A hetet a szüret határozta meg minden tekintetben.
Végre volt néhány esőmentes napunk, ekkor a kertben az utolsó őszi munkálatokat végeztük el. Minden zöldséget beszedtem a kertből, üresek a magas-ágyások és a veteményes.
A csípős paprikát kis kosárban szárítom. Kaptam Feri bácsitól egy szép nagy csillagtököt, csak úgy.
Az utolsó csokor gyógynövényeket kötöttem fel száradni.
A teraszon rendületlenül virágzik a muskátli, a begónia és a petúnia.
Hirtelen felindulásból vettem egy cikláment is.
Majd csak akkor költöztetem be a házba a kinti virágokat, ha jönnek a mínuszok.
Lányom ahogy jön hazafelé, szed a vázába szép sárga, lila meg fehér virágokat.
Vettünk egy nagy lendületet és Kincsővel felváltva lenyírtuk az egész kertben a füvet.
Előtte Blankával szedtek még egy jó nagy kosár útifüvet, hogy legyen télire gyógyteának való torokfájásra.
Végre az összes tűzifa a helyére került. A nagyja a sufniba, egy jó adag a teraszra, ami meg kimaradt, az a ház fala mellé.
Ma a nagylányaim jó adag gyújtóst szedtek össze. Ahogy elnézem, a sufniban lévő kupac elég lesz egész télre.
A héten elkészültek falunkban a szüreti dekorációk. Már a Nógrád táblánál hatalmas szalmabála-figurák köszöntik a hozzánk látogatókat.
A központban Mari néni és Józsi bácsi kunyhója őszi díszekbe öltözött.
Jellegzetes kellékek a hordó, teknő, kocsikerék, a vájdling, bödön, fazék, a seprű és az üres üvegek.
Tipikus dekorációs elemek a tök, kukorica, a napraforgó, színes falevelek, a szőlő, alma, körte.
A falu több pontján feltűnik a gumicsizmás vagy biciklis Gazsi, aki részegen belefejelt a bálába vagy benn fetreng egy kosárban, és a szalmakalapos vagy fejkendős Gizi, aki ezért jól ellátja a baját.
Szombat volt a szüret napja Nógrádon. A várjátékok után ez a második legnagyobb ünnep falunkban. Szüreti felvonulás és bál nálunk a hagyomány.
Ilyenkor sokan népviseletbe öltöznek. Én idén bordó-zöld-fekete diósjenei viseletet kaptam kölcsön.
A lányok-asszonyok viselete: pántlika, párta, kendő, blúz, mellényke, vállkendő, színes rakott szoknya csipkés alsószoknyákkal, kötény, harisnya és topánka.
A fiúk-férfiakon szalagos kalap, ing, mellény, gatya és csizma.
1 óra után kezdtek el gyülekezni az emberek az óvodánál, 2 órakor indult a felvonulás.
Lovasok vezették fel a menetet. Utánuk hintón vitték a „mennyasszonyt-vőlegényt”. Őket követték a tehetautók, traktorok.
Én szokásomhoz híven a kisvonaton utaztam. Lányaim egy teherautó platójáról lógatták le a lábukat. közben szólt a zene, az emberek énekeltek, a gyerekek sikongattak.
Bejártuk a falu szinte összes utcáját, ahol a lakók a házuk elől vagy az ablakukból integettek nekünk.
Három helyen álltunk meg táncolni: Újtelken, a falu északi végében, végül a központban. A zenekar egy teherutóról muzsikált, mi pedig több körben táncoltunk.
Ezeken a helyszíneken innivalót, harapnivalót kaptunk. Tündér közösségi szolgálatot vállalt, ő is segített a díszítésben és a kínálásban.
Kincső most először vett fel viseletet. Gyönyörű volt! Hazafelé azért jól esett megszabadulnia a kopogós cipőtől, és mezítláb jutott el Almáskertbe.
Este megtartották a szokásos bált az iskola tornatermében. Felállították a sörpadokat, itt lehetett pihenni, beszélgetni, inni. A táncparketten meg zajlott a mulatság.
A Visszahang együttes játszott mulatós és nosztalgia dalokat. Jól esett táncolni, barátokkal bulizni.
Egész héten az új bőrdzsekim volt rajtam. Nagyon élveztem! Kipróbáltam különböző színekhez és ruhadarabokhoz.
Viseltem khakihez, türkizhez és lazacszínhez, nadrághoz, szoknyához és ruhához. Egyre jobban tetszik ez az új Réka-stílus.
Az írás-kurzust nagy lelkesedéssel és lendülettel végzem. Írtam vágyakról-álmokról, emberi kapcsolatokról, filmes élményekről, női életszakaszokról és szerepekről, evésről, test-tudatosságról.
Átírtam mesét, jellemeztem képet, alkottam történetet megadott szavak segítségével, gondolatokat megadott szöveg-részlet alapján.
Nógrádra látogatott Bosnyák Viktória írónő és a kisebbeknek tartott előadást. Utána lelkesen dicsérte iskolánk diákjait és pedagógusait.
És hogy miért jó tanárnak lenni? Például az ilyen levélért, ami egyik reggel az asztalomon várt. Előző délután készítették nekem az ötödikesek. Megköszönték benne a türelmet, szeretetet és tanítást. Nagyon meghatódtam!
Lassan véget is ér a szeptember, benne járunk az igazi őszben. Vár ránk egy mozizás az osztállyal, egy sportnap és egy továbbképzés Mezőkövesden.
2022. szeptember
(A váras képet
Acsai Ági készítette. Néhány szüreti képet a nógrádi községi oldalról kölcsönöztem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése