Moving

Milyen jó szó ez angolul! Egyszerre jelent mozgást és költözést is. Nekem, nekünk mindkettőből bőven kijutott ezen a héten.

Nem költöztünk, hanem költöztettünk. Méghozzá az anyukámat, aki 75 évesen bevállalta, hogy új életet kezd. 

A környék régi-új, hiszen visszatért Óbudára, gyerekkorom helyszínére, a ház 40 éves, de most zajlik épp a komplett felújítása, a lakás pedig tök szépen felújított. 

Fotókon mutatom be az egyes helyiségeknél az átmeneti állapotokat, de ha majd kész lesz minden pöpecre, akkor tartok egy teljes virtuális lakásbemutatót.

Mindenki derekasan kivette a részét a munkálatokból. 

Csomagolás, pakolászás ki és be, erről szóltak az elmúlt napok. A falakat glettelni kellett, aztán meg fehérre festeni. 

Utána pedig felmosni és lesúrolni mindent. A régi bútorokat a fiam és két barátja hozták át egy pickuppal. Az új IKEÁ-sokat a gyerekek segítették összerakni. 

Megérkezett a várva várt szuper kényelmes franciaágy is. Ma elkészültek hozzá az éjjeliszekrények is. 

Pihenőidőben a kislányok lementek a kis kerthez, ahová az ablakok nyílnak, kitisztogatták, összeszedték a szemetet, a letört ágakat. 

Ma a nagyszobában tettünk rendet. 

Végre van egy nappali sarok és egy étkezőrész, de még sok munka lesz a könyvespolcok, a komód és a vitrin bepakolása. 

Jelenleg a konyhában van a legnagyobb káosz, sok minden még szatyrokban, dobozokban várakozik.

Közben megvolt Abán a ballagás. 

Különleges hely az Atilla Király Gimnázium, különleges emberekkel. 

Néhol az én gyermekeim is felbukkannak a képeken. (A fotók a gimnázium facebook-oldaláról valók.)

Volt egy hosszabb és egy rövidebb randinapunk is, ahol olyan sok fotó készült, hogy egy külön fényképes blogbejegyzést csinálok róla.

Nekem egyéb mozgásban is volt részem, hiszen az elhatározott életmód-váltást tovább folytattam. A héten háromszor voltam futni, egyszer a Szent István parknál, másszor Almáskertben. 

A harmadik volt a legjobb: tegnap reggel a páromat elkísértem a pályaudvarig, aztán a Nyugatitól szépen visszafutottam Óbudára a Margitszigeten keresztül. Hamarabb megtettem a négy és fél kilométeres távot futva, mint ahogyan ő hazaért vonattal.

Közben szépen sikerült elérnem a Duolingo-ban az 500-as streak-et, azaz enyi napja foglalkozom napi szinten a nyelvtanulással (eleinte orosz, aztán olasz is).

Tartottam egy tour-t is, klasszik budapesti városnézést Pesten és Budán, ezúttal örményeknek. Érdekes volt kicsit ezzel a néppel, nyelvvel, kultúrával megismerkedni. Kis negatívum, hogy ez volt a hét, a hónap, sőt ezidáig az év legmelegebb napja, a majdnem 30 fokban, napsütésben izzadtunk, pilledtünk.

A hetet akár pizza-hétnek is nevezhetjük. Mivel se helyünk, se időnk nem volt főzni, ezért többnyire pizzát vettünk vagy rendeltünk. Tobzódtunk a különféle sonkás, kukoricás, szalámis, gombás, babos, és igen, bizony, ananászos pizzákban.

Kezdjük felfedezni a környéket és annak gasztronómiai lehetőségeit. A pizzérián kívül találtunk itt jó pékséget, éttermet és fagyizót is. Egyik nap a Vasmacskában kajáltunk, ami a Fő tér közelében van. A dolog érdekessége, hogy anno a gyerekeim apjával a Fő téren volt az esküvőnk, és utána a Vasmacskában ebédeltünk. 

Tök hangulatos ez a hely, bent még nyuszikat és leguánokat is láthat a szemfüles látogató. Mi kint, a kerthelyiségben telepedtünk le. 

Brokkolikrémlevest, különböző ízű kézműves lepényeket (én spenótos-fetasajtosat), valaki vega, valaki pedig húsos vasmacska-tálat ettünk. 

Hozzá limonádét ittunk, aztán aznap még maracujás limcsiből is megittam fél litert. 

Egyszer meghívtam az anyukámat sütizni, valami paleo csokis izére.

Egyik délután pedig családostul elsétáltunk a Borókába, ahol a sokféle fagylalt közül a gyerekek a lehető legszínesebbeket választották.

Anyukám költözését egész Óbuda megünnepelte, egy hétvégi rendezvénnyel. 

Most volt-van ugyanis Óbuda Napja, amikor a Fő és a Szentlélek tér tele van kézműves árussal, street food kisbuszokkal, napközben zajlanak a programok, este pedig koncertek. 

Tegnap Dolly lépett fel, akinek a koncertjére Anyut is elvittem. Elmondása szerint sosem volt felnőttként könnyűzenei koncerten; utoljára talán az Ifiparkban bulizott, azóta inkább az Operába és komolyzenei hangversenyekre járt. Megmondom őszintén, nagyon tetszett a koncert!

Dollynak még mindig egész jó a hangja, főleg ha figyelembe vesszük, hogy nemsokárra 77 éves lesz. Az új zenéik mellett hallottunk régi Hungária és Dolly Roll slágereket is: Ciao Marina, Isztanbul, Országúti randevú, Mexikó... Az Arrivederci amore dallamaira búcsúztunk el a rendezvénytől. Micsoda buli volt!

Közben hazarohantam Nógrádra összepakolni a holmikat az utazásra. 

Gyorsan elhoztam a megrendelt palántákat, amiket csak egy hét múlva fogok tudni elültetni. Végre lesz paprika, paradicsom, cukkini, padlizsán, bazsalikom.

A héten a nagy veteményest sikerült végre felrotáltatni, ide is csak jövő héten kerülnek a zöldségek magvai. 

Főleg borsót és babféléket tervezek ide vetni a földbe.

Ma pedig a Gypo Circus és Szirota Jennifer koncertre ruccantam ki. Gondoltam, meghallgatok pár számot, de aztán a végéig maradtam. 

Nagyon szuper, lendületes, erőteljes ez a zenekar, kicsit Bohemian Betyars jellegű, Jennifer hangja pedig egyszerűen mennyei. 

Este köszöntöttek minket Anyák napja alkalmából. Kaptam cuki szivecskét, közös fotókat és Raffaellot, Nagymami pedig orgonát is. A lányok most mentek el Blahalouisiana koncertre, de én már csak tanulgatok, pihengetek. Kell a kikapcs, mert holnap hajnalban kelés, majd indulás Erdélybe. Egy hét munka, egy hét élmény vár rám; remélhetőleg sok szép helyet látok majd, és sok kalandban lesz részem. Természetesen nektek is beszámolok majd a székelyföldi eseményekről, sok-sok fotóval.

2025. május