Közösség

Én az az ember vagyok, aki (erről írtam legutóbb is) egyre jobban szeret egyedül lenni, elboldogul maga is, de! A másik énem imádja a társaságot, a nyüzsgést. Szerintem ezért is voltam kicsit depressziós nemrégiben, mert an online suli alatt sokkal kevesebb személyes kontaktusra volt lehetőségem. A net pedig jó, de nem adja azt az élményt, mint egy valódi együttlét.

Életem során sokféle közösségnek voltam tagja, akár mesterségesen, pl. osztály vagy kollégák, akár magam választotta módon, pl. ökofalu, női kör.

Sport. Talán a Iaido volt az, ami a legtöbbet adta. Ez egy japán kard harcművészet, ami a mozgáson kívül szellemi fejlődést is adott. Na meg persze együttműködést, közösségi élményeket. Az edzések után mindig kínai étterembe mentünk, ahol éjszakába nyúlóan beszélgettünk, a várcsaták után pedig fürdőztünk. Volt övvédő vizsga Hatvanban, edzőtábor Délegyházán. Azok közül, akiket ott megismertem, sokakat ma is barátomnak tartok.

Fesztiválok. Mivel ezekről korábban már sokat írtam, most csak felsorolnám azokat a fesztiválokat, amelyek a legmeghatározóbbak voltak életem során: Kurultaj ill. MOGy, Everness, Gyüttment. Zeneileg pedig a Fezen.

Kollégák. Elmondhatom, hogy jó kis csapat vagyunk mi együtt, tanárok. Szakmai segítséget adunk egymásnak, ha valaki maga alatt van, akkor azt támogatjuk, felvidítjuk. A humor, a nevetés a mindennapjaink része. Kosarazunk, összejárunk, egymáshoz vagy koncertekre.

Most például néhány sportos kolléga benevezett a Kihívás Napjára! A Pedamágusok nevű csapatunknak öt tagja van, minden nap fel kell jegyeznünk, aznap mennyit és mit mozogtunk. Magán a Challenge Day-en, azaz idén május 26-án együtt, közösen kell majd sportolnunk.

Barátnők. Nekem nincs olyan EGY IGAZI. Minden helyhez, életszakaszhoz tartoztak nők, akikhez közel éreztem magamat, egyes helyeken, például Széplakon vagy Únyon komplett női csapat is. Ha távol is sodort minket az élet, ha leginkább csak a világhálón is kommunikálunk, vannak nők, akikkel mintha láthatatlan szálak fűznének össze.

Külön minőséget képvisel a női körök közössége. Szerencsére itt a környéken nagyon sok kedves hölgy van, akikkel időnként, hol kisebb, hol nagyobb körben le szoktunk ülni beszélgetni. Legutóbb a barátnői csevej természetesen a mostani helyzetről, és ennek kapcsán az egészségről szólt.

Falu. Szerintem a régebbi olvasóim már halálra unják, mikor dicsérem az itteni közösséget. Szoktátok kommentelni, mennyire idealista vagyok, de ebben tényleg nem! Itt ha bárkinek bármilyen kérdése, gondja van, szinte rögtön jön a válasz, a segítség. Adás-vétel, cserebere, tárgyak, információk, fuvar, mindenben segítünk egymásnak. Van itt minden, szlovák hagyományőrzők, dalkör, polgárőrség, önkéntes tűzoltók. Szombaton például vármentő napot tartottak. A legnagyobb esemény persze a júniusi várjátékok!

Korábban számomra Máriahalom-Biofalu (plusz Úny), illetve Visnyeszéplak élőfalu (plusz Vásárosbéc) volt a két meghatározó hely és közösség. Most pedig, remélem, hogy egy életre: Nógrád. Azaz: Nógrádot nem is igazán lehet önmagában értelmezni, inkább a Berkenye-Nógrád-Diósjenő háromszög részeként. Elég sok „gyüttment” költözött ide ki az utóbbi időkben, és vagyunk annyira lokálpatrióták, mint az „őslakosok”. Nógrádon belül meg az abszolút kedvenc szűkebb hazám: Almáskert.

Mostanság mindig jönnek hozzám, és ennek nagyon örülök. Eljött Dóri egy ruhaállványért, Eszter hozott sok növényt, Dezső hosszabbítót, Györgyinek anyagokat adtam foltvarráshoz, Andris és Laci beszélgetni jöttek, de közben kaptak gyümölcs-salátát is, Erzsivel pedig elmentünk medvehagymázni.

Legfrissebb itteni közösségi élményem az évad-nyitó almáskerti terasz-parti. Beszélgettük egy ideje a helyi csoportban, hogy ha már nyitás, akkor lehetne végre újra összejönni a szomszédsággal. Úgy döntöttem, nem várok senkire, meghirdettem a nyílt napot a Hóvirág utcába én magam. Batyusra, tudjátok: „Ha jösztök, lesztek, ha hoztok, esztek.” Én nem csináltam belőle nagy faksznit, fűszeres krumplit sütöttem, meg némi rágcsával és teával készültem.

Csak hárman jöttek végül, egy barátném, és két férfiember, ők darált-húsos derelyét illetve sört hoztak. És itt voltak a lányaim, akik alig várták, hogy történjék már végre nálunk valami esemény. És akik szerint nagyon szuper volt a buli! Először a kertbe telepedtünk le szivacsokra, aztán mikor már lehűlt a levegő, bementünk a házba. A három fő cselekvés: beszélgetés, társasjátékozás, és mindeközben rengeteg röhögés. Majdnem éjfélig itt volt a társaság, és elhatároztuk, ebből rendszert csinálunk. Mert annyira kellenek az ilyen közösségi együttlétek!

Család. A legszorosabb és legkisebb közösség. Nálunk nem is olyan kicsi, ha összejön a nagycsalád. Legutóbb épp tegnap. Kincső kérdezi: Anya, miért jönnek ki a Nagymamiék, mit ünneplünk? Semmit, csak azt, hogy szeretjük egymást. Amúgy, mivel Anyák napja után most találkoztunk először, fogjuk rá, hogy azt ünnepeltük. Nagymami kapott is tőlem egy csokor lila orgonát, mert az a kedvence, és épp most nyílik nálunk.

Sajnos Virág és párja épp dolgoztak, őket nélkülöznünk kellett. Kende viszont elhozta a barátnőjét bemutatni, helyes és kedves lányka, illenek egymáshoz. Örül az anyai szívem. Nagyon harmonikusan beilleszkedett a csapatba, és Kende se nyúzta annyira a húgait, mint szokta. Inkább felállították a medencét, mert a gyerekek tegnap úgy döntöttek: ezennel megkezdjük a nyári szezont.

A május-közepi kertről fog szólni a következő bejegyzés.

 

2021. május