Gyógyítás-Gyógyulás

Az egészség, pontosabban az EGÉSZ-ség a mai időkben kiemeltebb szerepet kap a médiában, a politikában, és az emberek mindennapi életében, mint valaha.

Ezt az írást igazából nem a világ-események ihlették, hanem a saját életem. Múlt héten ugyanis egy kicsit vacakul lettem, ami utoljára több mint egy éve fordult elő velem.

Az én családom nem egy beteges fajta, nagyon ritkán dönt le minket a lábunkról valami kórság. Jómagam, meg emlékeim szerint a gyerekeim is, legutóbb tavaly februárban voltunk betegek, köhögés, orrfolyás, torokfájás, láz. Volt olyan akkor, hogy a 25 fős osztályomból 9-en jöttek csak suliba. Én meg vagyok arról győződve, hogy akkor a királyi fejfedőről elnevezett vírus volt ebben a ludas, de most ez igazából lényegtelen is.

Egyáltalán nem csodálkoztam azon, hogy kb. másfél hete rosszul lettem, hiszen mutatkozott ennek korábban némi előjele. A digitális suli kihívásaival jóval könnyebben megbirkózom idén, mint tavaly, lelkileg mégis sokkal nagyobb feszültséget éreztem magamon miatta. Másrészt ott voltak a magánéleti-párkapcsolati problémák, amiket természetesen nem fogok most taglalni. Néha kicsit depresszióra hasonlító tünetek jelentek meg nálam, úgy mint sírás látszólagos konkrét ok nélkül, „Mi értelme van egyáltalán élni?” hangulat, stb.

Tehát a lelkemen ott voltak a terhek, amik testi tünetekben manifesztálódtak (TESTesültek meg). Írhatja mindenki a kommentjeit arról, hogy ostoba vagyok, meg hasonlók, én akkor is abban hiszek, hogy minden, igen, MINDEN betegségnek lelki-szellemi alapja van.

Amikor a legmélyebben voltam lelkileg, akkor éreztem, hogy a testem is reagál. Igazából ez a „betegség” amolyan semmi komoly nem volt, fáradtság, bágyadtság, erőtlenség, elnehezült végtagok, kis hidegrázás, ennyi. De amint észleltem a tüneteket, rögtön cselekedtem.

Szerintem a gyógyuláshoz-gyógyításhoz legelső lépés a test-tudatosság. Tehát figyelni magunkat, a testünket, és a legelső kis jelre lépni. Így szoktam tenni pl. a herpesszel, ha egy icipicit is feszül az ajkam, akkor rögtön teafa-olajjal kenegetem, így alig jön elő a herpesz. Ezt most ezért írom, mert, minő „véletlen”, régóta nem jött elő a herpeszem, és most az is megjelent.

Amikor valaki vacakul érzi magát, akkor általános esetben gyógyszert vesz be, vagy elmegy az orvoshoz. Tudjátok, és mit tartok a gyógyszeres-dobozomban? Nagy semmit! Mert nincs is olyanom! J Tudom, tudom, felelőtlen vagyok, ezt is írják néha nekem.

Én meg pont úgy érzem, felelős saját és családom egészségéért, ezért a konyhaszekrény felső polca tele befőttes-üvegekkel, azok tele többnyire általam gyűjtött, szárított, morzsolt gyógynövényekkel. Na, az az én „gyógyszeres-dobozom”.

A doktor meg: Öt éve élek Nógrádon, azóta két okból voltam a háziorvosnál (eleve három évvel az ideköltözésünk után jelentkeztem be hozzá, mert addig nem láttam értelmét). Először a balesetem után oda jártam kötözésre, másodszor a rövid várandósságom alatt néhány beutaló miatt. Ennyi.

Tudom, ezt meg sokan naivitásnak gondolják, de én a következő szerint élek. Ha enyhe tüneteim/ink vannak, akkor természetes gyógymódokat alkalmazok: gyógyteák, méz+fokhagyma, borogatás, stb. Ha esetleg olyan erős tüneteink lennének, aminek enyhítésére ezek a szerek nem alkalmasak, azok már kórházi esetek. Kórházban csak balesetek miatt jártunk: kerékpáros zuhanásom, gyerekeimnél kéztörés, beszakadt fej, felszakadt homlok, meg persze a vetélésem L. Minden más esetben tökéletesen elegendőek a népi gyógyászat szerei, no meg a gyógyító energia.

Itt most írtam egy kulcs-szót: gyógyító energia. Tudom, egyik kedves olvasóm, Szkeptikusok Gyöngye szemöldöke most rándult a magasba. J Pedig ez nem sarlatánság, kuruzslás, humbug, ez tényleg létező, általam megtapasztalt dolog.

Egy kicsit visszakalandozok most a múltba. Úgy másfél évtizede Százhalombattán elvégeztem egy Reiki képzést. Mind a három fokozatot, szóval papíron én egy Reiki mester vagyok. Később pedig egy barátomnál Pránanadis képzésen is voltam.

Nagyon tetszett ezeknek a tanfolyamoknak a spirituális része, a meditációk, a csoportos közösségi élmény. Amivel nagyon nem tudtam azonosulni, az a különböző kötött szimbólumok illetve kéztartások rendszere volt. Ez ellen zsigerből tiltakoztam, mert úgy éreztem, az energiával való gyógyítás ennél sokkal egyetemesebb, nem kellene megadott jelképekhez vagy mozdulatokhoz kötni.

Ezt a tudást, tapasztalatot szépen elraktam magamban, mígnem egyszer ténylegesen használnom nem kellett. Virág akkor még kicsi lány volt, épp Budapesten jártunk anyukámnál, amikor rosszul lett, de nagyon. Nagymami már a mentőket akarta hívni. Én arra kértem, hogy adjon nekem öt percet.

Furcsa, mert alapvetően hajlamos vagyok a pánikolásra, de akkor nagyon higgadt voltam. Megérzéseim szerint úgy és oda rátettem a kezeimet, és kértem a gyógyító energiát. A korona csakrámon keresztül, valami brutális erejű áradat érkezett, éreztem, ahogy végigzubog a testemen, és a kezeimen keresztül a kislányomba áramlik. Még öt perc sem kellett, és nem volt semmi baja sem.

Egyébként ezt a módszert egyszer magamra is alkalmaztam. Különös, de az is épp Budapesten, az anyukám lakásában történt. Egyedül voltam, épp egy női kör előtt vagy után aludtam ott, és lefekvés előtt, látszólag minden ok nélkül, pánikroham tört rám. Hevesen dobogott a szívem, kapkodtam a levegőt, és a legborzalmasabb az volt, hogy úgy éreztem, ott helyben meg fogok halni.

Szerencsére jött valami isteni sugallat, ami nem hagyta, hogy teljesen bepörgessem magamat. Elkezdtem a légzésemre fókuszálni, azt tudatosan lelassítani, elmélyíteni. A kezemet pedig két tájékra, a szívemre és a méhemre raktam. Nagyon hamar megenyhültem. Azóta is ez a kedvenc légzőgyakorlat-pózom.

Most másfél hete is hasonló módszerekkel gyógyítottam meg magamat. Este jött a vacak érzés, én meg rögtön: gyógytea, majd lefekvés, légző-gyakorlat, kézrátétel. Majdnem egy órát kellett magammal foglalkoznom, mire megszűnt minden. Másnap is este tört rám, akkor már elég volt félóra. Harmadik nap tíz-tizenöt perc.

Aztán jött egy barátom, és hozott nekem ezüst-kolloidot. Három napig napi háromszor szedtem, azóta reggelente kúraszerűen egyszer, multivitaminnal együtt. Azt is megkaptam egy kommentben, hogy ha ennyire egészséges az életmódom, minek még a multivitamin? Pont azért, mert odafigyelek magamra! Érezhető (hajon, bőröm), hogy a tél végi vitamintartalékok ilyenkorra kiürültek, és a friss, vitamindús gyümölcsökből-zöldségekből még igen nagy a hiány. Hát ezért.

Szerintem önmagában az, hogy az ember nagyjából egészségesen igyekszik élni, nincsenek káros szenvedélyei, kiegyensúlyozottan táplálkozik, rendszeresen mozog, és a lelkével is foglalkozik, már kulcs ahhoz, hogy alig legyen beteg, és ha mégis, akkor gyorsan-könnyen meggyógyuljon.

Hadd írjak mégiscsak egy kicsit a KV-ról. Egyik ismerős egyik rokona kórházban, lélegeztetőn. Ó, szegény! Ja, de alapvetően túlsúlyos, és van kettő olyan betegsége, amit elhanyagolt és nem kezeltetett ki. Akkor?

És tudom, hogy egészséges életmódot élők is meghalhatnak fiatalon, meg alkoholisták is élhetnek sokáig. Az én korosztályom biztosan emlékszik Schirilla Györgyre, aki minden évben egyszer átúszta a jeges Dunát. Amúgy hosszútávfutó és úszó volt, ráadásul jógázott és vegetáriánus életmódot élt. Mégis hatvan éves se volt, mikor meghalt, pedig élhetett volna száz évig. Volna. Erre mondom én, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

A halál mindenkinél benne van a pakliban. Addig meg nem árt egészségesen és boldogan élni. Nekem most nagyon felszabadult lett minden, erről meg a májusi kertről fogok írni a következő bejegyzésben.

 

2021. május