Elérkezett a szeptember, az őszi zöldségek és gyümölcsök eltevésének ideje. Van, amit a saját kertből, van, amit a faluból, és van, amit a váci piacról szereztünk be. Fagyasztás, befőzés, befőtt vagy lekvár, széles a skála. Nem maraduk éhen idén télen sem, az már bizonyos!
Egy falubéli családtól szereztünk szilvát. Pontosan 40 kilót.
Amikor az időjárás engedi, kint a sparhelten főzzük be a gyümölcsöket, zöldségeket. Elég a sok gally és papírhulladék. A spari sajnos most nem a teraszon áll, mert ott elő kell még készíteni a végleges helyét. Mivel most nincs fölötte fedezék, így ha esik az eső, akkor a benti piros tűzhelyen rottyannak össze az ízek.
Főleg befőtt lett a szilvából, de a puhábbakból főztem egy kis lekvárt is.
Jó sok üveg kijött belőle, ez itt a fotón csak az utolsó utáni adag.
A bokorbab nagyon szépen, folyamatosan érik.
Kifejezetten szeretem kifejteni, meditatív tevékenység; hol főzök belőle valamit, hol elteszem télire.
A támasztékokra felfutott bab is érik már.
Tisztítva, felvágva, fagyasztásra készen.
A tarka- és a zöldbab is arra vár, hogy betegyem a fagyasztóba.
Ha szeptember, akkor érik a paprika. Egész jó kis termésünk lett idén! Folyamatosan szedjük és fogyasztjuk.
Ilyen sötétzöld paprikánk is terem, ennek egész más a héja meg az íze is, mint a megszokottnak.
Rengeteg pici koktélparadicsomunk lett! Olyan helyen is nőnek, ahová idén nem is ültettünk palántát. Egyszerűen a tavalyiak jöttek elő a legmeglepőbb helyeken.
A répafélék és haverjaik úgy döntöttek, hogy idén nem tisztelik meg a kertünket a jelenlétükkel. Mi meg úgy döntöttünk Zolival, hogy akkor kapjuk a nagy hátizsákunkat, és jól bevásárolunk a váci piacon. Az övét 20-25, az enyémet 15-20 kilóra saccoltuk a végére.
El is készült a sok kis zöldség-csomagocska, melynek tartalma sárga- és fehérrépa, valamint karalábé és zeller. Finom téli levesek lesznek majd belőlük. A répát le is reszeltem, hogy instant répa-tócsnit tudjak majd sütni. (Imádom a szokásos krumplis változaton kívül a répás illetve cukkinis variációt.)
A sok paprika és paradicsom befőzésre vár. Működik nálunk a cserekereskedelem: a régi tűzhelyt odaadtuk egy falubélinek elvileg ingyér', de ő hozott érte paradicsomot (és Schoko Banané-t is!)
A paprikát én vágtam fel Nagymamival.
Aztán Kincső is beszállt az aprításba.
Előkészítve a paprika.
Virág, Csillag és Tündér, akik mostanság már alig vállalják az arcukat a blogon, a paradicsom felvágásában segédkeztek.
Előkészítve a paradicsom, isteni illatokkal.
Zoli kiválogatta az ősrégi hagymákat (mostanra fogyott el a tavasszal vásárolt zsák), én pedig felvágtam őket. És nem is sírtam tőle!
Rotyog a lecsó a sparhelten!
Idén télen se maradunk lecsó nélkül. Anyukám párja mondta múltkor: "Klárikám, a te lecsód is finom, na de az Andié!" (aki ugye én vagyok, mert ők gyerekkorom óta Andikáznak, nem álltak át a Rékára.) Ebben az a legviccesebb, hogy én nem is szeretem a lecsót!
És hogy mi újság a házunkkal? (Mert most Zoli megint itthon van egy hétre, és nem bír nyugton ülni, valamit mindig tesz-vesz.) Azt majd megírom a következő bejegyzésben.
2019. szeptember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése