Hollókő

Csodálatos nap volt a tegnapi! Olyan, amire tényleg az lehet mondani, hogy tökéletes.

Hollókőn voltunk a párommal, ahol bejártuk az Ófalut és megnéztük a Várat.

Utoljára elsős gimnáziumi osztálykiránduláson jártam itt, ami bizony kereken 35 éve volt.

Azóta sok minden változott, például a várat teljesen felújították; ami anno rom volt, most egy nagyon szépen helyrehozott műemlék lett.

Az Ófalu viszont változatlanul gyönyörű és nagyon-nagyon Rékás.

Ámultam-bámultam a sok gyönyörű parasztház láttán.

Tulajdonképpen egész nap lelkesen vigyorogtam, olyan jól éreztem magam.

A település határát stílusosan egy holló-szobor őrzi.

Az Ófalu bejáratánál a Szent Márton kápolna fogadott bennünket.

A közepében pedig az ikonikus Szent Márton templomnál válik ketté az út.

A falut őszi dekorációkkal, tökökkel, boszorkányokkal, szüreti bábukkal feldíszítve találtuk.

Több étterem, pékség, büfé található az Ófaluban, például Muskátli vendéglő vagy Kalácsos porta.

Mi kezdésnek a Masinás étteremben ebédeltünk, ami helyi nyelvjárásban a sparheltet jelenti.

Hangulatos volt a hely, kellemes a kiszolgálás, finom az étel és az ital.

Először az Ófalut barangoltuk be keresztül-kasul.

Hollókői kézműves műhelyek: ötvös, csipke, nyomda, bőrdíszműves, guzsalyas, szatyingos…

Hollókői múzeumok: oskolamester háza, babamúzeum, postamúzeum, falumúzeum, tájház…

Boltok: Fakanalas ajándékbolt, szatócsbolt, sajtbolt…

Ezen kívül van itt játszóház vagy természeti kincsek háza is.

Valamint sok-sok autentikus hangulatú vendégház.

Egy pillanatra mi is palócokká váltunk.

Egy házon találtunk eladó táblát: bizony a hamisítatlan hollókői hangulat majdnem 50millió forintba kerül!

Már a faluból láttuk a dombon a várat. 

Én 30 percre tippeltem a feljutást, útitársam 15-re – kereken 7 perc alatt voltunk fent. (Ez a kedvenc számunk.)

Hatalmas kőfalak, tornyok, bástyák között bolyongtunk.

A várudvaron mély kutat, kőkapukat, kő- és falépcsőket láttunk.

A belső terekben filmet vetítettek a vár történetéről.

Belül kialakítva hálószoba, étkező, konyha, lovagterem, kápolna…

A különböző szintekről egyre szebb kilátás nyílt a tájra.

Szemünk elé tárultak a Cserhát hegyei, dombjai, erdői.

Feljebb jutva Hollókőre is ráláttunk.

Még a Holló Jankó játszótér is váras tematikájú.

Mivel legutóbb azt írtam, hogy semmi sem lehet makulátlanul tiszta, és nem is baj, ha minden jóban van egy pici rossz, hát a végére kerestem nektek egy negatívumot. 

Ez a Fehér Holló presszó lett, ami valójában egy nagyon lelakott, igénytelen, Hollókőhöz egyáltalán nem passzoló kocsma.

Az üdítő viszont finom volt, és közben jókat fotózgattunk.

Fáradtan, de nagyon sok szép élménnyel tértünk haza.

Ez a bejegyzés inkább egy képriport, aztán nemsokára az utazós blogomra, a Réka Tour-ra felrakok majd Hollókőről egy részletes ismertetőt.

Addig is gyönyörködjetek velem együtt ti is ezekben a szépséges fotókban!

2024. szeptember