Újra ketten! Végre megint hazajött a férjem! Kettesben töltöttünk pár napot. Hogy mivel? Íme:
Kis késéssel megünnepeltük szerelmünk 5. évfordulóját. Elmentünk az első randink (2014.05.20.) helyszínére, a Margitszigetre.
Itt találkoztunk anno életünkben először a szökőkútnál. Akkor egyikőnk se gondolta, hogy ekkora szerelem, együttélés, sőt, házasság lesz ebből.
Kitaláltam, hogy innen hajóval menjünk tovább.
Lecsorogtunk a Dunán a szigettől a Petőfi hídig.
Öt évvel ezelőtt a Fővám téren csókolóztunk először. Egyértelmű, hogy most megismételtük ezt a kellemes tevékenységet. Aztán újra meg újra...
Végül többekkel együtt elfoglaltuk a lezárt Szabadság-hidat, ahol buli-hangulat uralkodott, függőággyal, babzsák-fotelekkel, bár maga a koncert nem tetszett.
Kedden Dunaújvárosba látogattunk, ahol a legrégebbi ház 1950-ben épült. Legalább annyira "szépséges" település, mint mondjuk Salgótarján.
Itt nincs ódon főtér és hangulatos sétálóutca. A városháza is egy tízemeletes kockaház.
70 éves városban lenni elég vicces időutazás volt.
Az Intercisa Múzeumban a római tárlat mellett a komcsi korszak bemutatása tetszett leginkább. Téeszesítés, sztahanovista mozgalom, satöbbi...
A Dunapart kettőssége: szép volt alattunk a folyó, a fák, a táj, de itt-ott gyárak rombolták a látványt.
Itt még a szobrok sem klasszikus alkotások voltak.
Ez pl. egy zenélő szobor. Zoli jól megkongatta a fémlemezeket, zengett a part.
A római romok, kőtár és fürdő területén egy fura, 70-80-as évekből itt ragadt Waszlavik-utánzat vezetett minket végig. A személyiségével tette érdekessé mindezt, amit láttunk, egy élmény volt ez a szakadt fejű, kedves szívű fazon.
Mindenütt csak lakótelepek, panelházak, ez Dunaújváros. A régi időket idéző graffitik (kohász, munkásőr, kolhoz) dobták fel az egyhangúságukat.
Majd irány a Rockmaraton!
A Szalki-szigeten rendezik ezt a rock-fesztivált, bár a zene felhallatszik a városba is.
A koncertek előtt a Duna-holtágánál kialakított strandon ejtőztünk. Némely bátor ember bemerészkedett a vízbe, mi a májusi jellegű időben annyira nem kívánkoztunk oda. (Pedig vittem a vadiúj Szervetős kalocsai bikinimet, amit most sem sikerült felavatnom.)
Kissé kidőltünk a sok séta után. Kellett energiát gyűjtenem az éjszakára.
De aztán felpörgetett minket a fesztivál hangulata. Színes hajú emberek, bőrdzsekik és farmerszerkók, fülvédős totyogós kisgyerekek, guminő (később kiderült: gumiférfi!) a nyakban, haját folyamatosan pörgető, ezzel a mellette állókat elüldöző raszta... Ami legjobban tetszett: rekordmennyiségű nekem tetsző hímnemű. Vajon van még az országnak olyan szeglete, ahol az egy négyzetméterre eső hosszú hajú, szakállas, tetovált fazonok száma ilyen magas?
Az első fellépő az Ideas volt - magyar szimfonikus metál együttes. Zoli őket eléggé kedveli. Utánuk megnéztük a "hörgős" sátrat, ahol géppuskaszerű dobpergés, artikulálatlan üvöltés, és a "fuck" szó volt az általános jellemző.
Utána a Tales of evening következett, akiket mindketten szeretünk, és már láttuk őket a "Rock on Fest"-en és a Fezen-en is. Elég sokat ugrabugráltunk a zenéjükre.
Metal church, klasszikus metál csapat, körülöttünk klasszikus rocker fazonok.
Legjobban a Glory Hammer tetszett, ami nálam nagy szám, mert számomra totál ismeretlen volt mindezidáig a zenekar. Pörgős hangulatot teremtettek, földöntúli jelmezekkel - MINDEN számuk nagy élmény.
A nagy-színpad záró-fellépője az olasz Rhapsody volt, operai hangú énekessel. Zoli igazából miattuk akart idejönni. Nem volt rossz, csak ekkorra lettem nagyon fáradt, így kissé kidőlve néztem-hallgattam őket végig.
A végére, bár ezt nem terveztük be, egy brutális hétköznaPI CSAlódások koncertbe csöppentünk. A punk zene "változatosságát", és a káromkodások teljes arzenálját végig élvezhettük. ("Viktor! Savanyú a narancs!...")
Hogy kihúzzuk valahol hajnalig, egy rock-diszkóba keveredtünk. Itt a 90-es évek dallamosabb, ritmusosabb rockzenéjéra buliztak, akik még bírták. Én úgy, hogy végig énekeltem és ülő helyzetben "táncoltam".
Gyakorlatilag átbuliztuk az éjszakát. Egyszer két koncert között egy sörpadra dőlve aludtam fél órát, aztán másfél órás szundítás a buszon hajnali 4.10 és 5.40 között.
Megnyugodtam: 45 és 50 évesen még bírjuk a gyűrődést...
2019. július
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése