csinálunk. Hétvégén mosok és takarítok, de néha túrázok és koncertre megyek. Van hét fülbevalóm és egy piercingem, de közben tele a kamrám befőttekkel.

Közhely, hogy mekkora nyomás nehezedik ma egy nőre. Ott a sok elvárás. Legyen egy nő szép és okos, házias és szexi, család-centrikus és karrierista. És a nők nagy része erre szépen beint. Egy nagy lótúrót leszek csinos szoptatós anyaként! Vagy: egy nagy lótúrót szülök, ha itt a biztos állásom! Pedig, higgyétek el, ez a sok szerep megy egyszerre is. Na persze szépen adagolva, életszakaszonként más és másra helyezve a hangsúlyt, de megy. Ha nekem megy, öt gyerekkel, 45 évesen, neked is menni fog!

Fontos, egyre fontosabb számomra, hogy edzett és szép és izmos és csinos legyek. És ez most nemcsak azért, hogy mit mondanak rólam mások. Bocsánat, de úgy általában magasról tojok az emberek ilyen jellegű véleményére. Hanem hogy jól érezzem magamat a bőrömben. Reggel ha megvan az egy óra tornám, főleg ha szól mellette a zene is, akkor máris meg van alapozva a napi jó kedvem. Tetszik, hogy 55 kiló vagyok 5 szülés után. Tetszik, hogy 45 évesen is formás a testem. Le tudok hajolni egyenes lábbal a padlóig, és nem köpöm ki a tüdőmet, ha futni kell a zónázó után. Érzem, hogy egyre fittebb és egészségesebb vagyok.

Egészség… Hmmm, igen, felértékelődött bennem az egészség fogalma így a balesetem okán. Most, hogy hetekig kényszerpihenőn voltam, sok mindent másképp látok. És itt jön a „szerencse vagy szerencsétlenség, ki tudná azt megmondani” esete, amikor ebben a vacak helyzetben is megláttam a tanításokat. Sokan kívántak nekem jobbulást, de sokan szörnyülködtek és sajnálkoztak. Köszönöm nekik is, de én nem sajnálom, hogy ez történt. Bár a fogaimat szívesen odateremteném egy másodperc alatt, és nem szívesen áldozok rájuk sok tízezret és a nyári szünetemet, de hát ez van.

Viszont nagyon sokat tudtam pihenni a három hét alatt. Konkrétan sokat aludtam, éjjel is, és napközben is szundítottam legalább egyszer. Sokat gondolkoztam, még többet írtam. Átnéztem régi írásaimat, újraszerkesztettem egy regényemet, kiegészítettem novelláimat, és új történetek is születtek. Sokat chatteltem barátaimmal, és filmeket is néztem. Állítom, hogy tökéletes kikapcsolódás volt, még ha közben itt-ott fájt is a testem.

Persze a szervezetemmel is törődök. Immunerősítésbe kezdtem, hogy minél gyorsabban regenerálódjak. Béres-csepp, grapefruitmag- és kasvirág kivonat, C-vitamin, gyógynövényes teák reggel-este. Friss gyümölcsök, pelyhek, amiket az új turmixgéppel kutyulok össze. A nagy melegben délig csak tea és gyümölcs, déltájban valami péksüti, mert végre tudok normálisan rágni, meleg zöldséges kaja pedig délután-estefelé. Tejet, tejterméket alig kívánok, tojás elvétve. Vicces, a sok sérülés után/ellenére most nagyon egészségesnek érzem magamat.

Ma lekerülnek a kötések, a száj-varrás már alig látszik, és a vállam is úgy helyrejött már, hogy súlyzóval is tudok edzeni. Holnap pedig megjön végre a férjem, és kezdődhet az igazi vakáció!

2019. július