Kert - május eleje

Viszonylag hosszabb tétlen időszak következett a március végi-április eleji tevékeny szakasz után. Az idő szörnyű volt, sokáig nem volt csapadék, aztán ha esett, akkor nagyon esett, nemcsak eső, hanem hó is, jég is. Fújt a viharos szél. A hőmérséklet messze elmaradt a szokásostól, így hiába vetettünk idén korábban, minden még később is bújt elő, mint tavaly.

A lényeg, hogy a három-negyed részben bevetett veteményesben végre előjött a borsó, a sárga- és fehérrépa, a vörös- és lilahagyma, a retek, a spenót, és a salátafélék. A szegélyhez vetett körömvirág is kihajtott.

Ma ejtettem meg a vetés második szakaszát, a „nagy áprilisi vetést”. Tudom, hogy május van már, de ez itt ugyebár a Börzsöny, ahol minden minimum két héttel később hajt, virágzik, érik, mint az ország többi részén. Épp ezért a kerti munkálatokat a szokásosnál-ajánlottnál legalább két héttel később szoktam csinálni.

A mai idő viszont ideális volt, viszonylag meleg és napsütéses, csak néha a szél fújta le a fejemet. A „három nővér”, azaz a kukorica, tök és bab egy kupacba került, babból zöld és tarka is. Vetettem kétféle uborkát, kétféle karalábét. Földbe került a cukkini és a patisszon is. Vetettem céklát, zellert, és másodvetésbe újabb adag retket.

Átültettem a palántákat. Természetesen úgy lett, ahogy számítottam. Hiába a minden napos gondoskodás, a jó meleg, a napfény, a folyamatos víz-utánpótlás, lettek magok, amik ki sem csíráztak, és lettek, amit kihajtás után haláloztak el. És persze lettek, amik szépen előbújtak és növekednek rendületlenül. Lesz paprika, uborka, padlizsán és karalábé. Ők most nagyobb cserepekbe kerültek, hogy a gyökereiknek legyen hely. Eddig végig a házban voltak, most végre olyan az idő, hogy kiraktam őket a sufniba az ablakhoz.

Nem bírtam ki, és virágokat is ültetgettem cserepekbe, igen, már megint, ez mostanság az egyik hobbim. A nevüket nem tudom, a lényeg, hogy szépek. A kövirózsák, amik szépen túlélték a telet, most hirtelen növekedésnek indultak. A rózsáim, amiket idén ültettem, elkezdtek leveleket hozni!

Paradicsomot sajnos venni kell. Szerencsére most is, mint mindig, lesz lehetőség helyben vásárolni palántákat, így veszek majd többfélét. A kiültetés nálunk szigorúan csak Fagyosszentek után lesz. Ez itt a Börzsöny! Nálam szinte már hagyomány, hogy május harmadik hetén teszem szabadföldbe a palántákat, és eddig még mindig jól jártam.

Hogy hová kerülnek idén a palánták? Ez bizony újdonság. Magas-ágyásba! Egyik kedves ismerősöm kedvezményesen csinál nekem kettőt. Fa Szaki, ez itt a reklám helye. Nemsokára házhoz is szállítja nekem. Majd feltöltöm gallyakkal, komposzttal, szerzek jó, tápanyag-dús termőföldet, és ott fognak majd növekedni a kiültetett palánták. (Ilyesmi lesz, mint itt a következő képen.)

A tévedések elkerülése végett: nem divatból lesz magas-ágyásom, és nem is azért, mert lusta vagyok a földig lehajolni. Ha lusta lennék, akkor nem kapálnék meg vetnék meg gazolnék a szabadföldi vetésű, nagyobb veteményesben. Az ok végtelenül egyszerű: nincs több helyem! Ősszel csak az alacsonyabban lévő, déli fekvésű területet szántattam fel, a többit a gyümölcsfák gyökerei miatt nem lehetett, meg akartam is hagyni füves placcokat vadvirágoknak és a labdázó gyerekeimnek.

Tudjátok, hogy mániám a gyógy- és fűszernövény. Hiába szántattuk fel ősszel, rotáltattuk át tavasszal a földet, a nagy veteményes csücskében lévő évelő növények most is utat törtek maguknak. Zöldell a tárkony, a snidling és az oregánó. Melléjük vetettem borsfüvet és csombort. A kisebb ágyásokban, balkonládákban előbújt a metélő-petrezselyem és a bazsalikom, és nagyon szépek a levendulák.

Túl vagyunk a tavasz egyik legszebb szakaszán, a gyümölcsfa-virágzáson. A két ringlófa nagyon hamar átváltott fehérből zöldbe, a három cseresznyefa mostanában szórja el szirmait (így tehát minden olyan itt, mintha behavazták volna). Az utcafrontnál lévő vacak almafán épphogy lett pár virág. Kincső színes krepp-papír szalagokkal díszítette, ez lett a májusfánk. Ha már nincs férfi a háznál, aki állítson nekünk…

A japán birs bokron még mindig szép ciklámen virágok vannak. Végre elkezdtek előbújni a diófák levelei. Leveles a málna és a szamóca. És mivel itt volt az anyák napja, „Orgona ága, barackfa virága…”, nos, a barackfa az itt a Börzsönyben többnyire elfagy, de az orgona végre lilán virágzik!

Megtörtént az idei első fűnyírás! Ez nálunk azért nagy szó, mert mindig későn kezdjük, és nagyon ritkán szoktuk. Azért most már megvan az arany középút, mert nem akarok dzsungelben sem élni, de félcentis gyepen sem.

Tavaly nyár vége felé bedöglött a házzal együtt örökölt roncs fűnyíró. Szerelése esélytelen. Idén vettem a faluból használtan egyet, szerencsére jól szuperál. Igaz, a mi hosszabbítónkat nem lehetett beledugni, de elég volt egy poszt a helyi csoportba, máris tíz perc múlva megjelent egy férfi egy kölcsön-hosszabbítóval. Imádom ezt a közösséget!

A három lány elosztva nyírta le a füvet, miközben a viharok által letört faágakat is összeszedték, ezzel tovább gyarapítva a gyújtós-gyűjteményünket. Azért is kezdtük későn, meg lassan nőtt a fű, meg azért is, hogy meghagyjuk a vadvirágokat. Ezek szépek is, és hasznosak is a méheknek. Az idei év nagyon nehéz a méhészeknek és a méhecskéknek egyaránt. Úgy éreztem, ezekkel a méh-legelőkkel segíthetjük őket. A fűnyírás után is hagytunk meg virágos szigeteket pitypanggal, százszorszéppel és gyöngyikével.

Vicces téma következik: a virághagymáké. Ősszel ugyanis vettem egy csomót. Rengeteg-féle tulipánt, nárciszt, jácintot. Rengeteg pénzért. Ahogy hazatértem Vácról, azzal a lendülettel elraktam őket valahová, hogy aztán se ősszel, se télen, semmikor se találjam meg őket. Így szépen el is maradt az őszi duggatás. Nemrég nagy sufni selejtezést, pakolást, takarítást rendeztünk, és ennek során szépen megtaláltuk a virághagymákat – a befőzős fazékban. J Fogalmam sem volt, miért oda raktam őket, arról meg pláne, hogy most mihez kezdjek velük.

Meséltem már nektek, hogy itt nemcsak nógrádi csere-bere csoport meg Almáskert-csoport van, hanem biokertész csoport is. Megkérdeztem tőlük, és azt tanácsolták, ha most elduggatom, akkor talán még van esély, hogy jövő tavasszal színes virágok tarkítsák végre a kertet, ha már idén nem. Nálunk össz-vissz kettő darab árva tulipán bújt elő idén a földből, azok is a leglehetetlenebb helyen, a pincetető, a terasz sarka és az ereszcsatorna között. A duggatást végül a lányok csinálták meg nagy pofavágások közepette, mert tényleg elég kemény volt a talaj. De végre elmondhatom, hogy földben a sok nárcisz, jácint és tulipán.

Nagy projekt volt egy több évtizedes álmom megvalósítása. A sziklakert! Eddig mindig a körülöttem lévő férfiaktól vártam, hogy majd ők, mert hát ugyebár a nehéz kövek meg az ásás miatt ez inkább férfimeló. Egyszer csak megláttam a helyi csoportban egy hirdetést, hogy elbontott sziklakerti kövek ingyen elhozhatók. Rögtön lecsaptam rá. Szereztem is fuvart, és a lányokkal együtt ott fel, itthon meg lepakoltunk a köveket. Nem is voltak annyira nehezek! Csak hogy lássátok, mifelénk hogy megy ez: a fuvaros nem akart elfogadni pénzt a szállításért, úgy kellett rátukmálnom legalább befőttet meg lekvárt.

Tudom, hogy a sziklakert úgy jó, ha meleg helyen van, és sokat süt rá a nap, nálunk viszont a kert északi részére került, mert itt találtam neki alkalmas helyet. Egy kis halmon, két nyírfa között, magába ölelve a harmadik nyírfát. A lányok kicsit megkapálták az alapját, aztán jöttem én. Kiraktam a kövekből egy négy-osztatú ovális alakzatot, aztán feltöltöttem jobb minőségű földdel. Na de mit ültessek bele?

Feltettem a csoportban a kérdést, hogy szerintük ennek az árnyékos helynek milyen növények örülnének. Eszter addig sorolta és sorolta az ötleteket, mígnem egyszer csak megjelent nálam két ládányi növénnyel. Ja, és persze nem akart elfogadni érte, se pénzt, se lekvárt, se befőttet. Köszi, Eszter, ha olvasod!

A növények fele se volt számomra ismerős, most sem tudom nektek felsorolni őket, csak úgy jelzésértékűen: árnyékliliom, kövirózsa, varjúháj, páfrány, tűzeső, bőrlevél, nyuszifül, meténg, gólyaorr… 

Kaptam a nagy ásót, kis ásót, nagy kapát, kis kapát meg a locsolókannát, és szépen teleültettem a sziklakertet (persze némi ráhagyással, hogy ha a növények nőnek-terjednek, akkor azért legyen helyük). Nagyon büszke vagyok magamra, és boldog vagyok, hogy ilyen segítő közösségben élhetek!

Végül pedig, bár ez nem igazán kert, de mégis növény, és a Jóisten nagy kertjéből való. Pontosabban a jenei kastélyparkból. A medvehagyma!

Elég gáz bevallani, de utoljára kábé három éve szedtem. Mert mindig hozott valaki, aki épp jött hozzánk. De most nemcsak a medvehagymához volt kedvem, hanem egy jó kis kiránduláshoz.

Bizony, nekünk Almáskerttől a diósjenei kastélyhoz szép kis (nagy) séta. A lányokkal és Erzsivel átvonatoztunk, felgyalogoltunk és teleszedtük a kosarainkat a nyugalom szigetén.

Azóta esszük nyersen, raktam rántottába, tésztába, készült belőle krémleves és fasírt is. Kaptam aszaló-kereteket, azokon szárítom a medvehagymát, és aszalom az almát.

A következő bejegyzés kevésbé földi, inkább lelki-szellemi téma lesz. Merengés majális kapcsán. Olyasmiről, hogy hogyan is vagyok én mostanság…

 

2021. május