Azt hiszem, május utolsó napján kijelenthetjük, hogy
idén ez a hónap gyakorlatilag kimaradt. Április megismételte önmagát, néha még
márciust is utánozta, majd ma úgy döntött, hogy innen rögtön ugorjunk júniusba.
A zordabb idő után végre eljött a nyárias idő, a meleg, a napsütés.
A faluban csodaszép virágok nyílnak.
Sokszínű a nőszirom…
Virágzik a lilaakác…
Rózsaszínű és fehér a pünkösdi rózsa.
Számomra mégis legszebb és legkedvesebb ez a rózsa,
itt ni! Kellemes, nyugodt napjaink voltak Nógrádon. Főleg
felkészüléssel, tanulással töltöttem a napokat, de nem maradt ki a szerelem
sem. Kettesben is sikerült egy kis időt töltenünk, amit mindig mindketten nagyra
értékelünk.
Almáskertben végre felszáradt annyira a sár, hogy
tettem egy kört a virágneves utcákban.
Óbudán mindig kedvet kapok futáshoz, sétáláshoz.
Ezúttal gyerekkorom helyszínein kocogtam, a Flórián tértől a Szentlélek térig,
egy nagy kört megtéve az Árpád-híd túloldalán. Pacsirtamező (anno Korvin Ottó),
Perc, Kiskorona (anno Magyar Lajos), Mókus, Lajos, Tímár utca, meg a nagyrét. A
régi házunk, a régi bolt, a régi iskolám, meg néhány szép épület, templomok, múzeum,
zsinagóga mellett futottam el a reggeli napsütésben.
Gyalogosan új részt fedeztem fel. Volt egy kis dolgom
Aquincumnál, hát megnéztem az ottani kis Amfiteátrumot, amit belülről szerintem
még sosem láttam.
Kedvet kaptam, hogy körbesétáljam az Aquincumi Múzeumot,
ahol utoljára talán gyerekkoromban voltam.
Kicsit ellentmondásosan nézett ki: némely részt
gondozatlannak találtam, magasra ért a gaz, lepusztultak voltak a romok.
Másutt viszont felújított vagy teljesen új
kiállítóhelyeket láttam.
Annyira felkeltette a kíváncsiságomat, hogy
elhatároztam: egyszer majd eljövök ide, és belülről is megnézem a
kiállításokat.Mögötte érdekes épületek sejlettek fel. Felismertem,
hogy ez bizony a Gázgyári lakótelep, amit eddig csak fotókon láttam.
Száz évvel ezelőtt épült, pont mint a Wekerle-telep,
és igencsak emlékeztetett is rá, bár ezt nem Kós Károly tervezte, hanem a
tanítványa, Almási Balog Loránd.
Méltatlanul el van hanyagolva a telep, málik a
vakolat, gazos a fű.
Pedig rejlik benne potenciál; ha felújítanák ezeket a bájos
épületeket, csodát lehetne velük művelni.
Így is átjön a hamisítatlan békebeli hangulat, a
felhőtlen nyugalom.
Leginkább talán a szivecskével-tulipánnal díszített
spalettás ablakok tetszettek.
Azt hittem, hogy magányosan fogok ott kóborolni, de
egész csoportokat láttam, akik körbesétálták és fotózták a telepet.
Aztán tovább hajtott valami, és egy komplett kampusszal
találtam magamat szemben.
A régi gázgyári épületek szépen felújítva, köztük
tornyok és csarnokok is.
Melléjük modern házak épültek, iskoláknak, irodáknak
helyt adva.
Rendezett a park, kellemes a környezet.
Óbudán még a közvetlen környéken is sétálgattam, a
vásárlásokat összekötve némi nézelődéssel.
Nekem az életemet teljesen átszövi a
városnézés, a hobbim a munkám.
Szeretek felfedezni parkokat, régi épületeket, romokat,
egyszerűen minden érdekel.
Az óbudai ház külső felújítása jól halad, a bejárati részt
befejezték, az utca felől elkészült a szigetelés és a külső festés.
Most Anyukám
oldalát állványozták fel, nemsokára a park(oló) felőli részen is felváltja a
csokibarna színt a szürkés-drappos.
A lakáson most csak apróságokat segítettem, pl.
csúszásgátlók a szőnyegek alá meg képek helyének kijelölése. Amúgy a hangsúly a
mai összejövetel előkészítése volt.
Tündér ugyanis holnap lesz 18 éves, de mivel én is és
Kende is elutazunk, ezért ma ünnepeltük. Fura, hogy öt gyerekemből immáron már
négy felnőttkorú…
Könyveket és könyvutalványokat kapott ajándékba, én még egy
kis fotókollázzsal kedveskedtem neki.
Két napja megérkeztek Kanadából az unokaöcséim,
egyikük két hetet, másikuk két hónapot lesz Európában. Edzések, edzőtáborok
(Székesfehérvár, Portugália) várnak rájuk, és ha minden jól megy, akkor egyikük
a magyar válogatottban kosarazik majd az örményországi EB-n.
Neki is most lesz a születésnapja, szóval a mai tortán
dupla gyertya volt, egy 18-as és egy 20-as. Málnatortát rendeltünk egy közeli cukrászdából.
Egyik lányom
tiramisut csinált, két lányom pedig oreós-karamellás csokitortát készített.
Előtte hamis húsleves volt macesz-gombóccal, amit imádunk.
A lányok elmentek bringóhintózni a Margitszigetre, a
fiúk elmentek edzeni, én pedig rápihenek a következő hétre. Holnap ugyanis ismét
útnak indulok Erdélybe. Tíz megyét fogok bejárni. Vár rám sok városnézés (Arad,
Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár), várak (Vajdahunyad, Déva), templomok (Kerc,
Szászhermány, Kőrösfő), autentikus népi házak (Alsócsernáton, Torockó), tavak
(Szent Anna, Mohos tőzegláp, Gyilkos-tó), hegyszorosok (Békás szoros, Tordai
hasadék), emlékművek (Madéfalva, Farkaslaka), és egy sóbánya is (Torda) (RIP
Parajdi sóbánya…). A következő blogbejegyzésben természetesen Erdélyről olvashattok
és láthattok majd fényképeket.
2025. május
