Eltelt pár hét, és a kert egészen más arcát mutatja, mint
amikor utoljára írtam róla. Az időjárás rendkívül szeles, így a szél lefújta a
szirmokat a gyümölcsfákról. A ringló után elvirágzott a három cseresznyefa is.
Már alig látszanak a japánbirs sötétrózsaszín virágai. Az eddig bordós
rózsabokor zöldre változott, terebélyesedett. Felfedeztem a szomszédban egy
szép, bordós levelű fát is. A diófák levele bukkant elő legkésőbb, most már
virágzik, zöldül.
A mogyoróbokrok dús zöld levelekkel lettek tele. A kerítés
mentén lévő hagymások
Orgona ága… Bizony, anyák napján a halványlila orgonabokor a
meghatározó a kertben. Mellette az indáktól megszabadított fügebokor, amin már
látszódnak az apró zöld termések. Egy-két ágára hagytam felfutni a szintén itt
gyökerező málnát. A sarokban zöldell a zsálya, és jó magasra nőtt a tárkony,
már szárítom is a csokrokat. Szárítok kakukkfüvet és babérlevelet is, ajándék a
faluból.
Megindult ugyanis a faluban a kertészek csereberéje. Naponta
raknak fel posztokat elvihető növényekről, aki kapja, marja. Én kaptam
citromfüvet, mentát, dísznádat, páfrányt, kánnát, muskátlit, kaktuszféléket. Már
mindegyik a földben van.
Beszereztem egy csomó mindent a kertbe, pl. kapát, slagot
tartozékokkal együtt, locsolókannát, és háztartási dolgokat is.
Tervbe vettem, hogy megpróbálom a gyep egy részét
veteményessé átalakítani, de feladtam. Eső gyakorlatilag alig esett normálisan,
amióta ideköltöztünk. A hosszú ideje tartó szárazság miatt a föld olyan kemény,
mint a beton, bele se megy az ásó. Magas vagy mélymulcsos ágyáshoz kellett
volna szalma és/vagy trágya, komposzt, stb. Inkább elengedtem a dolgot, majd
ősszel beszántatok egy nagyobb részt, bevetem mustárral (kiváló zöldtrágya),
aztán jövő tavasszal jó nagy veteményesünk lesz.
A meglévő ágyásokban szépen fejlődik a retek, a vörös- és
lilahagyma, a fejes- és jégsaláta, valamint a borsó. Már onnan szedem a
zöldfélét a reggelihez. A vörös-színű salátának és répaféléknek azonban se
híre, se hamva. Azt a részt bekapáltam, a helyükre fogom majd kiültetni a
palántáimat.
Bizony, kései palántázásba fogtam. Apró cserepekbe, mert
azokat is találtam itt, raktam paradicsom, paprika, cukkini és csillagtök
magokat. A paradicsom hajtott ki leghamarabb, aztán a cukkini, már csírázik a
patisszon, de a paprikával nem történt semmi. Kapnak tőlem vizet és szeretet,
sőt, néha napozni is kiviszem őket.
A gyerekek újra lenyírták a füvet, így nemcsak rendezettebb
a kert, de lett sok fűnyesedék a talajtakaráshoz. Befedtem vele a sorközöket.
Ennek három előnyét látom. Megtartja a nedvességet, tehát kevesebbet kell
locsolni, visszaszorítja a gyomokat, tehát kevesebbet kell gazolni, valamint
táplálja a földet is.
A cserepeket és balkonládákat, sőt, még a bödönöket is
mindenféle zöldféle magjaival vetettem tele. Nő itt a karalábé és a karfiol
(később, ha nagyobbak lesznek, valószínűleg nem férnek majd el, és kiültetem
őket szabadföldbe). A teljesség igénye nélkül: koriander, turbolya, spenót,
majoránna, bazsalikom, stb. Már némelyik kezd zöldellni.
A rigók annyira barátságosak, hogy a teraszra is idemerészkednek,
sőt: egyszer be is repült egy tojó a házba a teraszajtón keresztül. A kis süsü
folyton a zárt ablakon akart kirepülni, hiába nyitottam ki neki a bejárati
ajtót is, aztán végül is kiterelgettem. A mókuskák (mert több van belőlük),
sokszor bekukkantanak hozzám, és szédítő nézni, ahogy távoli ágakról ugrálnak
át.
Írtam már, hogy imádok itt élni, és a kertben pepecselni?
2020. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése