Vakáció

Ez hivatalosan a vakációm első napja, bár az elmúlt két hétben is itthon voltam betegszabadságon. Ugye tudjátok, hogy a tanárok nem egész nyáron lógatják a lábukat, hanem az utolsó tanítási nap után is dolgoznak még egész júniusban? Sajnos én nem tudtam ott lenni a ballagáson és az évzárón. „Vérző” szívvel hagytam ki a továbbképzést, és tényleg sajnáltam, hogy a táborban sem tudtam részt venni. A táppénzes papírom okán a legutolsó napon azért bent jártam a suliban, nosztalgiából részt vettem a záró-értekezlet végén, és együtt ebédeltem, beszélgettem (mert már végre azt is tudok rendesen) Béla bácsi Vár Vendéglőjében a kollégákkal.

A június második hete tehát pihenéssel telt (ami sajnos a jövő havi fizetésemen is meg fog látszódni), az első fele viszont mozgalmasan.

Végre le tudtam jutni Abára, és részt tudtam venni a nulladikosok szülői értekezletén. Ciki, de eddig még egyen sem voltam, mert vagy nem értem volna le (tőlünk 140 km, 5-féle közlekedési eszköz, kb. 4-5 óra), vagy épp aznap törte el a karját a fiam. A nap végén a korona, mint mindig, a néptáncos bemutató volt a Sárvíz művészeti iskolában. Kende ezúttal mezőföldit táncolt.

Sajnos Virág lebetegedett akkorra, úgyhogy ő nem tudott fellépni, így a dráma-előadásban sem láthattam. Viszont részt vettek Székesfehérváron egy néptánc-versenyen, ahol ezüstérmesek lettek.

Május végén szokásos helyszínen (focipálya), szokásos programokkal megrendezték a gyereknapot. Idén az volt az újdonság, hogy nemcsak mint anyuka, hanem mint tanár néni is jelen voltam. Sikerült is a tanítványaimnak engem és még két kollégámat rávenni az élő csocsóra. Megmondom őszintén, nagyon élveztem, csomó gólt rúgtam, és közben sokat marháskodtunk egymással.

Lezajlottak az osztálykirándulások. A hetedikesek nyertek egy pályázatot, így 3 (inkább 2 és fél) napra mentek Zánkára. Pocsék szállás, vacak kaja, de jó élmények: lövöldözés, hajókázás. Azt hiszem, nagyon jól összekovácsolódott most a közösség.

A harmadikosok célpontja Poroszló volt. Megnézték a Tisza-tavi Ökocentrumot („Cuki vidrák!”), és olyan jó idejük lett, hogy fürdeni is tudtak.

Tündérék végül nyár végén mennek Rimócra, most csak Királyrét volt a cél, méghozzá kerékpárral. Az egész ötödik (és az osztályfőnök is, férjestül) biciklire pattant, lányom az ő új menő járgányára. Feltekertek a Börzsönyi lankákon, Királyréten ettek, ittak, játszótereztek, aztán Szokolya irányából tértek haza.

És hogy honnan lett Tündérnek menő kerékpárja? Ennek is köze van az iskolához. Az egyik hatodikos fiú kinőtte, meghirdette, mi pedig megvettük. Ez lett lánykám szülinapi ajándéka, ugyanis a nyár legeslegelső napján 12 éves lett. Rendeztünk is ennek örömére egy kis családi összejövetelt.

A zeneiskolásaim is befejezték a tanévet. Csillag és Kincső levizsgáztak fuvolából illetve zongorából.

Tavalyhoz hasonlóan most is az evangélikus templomban tartották az évzáró hangversenyt. Most nem azért, mert én vagyok az anyukájuk, de a gyermekeim tényleg nagyon jól játszottak.

Kincső lendületesen, könnyedén, egyszer tévesztett egy picit, de laza csaj, nem pánikolt be, tök természetesen újrakezdte.

Csillag tavaly teljesen ki volt akadva, mikor picit rontott a darabjában (laikus meg se mondta volna). Idén duettet játszott Fruzsival, és ezúttal minden flottul ment. Az ő játéka szép, érzelmes, lágy volt.

És hogy mivel teltek a Heszben az utolsó napok? A nagy meleg miatt inkább kint voltunk a pályán vagy a Csurgó-forrásnál a gyerekekkel. Mondják, hogy ilyenkor már minek bemenni iskolába. Pont ezért, a laza és kötetlen együttlétért. Sokat játszottunk, ipi-apacs, felelsz vagy mersz, ha pedig épp a teremben voltunk, akkor zenéket hallgattunk és fordítottunk le. És ami a legfontosabb: sokat beszélgettünk! (Úgy hiányzik ez a mai gyerekeknek, mint egy falat kenyér.)

Csütörtökre hívtak a nyolcadikosok a tanárbúcsúztatóra. Itt nem szokás a szerenád, azaz hogy minden tanárhoz külön mennek el a diákok énekelni. Ének volt itt is, az osztályfőnök és egy lány gitárkíséretével. Tetszett, hogy odatették magukat ezek a máskor igencsak nagyszájú srácok. Kaptam tablóképet, házikós kék bögrét, és narancssárga margarétát („Tanárnő, ezt a színt én választottam magának, tudtam, hogy az egyik kedvence!”)

És innentől képszakadás. Se iskola-díszítés, se ballagás, se évzáró. Erre igazából a gyerekeim sem akartak elmenni. Szakadt az eső, meg amúgy is, minek?

Szerintem mondjuk azért, hogy meglegyen egy jelképes lezárás, másrészt, hogy elbúcsúzzanak egymástól és osztályfőnöküktől. Tündéréknél ebben én is benne voltam, mert az ajándék egy részét én készítettem. Összeszedtem az év fényképeit, és fotóalbumot csináltam belőle, ami nagy tetszést aratott.

És persze megkapták ők is a bizonyítványt, amit nem posztoltam ki a fb-on. Nem mintha olyan rosszak lennének, hanem inkább: minek? Mi a csudát bizonyít a bizonyítvány? Ez olyan, mintha nem ismerném a saját gyerekemet, és külső emberek kívülről jött véleménye alapján ítélném őket meg.

Tudom, hogy Virág szuper kreatív, és a művészetekben nagyon tehetséges. Az előre hozott angol érettségije összességében négyes lett, úgy, hogy az írásbeli négyes, a szóbeli ötös (ő úgy érezte nem lett jó, de azért maximális pontot és dicséretet kapott rá, ennyit a lányom önértékeléséről). Tudom, hogy a németet nagyon nem szívleli, ezért ott a hármas is csoda lett, a magyarból viszont az összes vizsgája ötös lett (náluk modulrendszer van, negyedévente vizsgáznak). Minden más is jeles: logika, etika, életvitel, és persze rajz. Ja, nem, bocsi, tesi négyes, de ezt ugyebár elnézzük.

Kendét is jól ismerem, tehát úgy indultam neki az évnek, hogy csak meg ne bukjon. Eleve nagy csoda, a fiam gimiben! Nyelvi előkészítős, az angol volt hangsúlyos idén, ami, finoman fogalmazva, nem az ő tantárgya. (Még jó, hogy angoltanár vagyok…) Jelentem a kitűzött cél (kettes) megvan, sőt, év vége felé a hármas is képben volt, de a záróvizsgája pocsékul sikeredett. Infó ötös, és a többiből (rajz, tesi, táj- és magyarságismeret) is megfelelt (ők nulladikban nem kapnak ezekre jegyet).

És nála nemcsak a tanulás, hanem a fegyelem… Én totál jó kislány voltam, nekem még mindig fura, hogy ő nagyon nem „jó” kisfiú. Volt fegyelmi ügye a koleszban, kisebb botránya a városban, és egy rendőrségi esete is (közlekedési szabálysértés). Nyilván 140 km-ről, havi kb. két hétvégés találkozással nem túl sokat tudok ezek ellen tenni. Persze tudja, hogy nem fogyasztunk alkoholt a kollégiumban, hogy jogsi és bukósisak nélkül nem szabadna robogózni, és hát a főtéren álló májusfáról sem illik semmit se lecsórni (bár bevallom, csak nektek, hogy ezen a sztorin azért jót kacagtam magamban…).

Közismert, hogy a hetedik osztály milyen nehéz, de Csillagnak egy 4,5-ösátlaggal sikerült az évet zárnia. Miután azt hallottam tőle folyamatosan, hogy ő semmit sem tud. (Amúgy ez is megérne egy misét, hogy V. és Cs. alaptermészetének miért ennyire szerves része az alacsony önértékelés). Szerintem amúgy angolból állt a legrosszabbul, és születtek olyan meglepetések is, mint ötös kémiából illetve informatikából. Technikából pedig dicséretet kapott, ami egyértelmű, hiszen nemcsak a kishitűségében, hanem művészeti tehetségében is hasonlít nővérére.

Az már izgalmasabb kérdés volt, hogy állja a sarat a két kicsi, akiknek ugye életük első tanéve volt ez oktatási intézményben. Képességeikhez mérten meglepően jól amúgy, Kincső 4,6 lett (asszem három tantárgyból lett négyese, a többi ötös), Tündér pedig, akinek tanulási nehézségei vannak, jó átlagot produkált. Osztályfőnöke nagyon felkarolta őt, korrepetálta olvasásból és írásból is. Neki mindig is voltak gondjai a hangos olvasással, a szövegértéssel, a szép- (azaz nála ronda) és helyesírással. Még persze mindig hadilábon áll velük, hármast is kapott magyarból, de nagyon sokat tett a fejlődésért, amit egy szorgalom ötössel ismertek el. Rajzból és technikából megdicsérték, viszont tesiből csak négyes lett - ez azért „csak”, mert amúgy nagyon jó mozgású, de a labdaérzéke a nullával egyenlő.

Még egy furcsaság, mert valamiért a hiányzásokat is nyilvántartja a bizonyítvány (tudja valaki, hogy ennek pl. mi értelme?). Az én gyerekeim a legkevesebbet hiányzók az egész iskolában! Vicces, ők, akik eddig OO-sok voltak…

Most viszont az iskola szót le sem írom két hónapig, éljen a Vakáció!

A nagyok fesztiváloznak. Kende már volt egy hetet az Everness-en, ismét a Zöld Csapat önkénteseként. Virággal nyertek egy jegyet az Efottra, úgyhogy a velencei tónál is buliznak majd. Virág pályázott egy ingyenes EU-s vonatjegyre, úgyhogy augusztusban bejárja Dél-Európát. Hogy legyen pénze szállásra meg kajára, most dolgozik, méghozzá egy agárdi kempingben. Kende is amúgy (kerti munkák, ásatás, stb.) A kicsik pedig hol az apjuknál, hol Nagymaminál, hol barátoknál töltik a nyarat.

És hogy mi mivel? Ha továbbra is követitek a blogot, úgyis megtudjátok. Kellemes nyarat!!!

2019. július