Egy hasonló cikkem volt már, amikor a Nők Lapja kérdéseire válaszoltam.
Most a Férfiak Klubja oldalán jött velem szembe ez a kérdéssor, amit amúgy
híres embereknek tesznek fel. Én ugyan híres nem vagyok, de elgondolkoztam
rajtuk, és íme a válaszok:
1. Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság,
amit csinált?
Amikor bújócskáztunk Óbudán a lakótelepi játszótéren, én nagyon béna
voltam, és mindig megtaláltak. Így mindig én lettem a hunyó, öcsém meg jól
kiröhögött. Ezért nagyon felidegesedtem rá, és hozzávágtam egy földdarabot. Amiben
azonban üvegszilánk volt, ami a szeme mellett pár milliméterre találta el.
Ömlött belőle a vér, emlékszem, végigcsöpögött a lépcsőn, ahogy rohantunk fel.
Szerintem én jobban bőgtem, mint ő. Még ma is látszik a nyoma.
2. Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az
édesapjától tanult?
Nem voltam/vagyok
túl szoros kapcsolatban édesapámmal. Elváltak a szüleim, keveset
találkoz(t)unk, még kevesebbet beszélget(t)ünk. Talán ha nagyon kell valamit
választani, akkor a mozgás szeretetét tanultam tőle. Ő most 75 éves, és minden
nap tornázik, sétál, hétvégenként (ha nincs épp korona-helyzet) úszni jár a
feleségével. Tök jó formában van.
3. Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen
szeretne átadni a fiának/lányának, a jövő generációnak?
Szeresd a
természetet. Csak egyszerűen. Ne törődj azzal, amit mások mondanak rólad, pláne
amit a hátad mögött. Ne akarj megfelelni az elvárásoknak. Ne függj senkitől.
4. Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes
lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?
Persze, jó, hiszen az iskola szerepe manapság nemcsak az oktatás, hanem
a társadalmi szerepeket is itt tanulgatják a gyerekek. (Régen egyszerűen együtt
bandáztak fiúk-lányok, libát legeltettek a patakparton, később külön vonultak,
volt fonó és kocsma.) Lehet, hogy a kézműves dolgoknál külön szedhetnénk őket,
pl. kézimunka lányok, barkácsolás fiúk, de simán el tudom képzelni, hogy egy
fiú is meg akar tanulni kötni vagy egy lány is fát faragna.
5. El tud képzelni olyan helyzetet, amikor
jogos lehet az erőszak?
Önvédelem esetén persze. Ha a gyerekeimet vagy az én életemet fenyegetné
valaki, akkor azzal nem finomkodnék. Van itthon egy jó kis baltám. Pardon:
kettő.
6. Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni,
és ha igen, mit?
Persze, mindent. Két dolgot kivéve: nem vasalok, mert szerintem ez a
legértelmetlenebb házimunka, nincs is vasalóm. Varrni rettentően utálok, persze
míg kicsik voltak a gyerekek, én stoppoltam a zoknikat, de a komolyabbakat
Nagymamira bíztam. És jó hamar megtanítottam őket varrni, így ma már ők
csinálják maguknak. Amire még nehezen tudom rávenni magamat, az az ablakmosás,
de épp pár napja sikerült, úgyhogy végre kilátok rajtuk.
7. Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben
jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?
Ha mondjuk
megtámadják a családját vagy nehéz helyzetbe kerül, nyilván ne kezdjen el
bőgni, hanem álljon a sarkára. Viszont nagyon károsnak tartom, amikor a
férfiakba belenevelik, hogy egy igazi férfi sosem sír. Ők amúgy is nehezebben
mutatják ki és kommunikálják érzelmeiket, így nevelve pláne. Szerintem teljesen
oké, ha egy férfi néha sírva meghatódik, elérzékenyül, gyászol, stb.
8. Ön szerint, mi a házasság értelme, célja?
3 válás
után mit válaszoljak erre? J
9. Ha újra kezdhetné az életét, mindent
ugyanúgy csinálna?
Erre a „16 kérdés” című bejegyzésben válaszoltam. Illetve ott az volt a
kérdés, hogy mit bántam meg. Biztos lenne, amit mai fejjel nem ugyanúgy
csinálnék. Vonatkozik ez arra a bizonyos elmaradt csókra az óbudai kapualjban
azzal a kedves DM-es sráccal. Anyukámmal kapcsolatban a sarkamra állnék,
érdekérvényesítenék, de nem tartanék több éves öriharit.
Elvégeztem volna egy újságíró-képzést. Meg egy lakberendezői
tanfolyamot. (Végül is sose késő, ezek még simán benne vannak a pakliban.)
Hamarabb felismertem volna a saját igényeimet, vágyaimat. Nem kerültem volna
függő viszonyba senkivel, se anyagi, se lelki, se semmilyen téren.
10. Van szükség ma hősökre, és ha igen,
milyenekre?
Hétköznapiakra.
Anyák-apák, orvosok, tűzoltók, ilyesmi. A klasszikus hősök meghaltak a hazáért,
a népért. A mai hősök éljenek érte.
11. Milyen típusú munkamegosztást tart
ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?
Én elvagyok
a nagyjából klasszikussal. A nő főz, süt, mosogat, mos, takarít, a férfi meg
fát vág, hasogat, kaszál. De közben ez hülyeség, mert tudjon már a férfi is
kaját készíteni, és a nő is lenyírhatja a füvet. Most meg, mivel nincs férjem,
sok olyan munkát megcsinálok, amit korábban nem. Ha valami nagyon nehéz, akkor
a fiam segít vagy fizetek érte erős férfiembereknek (pl. fa fűrészelése).
12. Mennyire érzi a saját életében problémának,
hogy túl sokat dolgozik?
Nem
dolgozom túl sokat, pont megfelel a mennyisége. Már ha most a tanításról, mint
állásról, pénzkereseti forrásról beszélünk. De szeretem a munkámat, az
adminisztrációt kivéve, így nem érzem tehernek. A házimunka is munka, és
mondjuk a nagycsalád utáni teli mosogató azért nem túl kellemes. A kert is
munka, de azt most kifejezetten nagyon élvezem. Nem vagyok munkamániás, fontos
a kikapcsolódás is.
13. Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?
Teljesen másképp képzeltem el a felnőtt életemet gyerekként, mint ami
most van. Álmodoztam sokat, de a jövőre nézve teljesen hétköznapi terveim
voltak, úgymint: két gyerek (ezt sokszorosan túlteljesítettem), angoltanítás
(szerintem csak azért, mert tudtam angolul, de ez bejött), szép lakás
Budapesten (háhá, 100 költözés után szép ház vidéken), a férjem természetesen
az első szerelmem lett volna (aki azóta másnak a férje és két tündéri kislány
apja, és ezt pont így van jól).
Talán mindig is arról álmodoztam, hogy valamiben különleges legyek,
extrán egyéniség akartam lenni. És tényleg, az előző évek, az életmód, a sok
tapasztalat – hát ilyet nem sokan éltek át. De most ez már nem fontos.
14. Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár
élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?
Ákos,
természetesen. Bár valószínűleg megkukulnék a társaságában. És tudom, hogy
sokan hogyan vélekednek róla, nekem akkor is ő az istenkirály.
15. Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?
Emelkedett?
Nagyobb, több, jobb, mint más. Nem igazán szoktam használni ezt a szót…
2020. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése