Karrier

Ez a szó életem eddigi ötven éve alatt konkrétan soha nem jelentett számomra semmit. Ahogy a „pénz”, a „gazdagság” is egyfajta szitokszó volt, úgy a „karrier” kifejezéshez is negatív képzetek tapadtak részemről. Dédim háztartásbeli volt, nagymamám és anyukám elkezdtek dolgozni egy munkahelyen, és sok év után onnan mentek nyugdíjba. Oké, Anyu pénzügyi előadóból a végére FŐelőadóvá lépett elő. Volt férjem pedig alig-alig dolgozott.

Nekem van három szakmám: angoltanár, life coach és idegenvezető. Ezen kívül média szakra is jártam, és a sajtó különböző területein dolgoztam. Nyelvsuliban meg közoktatásban tanítottam, voltak magántanítványaim és céges tanfolyamaim, fordítottam, vizsgáztattam, táboroztattam. Angolul folyékonyan beszélek, egy szláv nyelvet (orosz) középszinten, egy latin nyelvet (olasz) és egy másik germán nyelvet (német) pedig alapszinten tudok.

Klasszikusnak nevezhető karriert mégsem építettem, nem kaptam menő pozíciókat, nem jutottam fel a ranglétra csúcsára, de még csak magasabb lépcsőfokára sem. Ebben persze közrejátszott, hogy mivel öt gyereket szültem és neveltem, sok-sok év kimaradt az életemből, amit erre fordíthattam volna. Ebből következik, hogy milliomossá se váltam, sőt, nemhogy gazdagnak, de jómódúnak sem érzem magamat.

A karrier ugyebár pályafutást jelent, azt, hogy az ember életútján érvényesüljön. Számomra a 2025-ös év a karrier éve lesz, ami számomra a szakmai előrelépést, sikereket jelent. Nem sok tervem van erre az évre, de egy mindenképp: a szakmai céljaim elérése. Ebben tudatosan szeretnék építkezni. Tudom, hogy sok minden a körülményektől és a lehetőségektől függ, de én úgy érzem, ezeket én vonzom az életembe, és vagyok elég szemfüles meg bátor, hogy éljek is velük. Az önmenedzselés kulcsszó, hiszen én magam teszek az előre jutásért.

A lehetőségek megragadásával párhuzamosan szeretnék gyarapodni, és nemcsak tapasztalatokkal, hanem anyagi téren is. Elérkezett az idő, hogy míg eddig pénzt, időt, energiát fektettem a tanulásba, addig most pénzt kapjak a tudásomért, az erőfeszítéseimért. Jóval több pénzt szeretnék keresni, nem is keresni, inkább teremteni, mint eddig valaha, és nem úgy, hogy éjjel-nappal gürcölök és megszakadok belé.

Bevallom, mikor otthagytam a közoktatást, volt bennem némi félelem azzal kapcsolatban, hogy ezentúl magamnak kell mindent megszerveznem, para volt a bizonytalanság, hogy csakis magamra támaszkodhatok. Mostanra eljutottam oda, hogy ennek az életformának kizárólag a pozitívumait érzem. Lubickolok a szabadúszó létben. Csak azt a feladatot vállalom el, ami tetszik, ami kihívást jelent. Én osztom be az időmet, sokszor akkor dolgozok, mikor más pihen, de sokszor mikor más dolgozik, én pihenek. Ha energikus vagyok, többet vállalok, ha elfáradtam, akkor kikapcsolódok.

Nekem most, fél évszázadosként kell mindent előről elkezdenem, egy számomra vadonatúj szakmába bedolgoznom magamat. Friss a végzettségem, alig száradt meg a tinta a bizonyítványomon, és az önéletrajz „idegenvezetői szakmai tapasztalatok” rovata üres volt ezidáig. Látszólag nulláról indulok, mégis úgy érzem, hogy nem. Az eddigi évtizedek tapasztalatai, az idő során felhalmozódott tudás és műveltség mind a javamra válik, ezeket tudom hasznosítani a munkám során. 

Ezen felül kiterjedt a kapcsolati hálóm. Azokkal a készségekkel, amiket manapság illik egy önéletrajzba beleírni, tényleg rendelkezem. Jó kommunikáció, szervezőkészség, rugalmasság, empátia… Emellett nyitott vagyok és lelkes, optimista és jó humorú.

A héten öt tour-om volt, kettő háromórás és három kétórás, egy buszos és négy gyalogos, egy Pesten, kettő Budán, és kettő Pesten és Budán (ú.n. Orientation Tour), négy csoportos és egy privát, kettő délelőtti és három délutáni.

Tegnap a Belvárost jártam körbe, voltam a Dunakorzón, a Március 15., Vörösmarty, Deák, Erzsébet, Szabadság és Kossuth téren.

Megmutattam a vendégeknek az olyan nevezetességeket, mint a Belvárosi plébániatemplom, a Vígadó, a Budapest Eye vagy a Parlament.

Az egyik városnézés során a Bazilikába is bementünk. Nagy élmény volt újra körbejárni ezt a csodálatos épületet, látni a Szent Jobbot, történelmi nagyjaink és szentek szobrait, mozaikokat és freskókat, na meg persze a kupolát.

Olasz családok illetve egy ír pár napját tettem szebbé és érdekesebbé. Az idegenvezetés egyfajta kulturális diplomácia, én úgynevezett nagykövete lettem a hazámnak. Rajtam keresztül kapják a benyomásaikat az országról, és ha jól csinálom (a visszajelzések és saját érzéseim szerint is: igen), akkor pozitív érzésekkel térnek haza, jó hírünket viszik a világban. Nekem ez nagy sikerélmény.

A hét kulcsszava az időjárás terén a zúzmara és a köd volt. Míg a zúzmarával borított fák, bokrok, mezők csodálatos látványt nyújtottak, addig a ködben a turisták nemhogy Pestig, de a Dunáig is alig láttak el Budáról. Emellett annyira hideg volt a hét elején, hogy a túrák végére jéggé fagyott mindenki. Tegnap már sütött a nap, de a szél fújt erősen, amit különösen a délebbről érkezett vendégek viseltek nehezen.

A mai napot széppé tette egy kellemes kocsikázás és még szebbé egy még kellemesebb látogatás Almáskert egyik virágneves utcájában.

Míg én Budapesten dolgoztam, addig a gyerekek több ütemben hazatértek. Forralt bort készítettek, csavart csokis sütit sütöttek. A fele társaság ma, a másik fele holnap hagyja el a házat, és tér vissza a tanuláshoz illetve a munkához. Nekem pedig megbeszélésem lesz a turisztikai honlapos írós munkámmal kapcsolatban.

Ezen kívül mindenféle hivatalos meg szervezős feladatok várnak rám. Például: autó ideiglenes kivonatása a forgalomból, átállás Ügyfélkapu+-ra (nem DÁP-ra!), a kéményem-kályhám újabb átnézetése, mert valami sajnos nem smakkol vele. Valamint várom az újabb, kihívást jelentő, érdekes, izgalmas idegenvezetői munkákat.

2025. január

(A 2025-ös évre szóló elképzelések összefoglalásával még adós vagyok, fejben dolgozom rajta, nemsokára írásos és képes formában is meglesz.)