11 kérdés - 11 válasz

Ez már a 3. ilyen jellegű írásom a blogon; tudom, kicsit fura. De nem tehetek róla, egyszerűen imádom a személyiség-teszteket! Kérdésekre válaszolni, a válaszok alapján saját magamat jobban megismerni, ezeket pedig, közléskényszeres lévén, a világgal megosztani.

(Komolyan nem gondoltam volna, hogy a múltkori hasonló posztnál a vasalás témája mozgatja meg leginkább az olvasókat! Esküszöm, most ilyenről szó sem esik majd.)

1. A legjobb dolog, amit 30.000 forint alatt vett?

Eleve nem sok mindent vettem 30.000 felett, csak a bútoraimat. Most a különböző dísztárgyaim jutnak az eszembe, a mandala-párnák, lámpák, mécses-tartók, növények, kristályok. Szeretem szépíteni az otthonomat, és ezt szerintem kevés pénzből is meg lehet valósítani.

2. Kitől tanult a legtöbbet az elmúlt év során?

Csakis magamtól. Remek a mondás, hogy más kárán tanul az okos, de ez sajnos rám nem igaz. Sőt, nagyon sokszor a saját hibáimból is csak többszöri ismétlődés után vagyok képes, már ha egyáltalán, tanulni. Amúgy minden helyen, minden korszakomban voltak olyan nők, akik úgymond a példaképeim voltak, akikre valami miatt fel tudtam nézni, tőlük ötleteket lopni a sikeres és boldog életre. Pl. Érden Orsi, Máriahalmon Tünde vagy Széplakon Katinka, Honorka.

De akárhogy is töröm a fejemet, az elmúlt évben nem volt ilyen meghatározó személy az életemben. Viszont olyan sokat voltam egyedül, hogy bőven volt lehetőségem a belső párbeszédekre, fejlődésre. Ennek eredménye az, ahol most tartok.

3. Ha lenne egy kristálygömb, amiből bármit megtudhatna a jövőjéről, mit szeretne tudni?

Összetörném a gömböt! Egyrészt nem akarnám megtudni előre a jövőmet, mert minek? Másrészt úgy vélem, a jelenben a sorozatos döntéseinkkel mindig folyamatosan alakítjuk a jövőt. Hogyan is tudná megmondani egy gömb azt, hogy amit majd tenni fogok holnap (amit amúgy tényleg eléggé sorsdöntő napnak érzek), az miben befolyásolja majd a későbbi életemet?

4. Van bármi, amiről régóta álmodozik, hogy megcsinálja, de eddig nem tette?

Igen, az, hogy vegyek végre egy házat. Most azonban úgy tűnik, hogy erre minden lehetőségem megadatott. A folyamatot elindítottam, a szükséges lépéseket megtettem. A dolog tehát sínen van, így számításaim szerint jövőre már háztulajdonos leszek!

5. Milyen eredményére a legbüszkébb?

Az öt gyerekemre, természetesen, már ha lehet őket „teljesítménynek” hívni. A kihordásukat, megszülésüket, gondozásukat és nevelésüket mindenképp. Az otthonszülésekre és az otthontanulásra is. Meg arra is, hogy annyi embernek tudtam segíteni a női körökön, életiskolás előadásokon. Végül arra, hogy két válás után is talpra tudtam állni, újrakezdeni az életemet, először nulláról, aztán már kicsit feljebbről.

6. Ha a világon bárkit meghívhatna, kit látna vendégül vacsorára?

Természetesen Ákost. Főznék-sütnék neki valami finomat. De a bort a vacsorához neki kellene hoznia az Andante Borpatikából. Aztán gitározna, énekelne nekem, tartana egy mini-koncertet a teraszon.

7. Ki az első számú szurkolója, támogatója?

A blog olvasói közül szerintem nagyon sokan. Gyakran adtok támogató visszajelzést, ami nekem nagyon sokat jelent. Az életben pedig szerintem az anyukám. Ő tényleg rengeteget segít, és mindig drukkol, hogy boldog legyen az életem.

8. Mi a legrosszabb szokása?

Hűha, sok ilyen van. J Eléggé rendmániás vagyok, tehát folyton pakolok, és a gyerekeimet is állandóan ezzel szekálom. Kontrolmániás is vagyok, szeretem az irányításom alatt tartani az események folyását. Türelmetlen vagyok, ezért beszélgetés közben sokszor mások szavába vágok. Szeretek ellentmondani, kedvenc mondatkezdésem a „Jó, de…”. Szeretem, ha mindig nekem van igazam; a különböző vélemények összeütközését egyfajta csataként fogom fel, amiből mindenáron nekem kell győztesnek kikerülnöm. A legújabb kritikusom szerint pedig mindent meg akarok magyarázni, azt is, amit igazából teljesen felesleges. Ja, és rengeteget bírok beszélni, be nem áll a szám.

9. Ha szuperős lehetne, milyen szupererőt választana magának?
Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mondjuk tudnék repülni vagy beleláthatnék mások fejébe, meg láthatatlanná válhatnék vagy puszta kézzel arrébb tudnék görgetni egy sziklát. Ezeket biztosan kipróbálnám, de igazából hosszú távon nem látom értelmét egyiknek sem. Nem vágyom szuperhős szerepre, szeretek csak úgy egyszerűen ember lenni.

10. Melyik volt élete legboldogabb időszaka?

Szerintem a mostani. Mindig az épp aktuális. De amúgy most komolyan, tök jól érzem magamat a bőrömben, így 45 évesen. Ha visszagondolok a múltra, több olyan időszakot is fel tudok eleveníteni, amikor jól éreztem magamat. Szerettem 13 éves tini lenni. A 17. évem is nagyon jól sikerült igazi kamaszként. Amikor megismerkedtem a gyerekeim apjával, volt pár laza, gondtalan évünk kettesben. Jól kerestem, jöttünk-mentünk, buliztunk-utaztunk. Máriahalmon szerettem élni, szép volt a vidék, mozgalmas az élet a Biofaluban, és szerettem az únyi társaságot is. Az első pár év Zolival felhőtlen boldogságot és szabadságot hozott. Ezt nem sikerült megtartani, valahogy nagyon elcsúszott a kapcsolatunk, tovább kellett lépni. A végére hagytam, de természetesen a nehézségek mellett nagyon sok boldogságot is hozott gyermekeim megszületése és cseperedése.

11. Ön hogyan birkózik meg a járvány okozta nehéz helyzettel?

Különösen nem érzem, hogy olyan sok nehézséget jelentene. Nincs bennem félelem a vírustól egyáltalán. Van egy kedves otthonom, amit szépítgetek, egy kert, amit gondozgatok. Talán az online oktatás nehézsége a sok gyerekem folyamatos ittléte. Ma már nem érzek energiát a lelkes otthontanuláshoz, megmondom őszintén, küldeném őket vissza a suliba. Az mondjuk nekem is hiányzik, a személyes kapcsolat a gyerekekkel, kollégákkal. Anyukámmal sokáig nem találkozhattam, de végre rászánták magukat, és két hónap után kijöttek hozzánk látogatóba. Leginkább a zenés-táncos programok hiányoznak, a táncház, a koncertek, fesztiválok. Meg a virtuális kapcsolódások helyett a valóságosak.

2020. május