Válás

Örömmel tudatom blogom régi és új olvasóival, hogy végre sikeresen elváltam!

Igazából én már a januári „nagy kinyilatkoztatás” óta elvált nőként tekintek magamra, de a folyamat ennél csöppet hosszabb volt. Március közepén költöztünk el, tavasz vége felé nyújtottuk be a válókeresetet, de a bíróság malmai sajnos alapból, Covid idején meg végképp igencsak lassan őrölnek.

Így kb. még tíz hónapot voltam hivatalosan férjnél, de december elsején aztán hivatalosan és jogerősen is megtörtént a válás Balassagyarmaton.

Igaz, járásunk központja Rétság, de ott az alapvető hivatalokon kívül kábé semmi sincs, se kórház, se bíróság. A pocsék buszjáratokról nem is beszélve. Szívesebben mentünk volna Vácra, ami tőlünk kb. 25 km-re, vonattal 35 percre van, és óránként megy oda a kis piros. Az viszont már Pest megye, a bíróságok esetében pedig a lakcímnek megfelelően vannak kijelölve a bíróságok, Nógrád megyénél ez Gyarmat. Ami tőlünk 35 km, autóval jó tempóban akár félóra alatt is megjárható. A kis pirossal viszont, ami azon a vonalon átlag három óránként jár, egy és negyed óra volt oda, és ugyanennyi vissza az út.

Szerencsére már emberi a viszonyunk, az úton végig beszélgettünk, néztük a szép, de kopár tájat, gyorsan telt az idő. 9.30-ra meg is érkeztünk a gyarmati vasútállomásra, még pont egy óra volt a tárgyalásig. Az időjárás igencsak zordnak mutatkozott aznap, de gondoltuk, majd beülünk a bíróság épületébe melegedni. Aha, gondolta Móricka! A járvány miatt a tárgyalás kitűzött időpontja előtt csak 10 perccel engednek csak be. Szuper! Akkor majd legfeljebb bemegyünk egy boltba, és megejtjük a bevásárlásunkat, nekem úgyis Mikulást kell majd a hétvégén játszanom. Ahogy azt Móricka elképzeli! 9-11 között: Idősáv! Mivel 65 év feletti majd csak 20 év múlva leszek, ez az opció is kizárva. Fűtött beülős vendéglátóipari egységek zárva. Felcsillant a szemem: akkor nézzük meg a Palóc Múzeumot! Ja, az is zárva.

Így hát 45 percen át mászkáltunk keresztül-kasul fel s alá Balassagyarmat fővárosában (én szoknyában), jó erős tempóban, hogy a vérkeringésünk felgyorsuljon, és ne fagyjunk meg - annyira. 10.15-re értünk vissza a bíróságra. Igen, a szemfüles és jó matekos olvasó láthatja, hogy volt még öt perc a bebocsáttatásunk hivatalos időpontjáig. Nem is engedtek be minket! Ott kellett várakoznunk a belső és külső ajtó közötti lépcsőn.

A tárgyalás aztán teljes egyetértésben simán és félóra alatt lezajlott… Siettünk is utána, hogy elérjük a vonatot visszafelé, a fene sem akart még három órát eltölteni abban a városban. Ahol amúgy a közterületeken is kötelező a maszk. Én nagyon örülök, hogy odafigyelnek az egészségünkre, nehogy elkapjuk a fránya vírust, de aznap szerintem sikerült totál megfáznom, most hapcizom és folyik az orrom…

Máskülönben egészségileg és lelkileg is nagyon jól vagyok! Hiszen nemcsak ez az esemény a meghatározó most az életemben, hanem egy másik is. Aki követi a személyes oldalamat, az már úgyis tudja, aki nem, annak két lehetősége van. Vagy bekövet, vagy a körmét rágva a kíváncsiságtól megvárja a hétvégi bejegyzésemet.

 

2020. december

(Amúgy Balassagyarmat szép város, internetről szedett fotókkal illusztráltam ezt a posztot.)