Alföld

A héten a sport-tábor annyira elvitte az időmet-energiámat, hogy most egy kevesebb szövegből, inkább több képből álló kép-riportot nyújtok át nektek az Alföldön, pontosabban annak dél-keleti csücskében, a Viharsarokban töltött egy hetemről.

Egy kis faluban, a kedvesemnél volt a főhadiszállás, Békés megye székhelyétől néhány kilométerre, onnan tettünk három utazást Gyulára, Békéscsabára és Szarvasra.

A gyulai utazás hétvégére esett, így több időnk volt a városban barangolni. Ott is aludtunk egy éjszakát, hogy be tudjuk járni a jelentősebb helyeket. (Dávid Apartman, ez itt a reklám helye.)

A szállásunk a tó közelében volt, oda tettünk először egy sétát. A tavon vízi-színpad található, ahol a párom az István a király előadást is látta.

Életemben egyszer tettem röpke látogatást Gyulán, az is volt vagy 25 éve. Akkorról csak a várra emlékszem, ezúttal délután és délelőtt is elsétáltunk ide.

Kevés fotó készült rólam, annál több a látnivalókról. Ez az egyik, ahol egy lovas-szobor előtt állok. A kép csalóka, az időjárás elég változékony volt, a trikóra sokszor felkerült a hosszúujjú.

Gyulán nemcsak vár, hanem kastély is van ,az Almásy. Ott jártunkkor épp felújítás alatt állt, ezért zárva találtuk, de kívülről is szép látványt nyújtott. A park is szép gondozott volt. 

Közel a román határ, a városban van Nagy- és Kisrománváros nevű városrész, és román ortodox templom is. Ez előtt épp egy fiatal pópa sepregetett. 

A városon az Élővíz csatorna folyik át, erre a hídra lakatokat tettek fel a szerelmes párok. Ennek a szimbolikájáról beszélgettünk, és egyetértettünk, hogy nekünk semmi szükségünk arra, hogy bezárjuk a másikat. 

Mutatok nektek egy másik templomot is, ami a szállásunk közelében állt. A tornya az erdélyi templomokra emlékeztetett, de nem véletlenül nem készült róla "egész alakos" fotó: maga az épület rendkívül ízléstelen, modern, kék színre festett volt.

Mostanság több szempontból is újraélem a kamaszkoromat. Átmentünk gyerekbe és hintáztunk egyet a játszótéren. 

Szállodából van Gyulán modern és színes is (pl. Erkel szálló a fürdőnél), meg olyan is, ami idomul a kastély stílusához. Ez előtt egy 48-as emlékmű állt.

Két építészeti stílus jellemző a városra, az egyik a szecessziós, aminek egyik szép példája ez az épület. Ennek a közelében pizzáztunk egy jót. 

A másik a klasszicista, ennek jegyeit hordozza magán a városháza is.

A város híres szülöttje Erkel Ferenc zeneszerző, akinek a szobrát is megtaláltuk az egyik téren.

Íme, egy harmadik fajta templom (késő barokk - kora klasszicista), ami előtt komplett szökőkút-rendszer található. 

Ismeritek a régi viccet arról, hogy "Gyula, hozz egy csabait - Csaba, hozz egy gyulait!"? Bizony, Gyuláról a váron meg a fürdőn kívül a kolbász jut az ember eszébe. Itt a képen csak virtuálisan "eszek" belőle pár falatot. 

A világórán a Föld különböző nagyvárosai voltak feltüntetve. Ki is választottunk párat, hogy melyikeket néznénk meg. Egész jól eltaláltuk, a másik hová utazna. 

Fagyizás előtt lementünk az Élővíz-csatorna partjára, annak mentén gyalogoltunk végig a hangulatos sétányon. 

El sem tudtuk képzelni, a Csiga-parkot miért nevezték el épp így. Aztán megtudtuk, hogy egy spirál (csiga) alakú ösvény vezetett fel korábban egy dombocskára, amit azóta elbontottak. Amúgy is szomorú, hogy a korábban hatalmas park jó részét beépítették, de azért szerencsére maradt nem kevés a természetből, például ezek az óriási kidőlt fatörzsek.

Békéscsaba amolyan közlekedési csomópont volt eddig, ahová érkezik, és ahonnan indul a vonatom, a busz-pályaudvar is itt van a közelben. A vasútállomás épületét szépen felújították, előtte rendezett téren lehet várakozni az átszállásra. 

A kedvesem előre figyelmeztetett, hogy Békéscsaba nem valami nagy szám, és a városnézés végeztével ezzel én is egyetértettem. Persze azért találtunk néhány látnivalót is, ami lencsevégre kívánkozott, például ezt a mártír-emlékművet, Radnóti-idézettel. 

Az első közös sport-programunk a bowlingozás volt. Ha hiszitek, ha nem, én még soha életemben nem bowlingoztam! (Kamaszként Balatonszéplakon tekéztünk, ennyi az össz. gurítós tapasztalatom.) Persze bénáztam is sokat az elején, de a végére sikerült tarolnom is. A párom persze sokkal menőbb volt nálam, de itt nem is az eredmény számított, hanem a felszabadult együttlét, a játék öröme. 

Ez a séta tulajdonképpen egy nosztalgia-időutazás volt a kedvesemnek, aki ide járt középiskolába, itt töltötte az ifjúságát. Ezen a téren is sokat bandáztak, nekem az óra tetszett meg.

A vasútállomástól csak mentünk és mentünk egy végtelen hosszúnak tűnő, egyenes, jellegtelen főúton, és én folyton kérdezgettem, hogy hol van már végre a city, a válasz pedig az volt: hát ez az! Aztán szerencsére következett egy kis sétálóutcás szakasz, itt kattintottam ezt a fotót a társalgó asszonyokról. 

Ez itt már tényleg a történelmi belváros, méghozzá a színház épülete.

A legszebb élményünk aznap talán itt volt, ebben a nagytemplomban. Utólag utánanézve a neve: Páduai Szent Antal Társszékesegyház. Kívülről is tetszetős az épület, 100 éves, neogótikus stílusú, téglaborítású. Belül sem az a csicsás, amit én nem kedvelek a jellegzetes barokk katolikus templomokban, hanem letisztult. Eléggé magával ragadott minket a hely szelleme, ihletett állapotba kerültünk. Kicsit le is ültünk elcsendesülve, mindketten hálát adva azért, hogy egymásra találtunk.

Meglepő módon mégsem ez a legnagyobb templom a városban, hanem az evangélikus, ami egyben Békés megye legnagyobb temploma, és Európa legnagyobb (!) evangélikus temploma, ahová a páromnak személyes kötődése is van. 

Vele szemben áll a másik, kicsi ('téli") templom. A közelükben bukkantunk erre a kis gyöngyszemre. Igazán Réka-stílusú, előjöttek a régi skanzen-emlékeim. 

Békéscsabán élt és alkotott Munkácsy Mihály, természetesen önálló múzeumot is szenteltek neki. 

Különös egyveleg volt az Élővíz-csatorna egyik partján a Csabagyöngye kulturális központ modern épülete (előtte épp egy szabadtéri rendezvény zajlott), a másik parton pedig ez a kiégett malom-épület, előtte egy régi vonattal. 

A harmadik kirándulás során Szarvasra vitt utunk. Itt sajnos nem volt túl sok időnk, ismerősökhöz is voltunk kötve, ezért magából a városból csak annyit láttunk, amennyit az autó ablakából elsuhanva megmutatott nekünk. A Kőrös-partján azért megálltunk egy kicsit, nagyon meg volt áradva a folyó. 

A fő cél azonban az arborétum volt, aminek már a kapuja is igencsak impozáns látványt nyújtott.

A növényparkot árnyas sétaösvényeken lehet bejárni.

Azonban nemcsak növény-különlegességeket látni itt, hanem állatokat is. Mi kék-pávákkal találkoztunk, de láttunk vad-nyomokat is, ők valószínűleg az arborétum eldugottabb részén rejtőznek a látogatók elől.

A "Pepi-kert" régen a Bolza család birtokában volt. 

Számokban: 82 hektáron kb. 1600 növényfaj található meg itt.

Az egyik különlegesség az óriás hegyi mamutfenyő, ami 150 éves, és 36 méter magas. 

Nemcsak az óriásokat volt érdemes figyelni, hanem az ilyen apró részleteket is, mint ez a számunkra jelképes szív alak. 

A kilátó arról volt híres, hogy az égvilágon sehová se lehetett innen kilátni. :)

Sokkal inkább a kikötőnél lévő Bolzai víztoronyból.

A Holt-Körösre nyílik innen szép kilátás. A holtág partja tele nyaralókkal, a vízben úsztak is néhányan. Eljátszottunk a gondolattal, milyen lehet itt üdülni és fürdeni. 

A vízen sétahajó is járt, ha több időnk lett volna, mi is hajókáztunk volna. 

A park egyik legvarázslatosabb pontja számunkra a Tündöklő kövek kertje volt. 

Üreges kövek állnak itt, bennük kerámia-szobrok, mellettük bibliai idézetek. Hozzánk ez szólt leginkább...

Az egyik nagy kő beszélt is hozzánk. Állt ott egy nagy alma is, amelynek tükrébe beletekintve megláthattuk Évát (a férfiak persze Ádámot). 

A Mini Magyarországra nem váltottunk belépőt, de az áttört kerítésen keresztül elég nagy részét beláthattuk. Itt száz hazai épület makettja látható, a szabadtéri vasúti pályán vonatok járnak körbe. 
Ez volt hát a vakáció első hete. Itt csak a látványosságokat osztottam meg veletek, de persze sokkal mélyebb, érzelmi élmények is értek. Ám a blog hiába napló a világhálón, van, ami a személyes szféránkban marad. A lényeg, hogy nagyon boldogok vagyunk. Talán egyszer megosztok majd erről is nektek néhány gondolatot...

2020. július