Erdély 2. Gyergyóremete, Orotva, Borszék, Gyergyóditró

3.

Gyergyóremetén töltöttük majdnem az egész napot. Egy helyi történész kalauzolt minket a településen, ami Kendeffy Bonifác ferencesrendi szerzetesről kapta a nevét. Ő Fráter György meggyilkolása után ide menekült, majd az itteni dombon élt magányosan.

A házicsokoládé gyár látogatása csalódás volt. A gyárba be se mentünk, csak kint kaptunk kóstolót. Imádom az erdélyi házicsokit, ínyencség volt a barackdarabos fehércsoki. 

A bemutató csak egy rövid film vetítése volt a boltban, ahol vásárolhattunk. Vittem haza a családnak belőle, valamint kedvenc piros-sárga-kék román ROM csokimból is.

A Templomtéri kilátónál megnéztük a hősi világháborús emlékművet. 

Itt részletes előadást hallhattunk Gyergyóról, főleg a tutajozásról. 

Szép kilátás nyílik innen a falura és a Gyergyói-medencére.

Lesétáltunk a faluközpontba, busszal utaztunk Csutakfalvára. 

Itt ültünk fel a lovas-szekerekre, amik kivittek minket Eszenyőre. 

Ez mindenki számára nagy élmény volt, főleg a vicces döccenések, izgalmas felgyorsulások. 

Közben beszélgettük és csodáltuk a tájat.

Eszenyőn kettő vízimalmot néztünk meg, hiszen a 100 malomból 5 Remetén maradt fenn. 

Sok érdekességet hallgattunk a helyszínről, láttunk malomházat, szőnyegmosót, szövőházat. 

Az utolsó molnárasszonnyal, Góga Rózi nénivel is találkoztunk.

Visszafelé esni kezdett az eső, eléggé eláztunk, átfáztunk a szekereken. A Csutakfalvi tájház, illetve a Esztena a hegytetőn a vacak időjárás miatt kimaradt. 

Helyette bementünk a Művelődési Házba, ahol három kisfilmet vetítettek le nekünk Székelyföldről.

Orotván a Halasi-Csibi gyógynövénykertben teát kaptunk, és egy kedves hölgy gyógynövény bemutatót tartott nekünk. A zord időjárás miatt a kertet és a tanösvényt sajnos ki kellett hagynunk.

 4.

A nap nagy részét Borszéken töltöttük, ami Hargita megye legészakibb települése.

A Zimmethausen Líceum igazgatója és nyolcadikosai fogadtak bennünket. Az Árpádosok bemutatták a gimnáziumot, a helyiek pedig az ő iskolájukat. 

Aztán eljöttek velünk a városnézésre, sőt, még a kirándulásra is. Sokat beszélgettem az igazgatóval a székelység mai helyzetéről, a román politikáról.

A fürdőváros, ami a monarchia idején élte fénykorát, rám ellentmondásos benyomást tett. 

Lepusztult és felújított villákat, fürdőházakat, parkokat láttunk. 

Jelenleg 15 forrásból iható a különböző borvíz. 

A legnagyobb a Kossuth forrás, most renoválják. 

A gyerekek megkóstolták az ásványvizeket, de nem jött be nekik.

A vacak időjárás miatt a Tündérkert kimaradt, pedig lábat áztattunk volna a népi feredőben, és „fürödtünk” volna a mofettában.

Viszont a bobpályáig felmentünk. Már majdnem lemondtunk a bobozásról, de a polgármester segítségével mégiscsak végig tudtunk menni a pályán, ráadásul ingyen. Naná, hogy én is kipróbáltam! Rettentő hideg volt, a fejembe szitált a hűs eső, a kezem hozzáfagyott a gáz-fék karhoz, közben meg nagyon élveztem a száguldást.

A Gyergyóditró határában talált kemény kőzetet a településről ditroitnak nevezték el. 

Helyi érdekesség még itt Mezei Imre portája, az Országház és más magyar történelmi épületek makettjeivel, de ezt mi kihagytuk.

A Szent Katalin templomot jártunkban-keltünkben mindig láttuk a buszról, különlegessége a régi erődített falból megmarat kapu.

Amit viszont körbejártunk és belülről is megcsodáltuk, az a Jézus szent szíve nagytemplom volt. 

A hatalmas, kéttornyú neogótikus épület Románia 5. legmagasabb temploma, 5000 fő befogadására alkalmas. 

Nagyon tetszett a letisztult belső és a szépséges színes üvegablakok.

Folyt. köv.

2025. május