Zsúfolt és
nagyon fárasztó napoknak, sőt, heteknek érünk lassan a vége felé. Igazából május
vége táján kezdett el besűrűsödni az élet, és mostanra kezd el lecsengeni. A
határidőnaplóm annyira tele volt írva programokkal, tennivalókkal,
időpontokkal, hogy némelyik alig fért bele.
Sokszor rakok
fel ide írásokat a kertről és a gyerekekről, és természetesen ezzel, meg a
háztartással töltöttem időm nagy részét. Közös családi gazolás, felkötözés volt
a fő program hétvégenként, napi szinten pedig locsolás és a termés folyamatos
betakarítása.
Beindult a
gyümölcsszezon, tegnap málnát szedtünk, ma cseresznyét fogunk, hétvégén érkezik
a meggy. Megy a gyümölcs a fagyasztóba, és megkezdjük a befőzést is.
Emellett folyamatosan
zajlik nálunk a ház bővítése. A terasz lebontva, gerendák berakva. Odakint
totális káosz, mindenütt építőanyag-hegyek. Kalapács koppan, fűrész sikít, flex
vijjog.
Igazán „élvezetes”
volt a fenti hang- és zűrzavarban felkészíteni a lányokat az év végi
számadásaikra. A vizsgaidőszak közeledtével kissé felpörgettük a gyerekekkel a
tempót. Átnéztünk mindent, és a lányok be- bejártak az iskolába is az
összefoglaló órákra. Itthon próbavizsgákat írattam velük, majd élesben is
megmutatták, mit tanultak a tanév során. Természetesen sikerrel.
A zenészeim
túlestek a szokásos év végi vizsgákon. Csillag fuvolából, Kincső zongorából
remekelt. Sok társukkal együtt felléptek az evangélikus templomban a zeneiskola
évzáró hangversenyén.
A két iskolás
gyerekem osztálykiránduláson járt. Kende a nyolcadikosokkal Mátra-Sástón, Csillag
a hatodikosokkal Egerben töltött el két-két napot.
A három lányt
Nagymami elvitte a budapesti Holnemvolt parkba, ahol mesehősökkel
találkozhattak, de volt játszóterezés és állatsimogatás is.
Tündér Ilonám születésnapja
is épp erre az időszakra esett. Egyre nagyobb kislányom 11 éves lett!
Le kellett
utaznom Abára, ahová Virág jár az Atilla király gimnáziumba. Mivel néhány
osztálytársával tervezik, hogy kiköltöznek a kollégiumból, megnéztük a
szülőkkel a leendő albérletüket. Aztán irány az iskola, ahol szülői
megbeszélést tartottak, majd a művészeti iskola, a szokásos néptáncos előadással.
30 éve annak,
hogy elballagtunk az általános iskolánkból. Ennek apropóján kitaláltam, hogy rendezzünk
mókusos évfolyam-találkozót (Mókus utcai ált. isk.). Nagyon jó iskola volt, jó
tanárokkal, jó csapattal. Örömömre sok régi diák és néhány tanár is eljött. Voltak
vidám és megható pillanatok is a találkozón, és egyik főszervezőként
elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült.
Megtartották községünkben,
méghozzá annak is a focipályáján a Gyereknapot. Volt lufi és vattacukor, arcfestés
és buborékfoci.
Talán írtam már
róla korábban, hogy falunkban elindult egy biokertész kezdeményezés. A facebook-on
létrehoztak egy csoportot, ahol főleg virtuálisan zajlik az élet. Megbeszéljük,
ki mit mikor vet el, hol lehet magot beszerezni, kell-e felkötözni a borsót,
kacsolni a paradicsomot. Palántákat adunk, egymásnál gyümölcsöt szedünk. Eddig
volt tavasszal a megnyitó, amikor személyesen is találkoztunk, most pedig a
felfrissült könyvtárban egy újabb körben gyűltünk össze. Egyrészt tapasztalatot
cseréltünk, másrészt új kapcsolatok szövődtek, harmadrészt pedig csak úgy jó
volt kiszakadni a hétköznapokból, és ezekkel a kedves helyi nőkkel együtt
lenni.
Ha már könyvtár:
bolhapiac zajlik épp kis falunkban. Ezért hát újból átnéztem a tavasszal
kiselejtezett ruhákat-lábbeliket, amik eddig nagy kukazsákokban várták
türelmesen, hogy valahová el legyenek szállítva végre. Most újabb darabokkal
bővült a készlet, megérkezett a fuvarosunk is, úgyhogy sikerült a művházba
vinni őket. A bevételt az óvodának ajánlják fel az adakozók.
Nógrád egyik
legnagyobb közös ünnepe a Várjátékok, amiről korábban már beszámoltam itt
nektek a blogon. Egy egész nap családi és közösségi ünnep és szórakozás!
Kende szemészetre
ment, ahol kiderült, hogy színtévesztő. Ez ellen igazából nem lehet semmit sem
csinálni; annyi, hogy nem lehet belőle mozdonyvezető vagy tűzszerész. (Jelzem,
egyik szakma sem szerepel a jövőbeli tervei között.)
Családi fogászati
ellenőrzésen is jártunk, volt húzás és tömés, valamint elindul Virág számára a
fogszabályzó projekt.
A tavaszi
kezdeményezésem sikerén felbuzdulva most is indítottam egy megújulás-programot az interneten. A Nyári megújulás csoportban 15 nőnek igyekszem hasznos
életmód-tanácsokat adni a mozgás, a táplálkozás, a szépségápolás és a lelki egészség
terén.
És ha még nem lett
volna elég az ötleteimből: női life coach-ok összefogását is elindítottam. (Erről
a Réka Life Coach blogon írtam részletesen.) A virtuális munkát most az első
személyes találkozó követte, amit persze ki más szervezhetett volna, mint én.
Budapesten tartottuk anyukám lakásában, ahol kereken egy tucatnyi csodálatos
női segítő ötletelt azon, hogyan szövetkezhetnénk össze a leghatékonyabban.
Ősztől egy
tanári állást készülök megpályázni, ezzel kapcsolatban már voltam is egy
szóbeli meghallgatáson. Újraírtam az önéletrajzomat és elkészítettem a
motivációs levelemet - már csak a pályázat kiírását várom. Az is meglehet, hogy
szeptembertől gyökerestül felfordul az életünk…
Ezek voltak
tehát három hét csekély számú eseményei – dióhéjban. Már csak a ballagás jön, aztán belevethetjük magunkat az Everness-fesztivál élményeibe!
2018. június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése