Élet - Halál

Meghalt a kisbabánk. Elvetéltem.

Három hónappal ezelőtt élet költözött a testembe – három nappal ezelőtt pedig eljött a halál.

Pedig olyan könnyen jött az élet. Gyors fogantatás, tudatos várandósság, minden labor és ultrahang-érték rendben, egészséges mama és baba.

 

Aztán eljött a hétfő este.

Görcsök, vérzés – fájdalom, félelem – mentők, kórház – kétségbeesés, zokogás.

Láttam magamból kicsusszanni az élettelen babámat. Kis tízcentis rózsaszínű magzat a földön. Lehajoltam hozzá, megsimogattam, elbúcsúztunk.

Aztán csak vér, vér, vér…

Altatás, műtét – tíz perc helyett félóra - kiüresedés, veszteség-érzet – infúzió, fájó kar – hasfájás, vérzés – szomjúság, éhség.

 

Másnap itthon.

Gyengeség, levertség - torokfájás és nyakfájás - hullámzó hangulat és érzelmek - enyhülő hasfájás és vérzés. Három nap szigorú fekvés, három hét kímélő életmód. Önmarcangolás, fásultság – önvád, beletörődés. Nagy nevetések együtt és nagy közös sírások. Van, amikor hosszabb időre elfeledkezünk róla, és van, amikor hirtelen előtör belőlünk a fájdalom.

 

December 14. Újhold napja volt. Pontosan egy héttel a Téli napforduló előtt. A legnagyobb sötétség. Hogy lehet így várni a Fény születését? Vagy épp emiatt kell most nagyon várni?

 

Húsz év, hat várandósság. Megéltem szinte mindent. Indított szülés, császármetszés, természetes szülés kórházban és otthon, hosszú vajúdás, gyors szülés, halva született és újraélesztett baba. És most egy spontán vetélés. Mintha a világ nőinek, anyáinak a sorsa az én életemben valahogy sűrítetten lenne jelen.

 

Ellentmondásos lehet, de a nőknek szerintem könnyebb. Igaz, hogy övék a fizikai fájdalom, de az valahogy kézzel foghatóbb, konkrétan érzékelhetőbb. Én láttam a babát, meg tudtam érinteni, el tudtam tőle búcsúzni. Neki viszont csak egy kívülről jövő információ volt: „Sajnos elvetélt.” A férfiak ezt az egészet kívülről élik meg. Persze segítség a jelenlétük, jól esik a támogatásuk, de legbelül tehetetlenek. Lelkileg mintha emiatt még intenzívebben élnék meg a szomorúságot és fájdalmat.

 

Kedves Olvasó, köszönöm, hogy kiönthettem a szívem. Megkérlek, ne írj semmit, ne kérdezz semmit. Ha továbbra is követed a blogomat, azt megköszönöm.

És akkor jöjjenek a tények.

Minden 100 terhesség vége 10-15 esetben vetélés. A vetélések 80%-a a 12. hétig bekövetkezik. Az én babám 14 hetes volt. Ekkor a vetélés esélye már csak 1%.

A vetélésnek ezer és egy oka lehet. A leggyakoribbak: - egészségtelen életmód: alkohol, dohányzás, koffein, drog - genetikai rendellenesség, kromoszóma-zavar - méhlepény méh, méhszáj rendellenessége - hormonális rendellenesség - pajzsmirigy-, cukor-, bél-, vesebetegség - magas vérnyomás, autoimmun betegség - véralvadás-zavar – fertőzés - túl fiatal vagy túl idős anyai életkor - túl alacsony vagy túl nagy anyai testsúly. Leggyakrabban pedig: ismeretlen ok.

A lelki ok már más kérdés, ennek megfejtése rajtunk áll.

 

2020. december

 

U.i.: A mostani bejegyzést direkt nem illusztráltam képekkel.

U.u.i.: A következő pedig arról fog szólni, hogyan készülünk az ünnepre ebben a koronás, babavárós, majd baba elvesztős időszakban.