2021. május 17., hétfő

Hazatalál


 „Az élet sehol se hibátlan, jól tudják nyugaton, és érzik keleten,

Otthon ott vagy a világban, ahova visszahúz a szerelem…”

                 Most is egy Ákos idézettel kezdem – azzal is fogom befejezni. Hazataláltam. Megtaláltam a Börzsönyt, aztán Nógrádot, majd Almáskertet és végül ezt a kertet-házat. Most pedig megveszem ezt a házat! Soha életemben nem volt saját házam, most, lassan 47 évesen itt az ideje végre a legyökerezésnek.

                Két nappal ezelőtt aláírtam az adás-vételi szerződést. Az előleg előteremtésében szüleim segítettek, ez úton is köszönöm nekik. (Mivel a CSOK-ot buktam…) Két nap múlva pedig beadom a bankba a hitelkérelmet.

Nagyon sokáig azt gondoltam, hogy hitelt én aztán soha az életbe nem veszek fel. Nekem sokáig a pénz is amolyan földi hívság volt, a hitel meg egyenesen mumus. Aztán gondolkodtam. Mi más választásom lehet? Én nem kaptam érettségire vagy diplomaosztóra lakást, mint sokan mások, nem is örököltem soha semmit.


Nem is hullik az ölembe csak úgy hatmillió forint! Ha így folytatom, egész életemben másnak a házában fogok lakni, és másnak fizetem havonta a bérleti díjat. Aztán mikor elhagyom ezt a földi világot, semmit sem hagyok örökül a gyerekeimnek. Apropó: Nincs valakinek felesleges hatmilliója? J

Most csak arra kérek mindenkit, aki olvas, hogy éltető energiával segítse a hitelkérelem pozitív elbírálását - vagy egy esetleges lottó ötös bekövetkezését! Támogassatok abban, hogy én, aki egész életemben arra vágytam, hogy legyen egy stabil otthonom, mégis 23-szor költöztem, mindig másnak a lakását-házát szépítgettem, most végre saját otthonra leljek!

Tudom, van az országnak-világnak sok szép része. Éltem a Gerecsében meg a Zselicben, és az ottani dombok, erdők a szívemben vannak. Ott a régi kedvenc, a Balaton-felvidék, és az új szerelem, a Dunakanyar. Nekem most akkor is Nógrád-Almáskert lett az a hely, ahová gyökereimet leeresztem.


Azt is tudom, van ennél nagyobb, szebb, jobb kert meg ház. Nagyobbat racionális okokból nem akarok, hiszen szép lassan kirepülnek a gyerekek, én meg itt maradok egyedül, és egy házat fel is kell fűteni, ki is kell takarítani. Ez a közel 1000 nm-es kert pont emberléptékű, egyedül is rendben tudom tartani. Már most egész jók a ház és a kert adottságai, szépek a gerendák, jó a tájolás, az elosztás, szuper a terasz; vannak gyümölcsfák, bokros, füves rész és veteményes is. Aztán meg, ahogyan az elmúlt egy évben, úgy a jövőben is tovább fogok mindent építeni, rendezgetni, szépíteni.  Lesznek új ablakok-ajtók, hajópadló, konyhabútor, csempék, a kertben fa-kisház, kapu, kerítés, utak, és szép lassan olyan lesz minden, mint amilyennek megálmodtam.

                És hogy hogyan is vagyok? Boldog vagyok a házvétel miatt, és kicsit (nagyon!) izgulok, hogy sikerüljön a hitel. Közben visszatértünk az iskolai tanításhoz, aminek én nagyon örülök, jó újra a gyerekekkel meg a kollégákkal lenni. És persze kertészkedek is, de mivel a vacak időjárás miatt minden tolódik, erről majd a következő bejegyzésben írok részletesebben, fotókkal.


Az életmódom még inkább a sportos felé tolódott el: reggel kb. egy órás torna, suliba oda-vissza vagy gyaloglás, vagy kerékpár. Ezeken kívül most már délután is mindig mozgok valamit, heti egyszer-kétszer kosarazok, itthon aerobicozok, ugrálok, és ha nem tökig sárosak az almáskerti utcák (most ebben a pocsék időben épp megint igen), akkor futok is. Bizony, belelendültem, és Kincső támogatásával-részvételével elkezdtük a közös futásokat! Röhögni nem ér, 6 azaz hat (!!!) perccel kezdtem, másnap 9, harmadnap már 16 perc volt az eredményem. És ez nem sík futópálya, hanem dimbes-dombos táj, fel-le. Amint felszáradnak az utak, folytatódik a futás szűkebb kis hazám tájain.


Ja, és aki azt hiszi, hogy a legyökerezés nálam begubózást jelent, unalmat és röghöz kötöttséget, az téved. Úgy érzem, így tudok igazán szárnyalni!

 

„Boldog, aki hazatalál…”

 

(A képeken egyrészt azok a korondi tálkák meg tányérok vannak, amiket, a hagyományokat újra felelevenítve, nemrég vettem. Másrészt, a hagyományokhoz kapcsolódóan Dávid Barbara népviseletes babái majáliskor illetve anyák napján. És persze Nógrád, ünnepi díszben.)

2021. május

6 megjegyzés:

  1. Veled örülök és izgulok! Ez annyira jó hír!

    VálaszTörlés
  2. Küldöm az éltető energiát és a drukkot is!

    VálaszTörlés
  3. "Boldog az, aki hazatalál!" Szívből kívánom, hogy így legyen! Puszi neked a kitartásodért... :) , bár másban is lett volna csak fele ennyi erő!

    VálaszTörlés