ÉletIskola - Tavaszutó

A május neve hiába tavaszutó, a nyár előszele nagyon érződött már rajta. Egyrészt az időjárás is nagyon meleg, napsütéses volt, másrészt a közelgő vizsgák gondolata eléggé ott motoszkált bennünk.

A klasszikus iskolai tanulásban az lett a változás, hogy a vizsgaidőszak közeledtével ritkultak a csoportos összejövetelek, és minden anyuka a saját gyerekeivel koncentráltabban foglalkozott. A szabadabb tanulási formákat átvették a kötöttebbek.

Új anyagot már nem sokat vettünk, inkább a régieket néztük át, és gyakorolgattuk az év során tanultakat. Például a verseket vagy a hangos olvasást.

Új könyvtáros van Nógrádon, fellendült ott az élet, többet járunk be, hol velem, hol a lányok magukban. Ők mindig valami új könyvvel térnek haza, már követni sem tudom, épp ki mit olvas, és azt hiszem, ez így van jól, életük természetes részévé vált az olvasás. Ilus már nem annyira a gyerekkönyveket kedveli, inkább az izgalmas, krimis történetek kötik őt le.

Ebben a hónapban ő (képzeletbeli) leveleket írt, Kincső pedig verseket másolt, hogy szépen tudjanak fogalmazni (mint az anyjuk), és szépen is tudjanak végre írni (hmmm, azt nem állítom, hogy ez sikerült, de hiszen én is pocsék rondán írok).

Nemcsak szépen kellene írni, hanem helyesen is. Épp ezért májusban turbóztuk a tollbamondásokat, és Ilusnál ez a terület az, ahol ebben a félévben ugrásszerű változásokat vettem észre. (Kincső helyesírása még mindig pocsék, de hát még csak nyolc éves, bízom benne, hogy egyszer majd nála is elérkezik az átkattanás.) Nyelvtanból még a mondatfajtákat gyakoroltuk, amik elég jól mentek, és sok játékos elemet lehetett belecsempészni a tanulásba.

Matekból átismételtük a tanult mértékegységeket, de most főleg szöveges feladatokkal foglalkoztunk. Azt hiszem, mostanra sikerült valamennyire megérteniük a „nyitott mondatokat” (ha van kifejezés, amit utálok, akkor ez az).

Angolból összefoglalásként elkészült a család komplett bemutatása, valamint a mindennapi élethez szükséges hasznos kifejezések összegyűjtése.

Környezetismeretből térképes gyakorlatokat csináltunk, amit mindannyian imádtunk. Végigvettük hazánk nagytájait, és a nemzeti parkokat, sok kiegészítő képpel és videóval. Ezek mellett az időjárási tényezőkről, életfeltételekről, elemekről volt szó (a lányok mindig kihangsúlyozzák az ötödik elemet, a szeretetet!), amelyek közül hangsúlyosabban foglalkoztunk a tűzzel.

A nagyoknál az iskolában az országos kompetencia felmérés okozott nagy izgalmakat. Ennél nagyobb marhaságot nem igazán láttam: tudásalapú a magyar közoktatás, a mérése pedig kompetenciák vizsgálatával történik. Az évek során beletöltenek a fejükbe adatokat, információkat, verseket, matematikai megoldási sémákat, aztán azt várják tőlük, hogy legyenek kreatívak, logikusak, satöbbi. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy olyan vacakul sikerült mindenkinek, köztük persze sajnos az én gyerekeimnek is…

A kislányok újra rákattantak az Okosdoboz-ra, vacakabb időjárás esetén ezekből a játékos internetes feladatokból oldottak meg néhányat.

Jó időben azonban irány a kert! A lányok kiskertjében érik a borsó, virágzik a retek, gubósodik a mák. Nálunk a gyerekeknek rendszeresen kell gazolniuk (hetente), és locsolniuk (naponta). Együtt felkötöztük a borsót meg a paradicsomot, és segítettek a kapálásban is. Gyógynövény-körúton is jártunk, de sokszor csak úgy nekiindulnak Almáskertbe, ahol termésekkel rakodják meg kosaraikat, és virágcsokrokkal térnek haza.

Megkezdődött a házunk bővítése, amiben a gyerekeknek is részt kell venniük. Együtt bontották le a teraszt, pakolták a faanyagokat, tüntették el a szigetelőanyagot. 

Kende fúrt-faragott, Kincső csavarozott, mindenkinek tennie kell a dolgát. Házépítés, kertészkedés, nálunk ez az igazi életiskola.

Nehogy azt higgyétek azért, hogy nálunk Nógrádban a gyerekek csak melóznak. Van bőven játék és ünneplés is.

A május az Anyák napjával kezdődött. Kendéék műsora meghatóra sikeredett. 

Csillagék osztályáé inkább vicces volt, rengeteget nevettünk.

Elkészültek az osztályképek és a nyolcadikosok tablóképei is. Eljuttattuk a családtagoknak a ballagási meghívókat.

A hangszert tanuló gyerekeimnél már lezárult a tanév. Megtörténtek a zenei vizsgák, Csillagnak fuvolából, Kincsőnek zongorából.

Az igazi lezárást azonban az évzáró hangverseny jelentette, amit idén már nem az iskolában rendeztek, mert olyan sokan tanulnak zenét a faluban, hogy kinőtték a tantermi kereteket. Az evangélikus templomban tartották ezt a koncertet, ahol az összes furulyás, fuvolás és zongorista fellépett, természetesen az én lányaim is.

A legszuperebb előadás (csöppet elfogult vagyok) az volt, amikor a végén Fruzsi néni a három nagylány tanítványával (köztük Csiluval) quartettben előadta a varázsfuvolát.

A május megkoronázását a faluban a gyereknap jelentette. Volt itt minden, ami kell, például lufi-hajtogató bohóc, akinél lehetett választani, hogy macit akarnak-e vagy majmot, papagájt avagy cicát.

Ingyen osztogatták a vattacukrot (amit én még soha nem ettem, annyira gusztustalannak tartom, épp ezért a gyerekeknek se veszek soha, de ők évente egyszer ilyenkor brutál mennyiséget befalnak belőle.)

Lehetett élő-csocsózni, trambulinozni, de a legnagyobb poén a buborékfoci volt, ahol persze Kende is beállt a csapatba. 

Nem is a labda rúgása jelentette a lényeget, hanem, egymás lökdösése, és a buborékban bukfencezés.

Nem maradhatott el az arcfestés sem, ahol Ilus arcára focilabdát pingáltak, Kincső pedig tündérarcú lett.

Virág és Kende önkéntesek lesznek az Everness-fesztiválon, ennek a nyitótáborát, egyfajta csapatépítő, ismerkedő napot tartottak Alsóörsön. 

Nagylányom sikeresen letette összes vizsgáját (történelem, földrajz, biológia). Külön megdicsérték a környezetvédelmi projektért, amit barátnőivel csinált az iskolában komposztáló létrehozásával, kukafestéssel, és hasonló fincsiségekkel tarkítva.

2018. május