Egyetlen dolog állandó: a változás

Az elmúlt időszakot egyszerű hétköznapok alkották. Főleg munkával, utána pedig pihenéssel teltek. Sokat dolgoztunk, jókat aludtunk, és finomakat ettünk. 

Ezúttal karfiolból alkottam jókat, levest is, rakottat is. Megvolt a kakaózás is a kanapén, ami mostanra a reggeli rítusunkká vált.

Azért persze nem maradt el egy kis kiruccanás sem. Ugyanis végre ide a Börzsönybe is elérkezett a medvehagyma-szezon. Hozzánk leközelebb a szomszédos faluban lehet szedni.

Az előző években voltam már itt a gyerekeimmel, anyukámmal, barátnőimmel, ezúttal pedig a párommal mentünk át Diósjenőre.

Először fagyival melegítettünk be, amit a hangulatos kis parkban fogyasztottunk el. Aztán irány a hegytető.

Sajnos a Sváb-kastély nem látogatható, ma ez a Göllesz Intézet, viszont a parkját csak egy fakapu őrzi, oda szabad a belépés.

Az árnyas fák alatt sétáltunk az úton. Járókelőkkel alig találkoztunk.

Először a külső parkrészbe jutottunk. Az úttól távolabbi részre mentünk fel.

Letelepedtünk egy padra, és süttettük magunkat a napon.

Aztán a kastély oldalánál lévő parkrészbe tértünk át, hiszen itt terem a sok medvehagyma.

Ahogy az ember halad egyre beljebb a sűrűbe, a fák között a földet komplett medvehagyma-szőnyeg borítja.

Bebújtam „Füles kuckójába”, így hívom a faágakból alkotott kunyhócskát az erdő mélyén.

Szedtünk is egy kosárnyit.

Eddig nyersen ettük, nagyjából mindenhez, csak úgy magában vagy vegyes salátába keverve.

Holnapra a húsvéti menü meghatározó alapanyaga lesz a medvehagyma.

Diósjenőn elmentünk a gazdaboltba is. Minden évben elhatározom, hogy szép virágokkal díszítem a teraszt. 

Aztán minden évben elkeseredek, mennyire drágák a palánták, és úgy döntök, nem vásárolok semmit. 

Majd eljön a pont, amikor megtörök, beadom a derekamat, és a szívemre meg a belső hangomra hallgatva mégis veszek néhány szépséget. 

Muskátlit, petúniát, begóniát, meg számomra ismeretlen nevű, de csodás szépségű virágot.

Át is ültettem őket cserepekbe, most ha a terasz bármely részére nézek, ők mosolyognak rám. Ilyenkor azt mondom: megérte.

Ez a hét sem múlt el tour nélkül. Indiaiaknak tartottam egy félig buszos, félig gyalogos idegenvezetést. Baráti családok voltak gyerekekkel, kedvesek és érdeklődőek.

A szokásos látnivalók, pl. Parlament és Szent István Bazilika mellett eljutottunk a Hősök terére, a Városligethez, és végigmentünk a rakpartokon is.

Amikor a külföldiek megkérdezik tőlem, általában milyen az idő Magyarországon áprilisban, mindig azt válaszolom nekik, hogy ekkor csak egyetlen dolog az állandó: a változás. Ma például hajnalban dzsungel-fílingre ébredtem. Mindenütt pára szállt, a völgyben köd ült. 

Reggel azon gondolkoztam, hogy befűtsek-e, dzsekiben fáztam a boltba menet, és a hideg, vizes ágakat hazahozva az ujjaim szinte lefagytak. Most déltájban ajtó-ablak tárva-nyitva a házban, pólóban és mezítláb ülök a teraszon, és napozok. Igazi bolondos április.

Beköszöntött a tavaszi szünet, idén kivételesen jó hosszú lesz, 11 napos. Szerda este megérkeztek a lányaim a kollégiumból, hatalmas pakkokkal, kimosandó ruhákkal, ágyneműkkel. Aztán péntek reggel el is pályáztak az apjukhoz.

Az a péntek! Az ünnepek a természetre épülnek. Most azonban valahogy az ünnep határozta meg a természetet. Az időjárás ugyanis szinte teljesen összhangban volt/van a húsvét történéseivel.

Nagypénteken megérkezett a lehűlés és esett az eső. Éjjel hatalmas vihar tombolt, süvített a szél, villámlott, dörgött az ég. Aztán nappalra felváltva jött eső és napsütés. Néha szakad, néha kiderült. Budapestiek azt mondták, hogy pontban 3 órakor elsötétült az ég, és óriási mennydörgés zúgott. Állítólag épp ekkor halt meg Jézus a kereszten.

Amikor először kisütött tegnap a nap, a korábban bent kiteregetett ruhákat nagy boldogan kiaggattam a kötélre meg a teraszra. Aztán újra lezúdult az égi áldás, úgyhogy „sok” értelme volt a centrifugálásnak. Most is várja a száradást a sok nedves cucc.

Az eső és a szél eltüntette a sok fehér szirmot, beborítva velük teraszt, kertet. Így hát mára szinte teljesen elvirágzott a cseresznye. Viszont zöldül a füge, virágzik az alma és lila az orgona.

Szedtem is egy kis orgonát az anyukámnak. Ha már holnap nem lesz esélye a habos cseresznyefák látványában gyönyörködni, legalább kap tőlem a kedvenc virágából.

Újabb és újabb tulipánok nyílnak ki a kertben és Almáskert más kedves kertjében is.

Míg néhány napja inkább sárgákat, cirmosokat láttam, mostanság több a tűzpiros tulipán. Kedvenc virágom, a nőiesség, a szerelem jelképe.

Jobb szeretem a virágokat az eredeti helyükön, a földön, földben megcsodálni, de a lányaim szedtek nekem néhányat ajándékba.

Először vadvirággal körítve az ebédlőasztalt díszítették. Aztán most a konyhapulton pompázik néhány szép tulipán.

A kert néhány nap alatt teljesen kizöldült. A fű hatalmas, lassan már az én mércém szerint is itt az ideje a fűnyírásnak. Viszont még hagyom egy kicsit, egyrészt a sok sárga, lila, fehér vadvirág miatt (nem vagyok hajlandó őket gyomoknak hívni!), másrészt mert így könnyebb lesz majd elrejteni bele a húsvéti meglepetéseket. Már szedhető nálam az újhagyma, pici, de fogyasztható a tépősaláta, leveles a retek.

Nemcsak a ház, hanem a falu is húsvéti dekorációkkal van tele. 

A Szent Flórián parkot nyuszik és tojások díszítik. 

Még a fákon is színes tojások lógnak.

Kivételesen nem csináltam húsvéti nagytakarítást és nagymosást. Épp elég volt a rendrakás és a söprés, a kollégista lányok szennyesének kimosása. 

Semmi kedvem sem volt ablaktisztításhoz vagy szőnyegmosáshoz. És mivel én házam az én váram, nem is érdekel, hogy nem ragyogó tisztaságú minden az ünnepre. Ha majd megjön hozzá az ihlet, idővel ez is meglesz majd.

Ez egy szép nap a falunk történetében. Bár még csak részlegesen, de újra látogatható a Nógrádi Vár! 

A lezárás végre feloldva (kivéve a balesetveszélyes részeken). 

Ma egy ünnepélyes megnyitó keretében adták át a várat ismét a látogatók számára. 

Nagy öröm, hogy megint közelről láthatjuk a bástyát, a lakótorony maradványait. 

Illetve hogy fentről ilyen szép kilátásban lehet részünk a Börzsönyre.

(Ezeket a fotókat Kareczki Csaba készítette.)

A három lány tehát a Bakonyban van, én itthon maradtam Nógrádon. Ez egy nyugodt nap. Egyedül vagyok. Kint pihenek a teraszon. Hallgatom a madarak csicsergését. Közben gondolkozom mindenfélén.

Tényleg a változás az állandó. Minden elmúlik. Mindig jön valami új. Milyen jó, hogy anno megváltozott minden! Milyen jó, hogy újrakezdtük, pontosabban valami újba kezdtünk bele! Mennyit változtunk mindketten! Minden más lett, minden egyre jobb!

Holnap itt is minden más lesz. Jön az anyukám és a gyerekeim, kezdődik a családi húsvét. Együtt ünnepelünk, mehet a vadászat a csokikért.

A medvehagymából krémlevest főzök és pogácsát sütök, közkívánatra rakott krumpli lesz az ebéd és persze nem marad el a szokásos fonott kalács sem.

Pár nap alatt így változik meg minden. És ez pont így van jól! Aztán pikk-pakk elérkezik a locsolás…

2025. április