Nógrádi Várjátékok

Képriportot láthattok és olvashattok most tőlem az 5. (számunkra a 3.) Nógrádi Várjátékokról:

A program évről évre egyre gazdagabb.

A várat mindig szépen rendbe hozzák előtte az önkéntes segítők, messziről látszik a díszítés és a sátrak is.

Immáron harmadik éve sikerült bevennünk a várat.

A toborzók a faluban jártak körbe,majd felkaptattak a várhoz. Nem ismerős nektek az egyik zöld ruhás ifjú?

Én is velük "menetelek". Előttem már vitézek, zászlóforgatók, zenészek vonultak be a várba.

A helyi fiatalok, azaz bocsánat, a kisasszonyok és a vitéz legények bejutottak a várkapun.

Kende egy volt a zászlótartók közül.

A Himnuszt énekeljük.

Deli vitézem!

Megkezdődött a megnyitó. Szép tárogató muzsikával, a helyi kórus énekével, megható versekkel (Wass Albert: A kő marad!). És sajnos nagyon oda nem illő módon aktuálpolitikai beszédekkel...

A helyi iskola képviselői a polgármesterrel az élen megindulnak a zászlótartóhoz.

Feljutottak ódon romok és címerek közé.

A tűzoltó parancsnok és felesége felvonta az 1936-ben készült 82 éves nógrádi zászlót.

A zászlóvivésen kívül a megnyitó számunkra másik legszebb pillanata: Csillagék fuvola előadása.

A kislányok a várjátékok legszebb standja mellett kucorodtak le.

Csillag és Hédi saját készítésű alkotásaikat állították ki.

Kende Bendivel a Színnel-Szívvel stand festett cserepei, pajzsai között.

Az egyetlen kép, amin kettesben vagyunk láthatóak, a többit külön-külön kattintgattuk.

Ilus kezében az a katica, amit egy játékban nyertem Bubuéktól. (Bubutimár Éva kerámia).

Szőke lány kékben, barna lány pirosban. Kincső és Janka a várfalon.

Néhány fénykép a gazdag programokról. Régizenészek.

Harci jelenetek, vitézi küzdelmek.

Gólyalábasok.

Solymász.

Zászlóforgatók.

Fegyverbemutató. Milyen hangosan dörrentek az ágyúk, roppantak a puskák!

Néha a programokat néztük, néha mentünk egy-egy kört.

Annyira büszkék voltunk a falura, a várra!

Ilyen odafentről a kilátás. Lent Nógrád, a távolban Almáskert.

A fekete viharfelhők a távolból ijesztgettek. Csak kicsi zápor zúdult ránk, amitől néhányan megijedtek, de a bevállalósabbak maradtak.

Megérte! Szivárvány is volt, meg sok jó program.

A gaz törökök bevették a külső várat!

Imádkoznak, de hiába.

Az ellenség megkezdi a belső vár ostromát.

Megrohamozzák a falaka, de hiába. Csak sebesültek és hullák maradnak utánuk.

A várjátékok fénypontja: a gyerekcsata.

Küzdelem zoknigombócokkal és papírkardokkal.

Ilus, a hősnő. Zrínyi névrokonához hasonlóan védelmezte a munkácsi, akarom mondani a nógrádi várat.

Nagy öröm, hogy Csillag is beállt idén a papírkard-küzdelembe.

Kende a csata egyik legelszántabb harcosa. Csak azt nem tudja, hogy ki mellett és ki ellen van, ezért válogatás nélkül csépel mindenkit.

Gyermekeim, barátokkal, együtt, örömben.

Kicsi gyerekek bújnak át óriási lábak alatt. Móka a langalétákkal.

A tűzijátékra megint csak a gyerekek maradtak, mi kidőltünk, hazajöttünk, itthonról hallgattuk a hangját.

Este fáklyás levonulás zárta a napot.
Szép volt, jó volt. Találkozás sok-sok baráttal, ismerőssel, ismeretlennel. Nekem idén főleg erről szólt ez a nap. És anyai büszkeségről, fellépő fiamat, lányomat látva. Kicsit szomorúságról is, a legnagyobb távolléte és a politikai felhangok miatt.
Jövőre megint ott leszünk. És ti? Jöttök?