Büszkeség

Mindig azt hiszem naivan, hogy ha elérkezik az ősz, akkor vele eljönnek a nyugis, bekuckózós napok. A csend, a pihenés, a visszavonultság. Aha. Ahogyan azt Móricka elképzeli. Ez a hét is tartogatott bőven eseményeket.

Azt hittem, az új tankönyvek miatt nehezebb lesz az új tanév kezdete, hogy sokkal jobban lefáraszt a tanítás. Persze többet kell készülni, és pörgök a suliban egész nap, de egyszerűen olyan sokat adnak lélekben a gyerekek, hogy megéri.

Beindult a még aktívabb sportélet. Keddenként kosárlabdaedzésünk van, hogy felkészülhessünk az év végi tanár-diák kosármeccsre. A kollégákkal és a tanítványokkal együtt ügyesedünk, fittebbek leszünk és tovább erősödik köztünk az amúgy is jó kapcsolat.

Szerdán futni voltam, az eddigitől eltérő útvonalon. Méghozzá úgy, hogy Kincső kerékpáron tekert, én pedig mellette kocogtam. Csütörtökön újraindult a néptánc. A diósjenei tánccsoporttal új koreográfiákat fogunk tanulni, és persze fel is lépünk majd velük különböző rendezvényeken.

Nagymami a lánya nyomdokaiba lépett és aktívan sportolni kezdett. Eddig is rendszeresen tornázott otthon, de most igazi fitt-mami lett. Nordic walking-ot űz a Dunaparton, majd szabadtéri gépeken edz. Beszerzett ehhez botokat, sportruházatot, cipőt, mindent. 72 éves és nézzétek: karcsú, fitt és csinos. Nagyon büszke vagyok az anyukámra!

Szerdán Bánkon jártam, és isteni pizzát ettem, rajta mindenféle zöldséggel, főleg kedvencemmel, vörösbabbal. Jó volt ülni a teraszon és nézni a tavat. Mikor utoljára ugyanott jártam és ugyanott pizzáztam, tele volt a strand emberekkel, mindenki fürdött, napozott. Most kihalt volt a part, csendes a víz, mégis ugyanolyan jól éreztem magamat. Még annál is sokkal jobban!

Pénteken felkerekedtem és tanítás után hosszú útra keltem. Kis piros, zónázó, metrópótló, metró, vonat és busz. Hat járművel három és fél óra alatt jutottam el Nógrádról Abára. Itt már várt a legkisebbik Atilla Király Gimis, aki, mint ahogyan azt reméltem és sejtettem, nagyon megváltozott. Pár nap kellett hozzá, és az én korábban begubózó lányom kinyílt, mezítláb röplabdázott a füvön az osztálytársaival, azelőtt alig szólt valakihez, most hangosan beszélgetett, nevetgélt, a lányoktól is, fiúktól is öleléssel búcsúzott el. Na, EZT (is) tudja ez az iskola!  

Abára amúgy szülőire mentem. Az elején össznépileg meghallgattuk Igibá beköszöntőjét, aztán külön vonultunk a termekbe. De mit tegyen az olyan anya, akinek három gyereke is a gimibe jár? És nem tud háromfelé szétosztódni. Megoldottam. Az elején megbeszéltem mindent négyszemközt Kende osztályfőnökével, aztán először beültem Tündérékhez, majd félidőben átnyargaltam Csillagékhoz.

Mindig szeretek oda menni, kár, hogy ennyire messze van tőlünk és ritkán jutok le. Belép az ember a faragott kapun, és egy másik, talán tisztább, szebb világban találja magát. Tapintható a békés hangulat, a közösségi életérzés. Este kocsival Velencéig vittek minket, onnan vonatoztunk a fővárosba. Az állomáson Tündér lelkesen bemutatta nekem az összes olyan moldvai táncot, amit eddig tanultak. Büszke vagyok rá!

Aznap Budapesten aludtam Virágnál. Megbecsülöm az ilyen találkozásokat, mert annyira ritkán látjuk egymást. Olyan jó érzés, hogy ennyire önálló nagylány. Bocsánat: felnőtt nő. A párja most vidéken dolgozik, így a lányom egyedül tart fenn egy lakást, fizeti az albérletet és a rezsit. Sokat dolgozik, de jól keres. Ügyesen vezeti a háztartást, szépen berendezte a teret. Nagyon büszke vagyok rá! Jó hangulatban beszélgettünk ott nála este is, reggel is, aztán beültünk kávézni-sütizni. Kölcsönösen nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában.

Kendére is nagyon büszke vagyok! A gimnázium utolsó tanévére egyéni tanrendet kért és kapott, hogy ne kelljen napi szinten bejárnia az iskolába, csak félévkor és év végén vizsgázni. Így emellett tudja végezni az ács-képzést, ahol az első elméleti nap után megvoltak az első gyakorlati óráik is. Emellett többfelé dolgoznak a barátjával. Örülök, hogy keresik őket és elégedettek a munkájukkal.

Vele másnap autóztunk hazafelé. Ifjúkorom helyszínei, Szentendre, Leányfalu, Tahi(tótfalu), mellett suhantunk el kocsival. A szigetcsúcsra mentünk Kisorosziba az „új” teatűzhelyért.. Komppal mentünk át a Szentendrei-szigetről Vácra. Az én erős fiam egymaga felkapta, kocsiba be, itthon kocsiból ki. Egyelőre a teraszon ideiglenes a helye, jövőre elkezdek itt kialakítani egy hangulatos nyári-konyhát.

A teraszt majdnem teljesen feltöltöttük tűzifával, és újabb adag gyújtósok kerültek a sufniba. Ismerősök mondták, hogy már begyújtottak, én még tuti nem. Egyrészt várom a kéményseprőt, mert már két telet úgy éltünk túl, hogy nem lett a kémény kipucolva. Most nemcsak sok fával, de tiszta kéménnyel kezdjük a fűtési szezont.

Másrészt azért ez még nem hideg, csak hűvös. Kint 12 fok van, bent 18, legfeljebb felveszünk a pólóra egy pulcsit és kész. Nálam amúgy ez elvi kérdés: legyen akármilyen is az idő, szeptemberben vagy májusban egyszerűen nem vagyok hajlandó begyújtani és kész.

Még nyílnak (a völgyben) a kései (kerti) virágok, van rózsa és napraforgó, krizantém és őszirózsa. Érik a szőlő, az alma, az iskolában kapnak a diákok szilvát meg őszibarackot, a gyerekek sokszor valamilyen gyümölccsel vagy vadvirággal térnek haza.

De már elkezdtek sárgulni a falevelek, és a nagy szélben hullanak is le. Lesz még egy utolsó őszi fűnyírás, aztán legközelebb majd tavasz közepén vesszük elő a fűnyírót.

Hétvégére elérkezett az igazi ősz. Hűvös van, hol az eső esik, hol a szél fúj. A megújulás jegyében (és a hűs okán) vettem magamnak egy bőrdzsekit. Én, akinek még soha életében semmilyen bőr-cucca nem volt. A lányaim szerint persze szörnyű. Szerintem meg jól áll. És ez a lényeg.

Tegnap nagy esemény volt Nógrádon: megyenap! Még a vacak időjárás ellenére is sok ember érkezett ide kicsiny falunkba. Kézművesek, termelők kínálták áruikat, Nógrád megye különböző tájainak jellegzetességeit kóstolhatták meg a látogatók. Ahogy néztem, a helyi kürtőskalácsnak volt a legnagyobb sikere.

A lányaim lent voltak szinte egész nap, én csak az esti koncertekre érkeztem meg. Címszavakban: Kollányi Zsuzsi (Olyan ismerős vagy valahonnan, Eszembe jutottál), Tűzzsonglőr, Ismerős Arcok. 

A nagykoncerten egész elöl voltam, diákjaim társaságában, akikkel nagyon jót buliztunk. Hiába támadt fel a szél és eredt el az eső, megvártuk a legutolsó számot, ami természetesen a „Nélküled” volt, és amit mindenki együtt énekelt.

Azért mégiscsak van a nyugiban meg a bekuckózásban valami. Ahogy beköszöntött az ősz, újra egyre hangsúlyosabbá vált nálam az írás. Igaz, hogy nyáron sokkal több a szabadidőm, de akkor inkább jövök-megyek, mozgok, utazok, emberekkel ismerkedek, új vidékeket fedezek fel. Ilyenkor meg napi szinten elkészítek egy írást Vantulek Zsolt (Mindfulness Központ) kurzusára, heti szinten egy írást ide a blogra, és elkezdtem dolgozni egy újabb nagyobb lélegzetű történeten.

Jövő héten megint lesz program nálunk: Szüret! Felvonulás és bál Nógrádon, Aki szeretne hagyományt őrizni és jót mulatni, annak itt a helye.

 

2022. szeptember

(Az abai fotókat Zentai Annától, a bőrdzsekis képet Karádi Mártitól, a könyveset Vantulek Zsolttól kölcsönöztem.)