Vízkereszt

Biztos valami pszichológiai cucc ez nálam, de ahogyan túljutok az adventen, téli napfordulón, karácsonyon, szilveszteren és újéven, ott történik nálam valami hihetetlen nagy energia-robbanás. Én nem tavasszal érzem a megújulást magamban, hanem már most.

A fölös energiáimat ezen a héten főleg mozgásba fordítottam. Elhatároztam ugyanis, hogy az év végi kisebb elpunnyadás után visszatérek a rendszeres sportoláshoz. Ez most több mint szuperül sikerült! Hétköznap elvégeztem öt súlyzós, alakformáló edzést, négyet a szokásos rend szerint, az ötödiket meg a régi gyakorlat-sorommal. Az alakommal alapvetően elégedett vagyok (nemcsak én), de nem árt a feszesítés, formálás.

Kétszer aerob-mozgást is beiktattam, magyarul a súlyzós szettek között helyben futottam, ugrándoztam. Kétszer pedig elmentem futni, egyszer a Csurgó forráshoz, másszor a faluközpontba, mert nem volt túl nagy kedvem sokat kocogni az almáskerti sárban. Kb. 4-4 km-t tettem meg, nekem ez most a kényelmes táv. Ma pedig az egészet levezettem egy egyórás jógázással, ami egyszerre tesz erőssé és hajlékonnyá, valamint az egyensúlyozást és a légzést is segíti.

Esténként újra bevezettem a méltatlanul elhanyagolt légzőgyakorlatokat. Ezeket lefekvéskor végzem az ágyban. Beiktattam még két dolgot elalvás előtt, az egyik az arcjóga, a másik az arcmasszázs. Biztosan viccesen nézhetek ki, ahogyan az arcomat felfújom, a szememet meregetem vagy a számmal csücsörítek, még szerencse, hogy ilyenkor senki se lát a sötétben. Aztán különböző mozdulatokkal masszírozom a bőrömet. Abban reménykedem, hogy ha a ráncaimat nem is tűntethetem el teljesen, azért legalább némileg feszesebb, rugalmasabb lesz az arcom.

Némileg újévi fogadalom, hogy több időt és energiát szeretnék fordítani a bőrápolásra. Ehhez tudni kell, hogy alapvetően kevés kozmetikumot használok. A természetes életmódos korszakból az megmaradt, hogy csak egy natúr szappan és egy lebomló sampon jelenti a tisztálkodást, illóolaj (jázmin az örök kedvenc) az illatosítást. Krémből egy sima, natúr változatot szoktam használni reggelenként az arcomra, és ha zuhanyzás után nagyon száraznak érzem a bőrömet, akkor néha bekenem testápolóval. Minden öko, bio. Ennyi.

Most, hogy komolyabb arcápolás a cél, utánajártam, a szakemberek szerint milyennek kellene lennie a napi rutinnak. Íme a sok lépés: arctisztítás, tejes, olajos sminklemosóval vagy habbal, a PH-érték kiegyensúlyozására tonik, ezután szérum, esszencia, ampulla, külön szemkrém, ajakápoló, balzsam, hidratálókrém, fényvédő, hámlasztáshoz arcradír, tápláláshoz fátyol, alvó vagy hydrogél maszk… Jézusom! Kinek van erre ideje? Meg pénze?

Na már most, ha én ezeket mind megvásárolnám, akkor nagyjából nem maradna pénzem másra. Másfelől: egyáltalán nem szeretnék ennyi kozmetikumot a bőrömre rakni. Próbáltam hát mértéket tartani és egyensúlyt teremteni. Nálam így 50 fölött a legnagyobb gondot a ráncok és az arc megereszkedése jelenti, ezért egy feszesítő krémet vettem, és mivel a sarkam mindig száraz, sokszor bereped, ezért egy lábápoló krémet.

Belefogtam egy vitamin-kúrába is. Valahogy azt érzem, hogy kezdenek kifogyni a belső vitamin-tartalékaim, ezeket friss zöldség és gyümölcs mellett most plusz vitamin bevitelével igyekszem pótolni. Egy általános, főleg a változó korban lévő nők számára ajánlott komplex vitamin-készítményt, valamit a bőr, a haj és a köröm egészségét helyreállító kapszulát szedek egy hónapig.

Mindehhez Vácra kellett utaznom. Én az a nő vagyok, aki ha elmegy az olyan városba vagy városrészbe, amit kedvel, akkor nem bírja ki, hogy ne nézzen ott körbe. Még akkor is, ha csak vásárlás vagy ügyintézés a cél. Vácott is egyszerűen kénytelen voltam gyalogolni egy kicsit, vitt a lábam előre.

Megnéztem a városkaput és a diadalívet, Mária Terézia (Kolodko) szobrát, a börtönt és a Hegyes tornyot, a Görög és a Szent Anna templomot, a Remete Pincét és Vácz remete szobrát, a Püspöki palotát és a Székesegyházat. (Főként az itt készült képekkel illusztráltam ezt a bejegyzést.)

Az előző témára visszatérve: elhatároztam, hogy a bolti krémeken kívül a ritkán alkalmazott természetes bőrápolókat gyakrabban fogom használni, mondjuk hetente egyszer. Ennek a módszernek a lényege nagyjából az, hogy azt kend az arcodra, amit a konyhában megtalálsz. Pakolásokat lehet készíteni élesztőből vagy tejfölből, hidratál az aloe vera, a szemet ápolja az uborka, hámlasztani cukorral is lehet, stb. Olcsó és természetes! Ma például mézes pakolást fogok felrakni.

A mozgáson és az ápoláson kívül a harmadik fogadalmam az étkezéssel kapcsolatos volt. Magamhoz képest több édességet ettem az ünnepek alatt, ezt a héten majdnem minimumra sikerült lecsökkentenem. Nálam az van, hogy amit nem veszek meg, azt nem eszem meg. A boltban könnyen ellen tudok állni a kísértésnek, mert ott a pénztárcám bánja a vásárlást. 

Viszont ha valaki megkínál valami finomsággal, akkor már nagyon nehéz nemet mondanom. Múltkor például a párom akart itt hagyni nekem egy kis nasit, de mondtam, hogy vigye el, mert csak így garantálható, hogy nem eszem meg. A túrórudit is már csak ajándékba adom. Az adagokat már nem nagyon van hová csökkenteni, mert nagyon kis mennyiségeket eszek, nem fogyókúrás okokból, hanem mert egyszerűen nem kívánok sokat. Múltkor pl. paradicsomlevest főztem meg egy tök jó omlett- vagy lepényszerűséget sütöttem reszelt répával, de ketten voltunk rá. A kajáim mindig nagy sikert aratnak a páromnál, imádja a főztömet!

A hidratálás nemcsak kívülről kell megtörténjen, hanem belülről is. Magamtól sajnos elég kevés folyadékot kívánok, úgy kell erőltetnem a vízivást. Ezért az utóbbi időben mindig itt van mellettem kedvenc zománcos bögrém, és rendre abból kortyolgatok. Ha pedig útra kelek, mindig viszek magammal üvegben innivalót. Nálam a folyadékbevitel legtöbbször sima vizet jelent. Ha étterembe megyek, rostos gyümölcslevet iszom, ha pedig esetleg beteg, akkor mézes, saját gyógynövényes teát. Teát és kakaót főleg a páromnak készítek, jó kis szertartások ezek reggel a kanapén.

Tudom, hogy manapság nemcsak a fiatalok, de a korosztályom körében is alap, hogy az emberek nem sima boltban vásárolnak, hanem az interneten. Biztosan nagyon boomer vagyok, de nekem a bolt az bolt. Utálom, ha valamit nem a saját szememmel látok, csak a képernyőn keresztül. A webáruházakban se megfogni, se felpróbálni nem lehet semmit. Eddig nagyon ritkán rendeltem bármit is, ha igen, akkor csak bútort vagy lakberendezési cikket a Marketplace-ről.

Most az idegenvezetéshez szerettem volna egy kelléket venni, de semelyik normál boltban nem találtam. Kénytelen voltam a Temu-ról megrendelni. Nekem a kizsákmányolás, a nagyon nem fair trade miatt vannak fenntartásaim az ilyesmi oldalakkal, de most bevallom, behódoltam. Sőt, azt is elismerem, mert így vagyok hiteles, hogy szabályosan vérszemet kaptam, elsősorban az árak, másodsorban a választék miatt. Böngészés közepette sok, az én ízlésemnek való cuccot találtam, vettem hát némi ruhaneműt és ékszert (is). 

Vízkeresztkor teljesen elfelejtettem a szokásos házszentelést, pontosabban tértisztítást. Vagyis: takarítottam, rendet raktam, mostam, de elmaradt a különböző elemekkel való megtisztulás. Most persze borul a rend, mert itthon van három lányom. Amíg még van kocsi, addig használom, úgyis pár hét és el kell tőle búcsúznom. Lementem hát eléjük az állomásra és elgurultunk a boltba is.

Mára főzőcskézés, sütögetés a program. Én tárkonyos-tejfölös krumplilevest készítettem, Csillag pedig brownie-t. Isteni finom lett, egy egész tepsinyi van belőle, de ellenálltam a kísértésnek, és csak egy kockát ettem belőle. Most délután pihenünk, nekem pedig írós dolgaim vannak, például a Fény-villamos után most a Szent István terem rejtelmeibe fogom magamat beleásni. Na meg ugyebár felrakom ezt a heti blog-bejegyzést.

 

2025. január

(Érdekes… Általában nehéz szokott lenni újévkor az új dátum leírása, de nekem valahogy most nagyon könnyedén jön a 2025…)