Nógrádon jár az ősz...

Nem ez az első olyan év, amikor szeptemberben azt írom: már nem utálom az őszt, már nem szomorkodom, hogy vége a nyárnak.

Örülök, hogy már nem pusztulok meg a forróságtól, és újra sokkal nagyobb kedvem van a teraszon lenni; míg nyáron a kb. tíz fokkal hűsebb, elfüggönyözött házban jóval kellemesebb volt az élet, vagyis inkább a túlélés.

Mostanság, ha épp nem esik, legszívesebben a függőágyban heverészek, innen nézem, ahogyan a nap sugarai átszűrődnek a diófák lombján.

A csapadék nélküli hosszú hetek után, amikor sárgára száradt a fű és peregtek le a levelek a fákról, másodvirágzásukat élik a virágok.

A rózsa, a muskátli újra életre kelt. A kör-ágyásokban virágzik a napraforgó és a krizantém.

Úgy döntöttem, hogy a sikertelen szezon után ennyit a veteményesről, inkább nyírjuk le az egészet fűnyíróval, hogy jövőre könnyebb legyen felrotálni a talajt. (Mert nem, nem adom fel, nem vette el teljesen az életkedvemet a jégverés és az aszály, jövőre is nekilendülök, és ismét megpróbálkozom a veteményezéssel.) A lányok le is gyalulták az egészet – na most ezek után a sok eső hatására újra előbújt a répa és a saláta.

Mivel idén nálam nem túl sok minden termett, ezért barátoktól, ismerősöktől szerzem be a gyümölcsöt, zöldséget.

Kolléganőmtől például mézédes szőlőt vásároltam, fiam barátja pedig ládányi paprikát, paradicsomot, uborkát hozott.

Elérkezett a történelmi pillanat: a sufnit megtöltöttük tűzifával. Ez az első év, hogy nem a szabadban, hanem teljesen zárt tárolóban sorakoznak a hasábok. A nyár folyamán a lányoknak minden nap 1-1 talicskányi fát kellett behordaniuk, aztán múltkor Kendével rendeztünk egy naaagy fapakolós kalákát. A fennmaradó kisebb fa-mennyiséget már a teraszra stócoljuk, és így, ha jól számolom, nem is egy, hanem majdnem kettő télre megvan a fűtésünk.

Érezhetően itt az ősz, éjszakára lehűl a levegő, később pirkad, reggelente pedig párában úszik a rét is, a hegyek is. (A képet Paulinyi Zoltán készítette) Ilyen hangulatban gurulok lefelé a dombról az iskolába.

A tanárokkal nagyon jó hangulatú evezéssel építettünk csapatot. Két éve is sárkányhajóztunk, akkor Szobról Verőcéig eveztünk le.

Idén is eveztünk, a Wichmann Tamásról elnevezett vízi sporttelep volt a bázisunk, kormányosunk pedig Vince.

Most is Szobról indultunk, de ezúttal felfelé haladtunk. Nyilván nehezebb volt árral szemben lapátolni, de azért jól húztuk. Mentőmellényt ezúttal se vettem fel, bikini-felsőben és farmer-shortban, mezítláb voltam.

A hangulatról Máté, alias DJ Makkai gondoskodott: jó zenéket választott, mi pedig hangosan énekeltünk. Lendületesen ment az evezés, ez a sport nagyon a kedvemre való, ráadásul a kedvem is szuper volt.

Gondoskodott róla a gyönyörű táj, a hegyek, a folyó - és persze a jó csapat. Izgalmas volt, mikor jött egy hajó vagy uszály: felfeküdtünk a hullámokra a sárkányhajóval, de persze jól megdobáltak minket a hullámok.

Először az Ipoly torkolatánál akartunk bekanyarodni, de kiderült, hogy annyira alacsony a folyó szintje, hogy szinte járhatatlan. Ezért inkább tovább haladtunk a Helemba zátonyig, az esztergomi Búbánat-völgy közelében.

Ez nagyon tetszett mindenkinek, itt kötöttünk ki. Szürreális volt a sekély vízből kikandukáló fák látványa. A part tele volt apró kagylókkal.

Itt fotózgattunk, csoportosan is, egyénileg is. Meleg volt a levegő, kellemes a víz, kedvem támadt megmártózni a Dunában. Visszafelé persze már sokkal gyorsabban haladtunk, és közös pizzázással zártuk a programot.

Az osztályomból a fiúk bejöttek segíteni termet rendezni. Az eddigi bordó helyett most zöld függöny került az ablakok elé, és a terem hangulata is kicsit megváltozott: szellősebb, letisztultabb lett a tér.

Szeptember elsején a tanév megnyílt Nógrádon is, Abán is. Minket a reggeli eső sajnos a tornaterembe űzött. Pedig eredetileg a közösségi térbe terveztük az eseményt, aminek egyben az átadó-ünnepségét is tartottuk.

Ezzel került pont a „Lépték, tervezzük együtt” csapat egy éves projektjére. Sajnos a fizikai megvalósításban pont nem segíthettem, mert épp azon a héten voltunk a fonyódligeti táborban. A szellemi előkészítésben némi szerepet vállaltam, a végeredmény pedig szuper lett!

Megújult a kör alakú tér, ami a palánkokkal és a színes felfestésekkel sportolási és játszási lehetőséget nyújt a gyerekeknek. Eltűnt a sitt, egy nádpallóból készült kerítés választja el a teret. Több helyen raklapokból készült ülő-alkalmatosságokat (hencsergő) helyeztek el.

Hesz-es ünnep nem maradhat a tanárok fellépése nélkül. Ezúttal a „Pál utcai fiúk” egyik dalát, a Grund-ot adtuk elő. Az elején egyenként hívott ki minket az igazgatónk, például így: „Réka! – Itt leszek!”

Ezen a napon többek között kiosztottuk a tankönyveket. Kincső meglepő módon egész nagy érdeklődéssel forgatta őket. A bekötésük órákba telt, mert testvére segítségével mindegyikre dizájnos borítót készített.

Középiskolás lányaim már előző nap beköltöztek a kollégiumba. Tündér elfoglalta helyét a nyolcágyas szobában. Vicces módon pont az lett az ágya, ami korábban a nővéréé volt. Csillag már nagyon várta, hogy a húga is az Atilla Király Gimnáziumban tanuljon.

Az eső ott is esett az évnyitón, de ők ernyőkkel a fejük fölött vonultak át Abán az ünnepségre. Érdeklődésemre lányom „rendkívül bőbeszédű” választ adott: Minden nagyon jó. A lányokkal jól megvan, a néptáncot nagyon várja.

Kende számára az utolsó év egy kicsit rendhagyó lesz, de erről majd később írok nektek. Most csak az új frizuráját láthatjátok. 

Az első tanítási nap olyan volt, mint a mesében az okos lány. Vitt is meg nem is. Én tanítottam is, meg nem is. Megismerkedtem az új diákokkal, csoportokkal, letisztáztuk a szabályokat, megbeszéltük, mi vár ránk a tanévben, aztán játékos beszélgetéssel melegítettünk be.

Egy almáskerti fiatalember, Máté már tavaly is felajánlotta, hogy mehetnek hozzá a sulisok szedret szedni.

Idén is felsétáltunk a birtokára, ahol a szedren kívül szőlőt, szilvát és ribizlit termeszt.

A gyerekek lelkesen keresték az érett szemeket, szedték kis vödreikbe, de főleg a pocakjukba pakolták a mézédes gyümölcsöt.

A kenyérszeletekre finom szederlekvár került.

Anno egy koncerttel indítottuk a vakációt, a V4 fesztiválon a Halott pénz játszott nekünk. Most egy koncerttel zártuk le a nyári szünetet: Kowával.

Barbival bevonatoztunk Budapestre, ahol a Westendben egy pizzával melegítettünk be. Majd sikerült egy brutál drága, amúgy isteni finom fagyit kifognunk (kimérős volt, már nem volt képünk visszakozni).

A 2-es villamossal utaztunk végig a Dunaparton. Mire a Budapest Parkba értünk, már gyűlt a nép a küzdőtéren.

Alapból nagyon vártam már ezt a napot, de akkor még inkább, amikor megtudtam, hogy az előzenekar az Anna and the Barbies lesz. Élőben még sosem láttam-hallottam őket, és össz-vissz három számot ismertem tőlük. Csípem ezt a kissé feltűnési viszketegségben szenvedő, nagyon szókimondó, ámde nekem rendkívül szimpatikus csajszit. Ez most megerősödött, nem mellesleg a számaik is tetszettek, különösen a szövegek. Na meg Anna sminkje.

Az egy órás bemelegítés után 8-kor léptek színpadra a Kowalski meg a Vega. Szinte az összes népszerű számukat játszották, amikre mi lelkesen tomboltunk. 

Ordítva énekeltünk, úgyhogy mára alig van hangom. Végig tapsoltuk, ugráltuk a koncertet. A fiúk, mint mindig, nagyon jó hangulatot teremtettek.

A végén persze itt is (mint Ákosnál) soroltuk, hogy ez a szám is kimaradt, az is. De a 20 éves pályafutásukat ünneplő Kowáéknak már akkora az életművük, hogy lehetetlenség még a legismertebb dalok közül is mindet beválogatni egy kétórás buliba.

Tudtam, hogy a BP-ban a koncertek után mindig szokott afterparti lenni, de még soha nem maradtam ott. Most viszont, ahogy a zenekar bedobálta a közönség közé a szokásos kellékeket, dobverőt, gitárpengetőt, dobbőrt, sőt, Kowa még egy gyűrűjét is (!), akkor hirtelen brutál hangerőn megszólalt a Mennyország Tourist, amit a közönség teli torokból énekelt és táncoltunk.

Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy maradunk még az órácskát. A DJ minden generációt igyekezett megszólítani, így voltak számunkra teljesen ismeretlen számok is, de persze régiek is: Tankcsapda, Kispál, Magna cum laude, meg külföldi rock előadók is.

Nagyon jót buliztunk. 4 órás tombolást követően végül éjfélkor kerültünk ágyba, de megérte.

Most pedig tényleg elkezdődik az ősz. A Szűz jegyében a selejtezések, pakolászások. Végre birtokba vettem az új ágyat, az új matraccal. Rá került a lila ágytakaró és a rózsaszín meg kék párna.

Jövő héttől jön a kemény munka. Mint 8. ofő számára a felvételivel, ballagással kapcsolatos teendők jelentik talán a legnagyobb kihívást. Mindenesetre lelkes vagyok és energikus! 2022-23-as tanév: Start!

2022. szeptember