Mit eszik egy vega?

Ugyan receptkönyvet írni nem áll szándékomban, meg szerintem nem is vagyok az a hű de nagy szakács, most evésről, ennivalókról lesz szó.

Tegnap ugyanis tanítványaimmal a vegetáriánus életmódról beszélgettünk, sokadjára. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs őket megtéríteni, mint ahogyan egyetlen húsevőt sem. Cserébe ugyanezt várom el tőlük is, nem érdekel az emberi fogazat, meg hogy a fejlődéshez kell a hús (a gyerekeim azért valahogy csak fejlődnek, icipici fiam már 185 centisre fejlődött), illetve hogy hús nélkül képtelenség életben maradni – erre szoktam azt a választ adni, hogy akkor nyilván én is meghaltam és csak a szellememmel társalog az illető.

A tegnapi kiránduláson a tízóraim láttán a gyerekek kezdtek el kérdezgetni, párizsis, szalámis, májkrémes szendvicseiket majszolgatva, hogy ugyan mi lehet az én kenyereim között. Mondtam, hogy semmi extra, vaj, sajt, retek, saláta és spenót. És akkor előjött a téma, hogy ha húst nem, akkor mit eszik egy vega.

A mai bejegyzést az is ihlette, hogy ma egyedül vagyok itthon (a gyerekek barátnőznek szerteszéjjel az országban), így végre kedvemre főzőcskézhettem (majdnem) egy személyes adagokat. Nagycsaládos anyaként erre természetesen képtelen vagyok, így megvan a holnapi kajám is. Olyan jó kis menüt sikerült összeraknom, hogy ezen keresztül mutatom be nektek, mit eszik egy vega, azaz Réka.

Több ismerősöm azt mondta, hogy azért lenne képtelen hús nélkül élni, mert a fizikai aktivitásához szükséges energiát így nem tudná pótolni. Ennek természetesen ellentmond az, hogy van sok vega sportoló, meg az is, hogy a napot sikerült gabonával, zöldséggel, gyümölccsel, magvakkal, kevés tejtermékkel és egy kis tojással „túlélnem”. Pedig ma szinte végig fizikai munkát végeztem, mozogtam, oké, nem követ fejtettem egy bányában. 

Lássuk hát a menüt:

Reggelire körtés joghurtot kevertem össze vegyes gabonapelyhekkel, müzlivel és mazsolával. Ezt majszolgattam, míg rendet raktam, tornáztam, kitakarítottam, mostam-teregettem, és főztem.

Mire elkészült az ebéd, igencsak elfáradtam és megéheztem. A második fogás hamarabb lett meg, mint az első, így azt ettem előbb, amolyan kései tízórai időpontban. Rizibizit készítettem, amihez egy kis kemény-tojást kevertem. Hozzá répa-tócsnit sütöttem ki. Ez olyan, mint a szokásos krumplis tócsni (lepcsánka), csak itt a répát reszelem le, és magokkal vegyítem. Én az olajos magvak nagy kedvelője vagyok, ebbe is került: szezám, len, napraforgó, tök és kömény. Meg jó sok fokhagyma! Hozzá nyers zöldség-mixet ropogtattam, minden összetevő frissen a kertből! Többféle saláta, spenót és retek.

Ezután fogtam neki a kertnek, méghozzá talicskázásnak, föld-ásásnak, lapátolásnak. Ebben jól elfáradva és megéhezve amolyan kései ebéd-korai uzsonna időpontban fogyasztottam el a levest. Vegyes zöldségeket főztem meg, karalábét, répát, hagymát, fűszereztem zellerrel, babérral, köménnyel, majd leturmixoltam az egészet.

Tudjátok, hogy nem igazán kedvelem a konyhai gépeket, kevés is van itthon belőlük, de a turmixgépet imádom. Akkor kaptam, amikor, szinte pontosan két éve a kerékpáros balesetem történt. Mivel akkor annyira összezúztam magamat, hogy egy ideig csak szívószállal, később kávéskanállal tudtam csak pépes kaját enni, életmentőnek bizonyult. Azóta sokszor használtam, például krémlevesekhez. Ezt pirított kenyérkockával és tökmaggal ettem.

Ha hiszitek, ha nem, mostanában tényleg nagyon odafigyelek az édesség-fogyasztásomra. Ez ráadásul most úgy tűnik, hogy nem puszta fellángolás, mint az eddigiek, hiszen jó ideje tartom a „diétát”. Nyugi, ez nem böjt vagy fogyókúra, egyszerűen kevesebb édességet eszek. Csoki alig, keksz minimális, vége a napi szintű túrórudizásoknak, süti néha, de ott is korlátozom a mennyiséget.

Az édes ízt attól még szeretem és kívánom, ezért ma egy gyümölcsös desszertet készítettem. Felolvasztottam egy adag tavaly eltett fekete-ribizlit, összeaprítottam, és elkevertem tejszínnel meg mascarponé-val. Ezt kanalazgatom egész napra elosztva.

Nem szeretem azt a szabályt, hogy hat óra után nem eszünk, mert számomra ebben nagyon eltér a téli és a nyári rend. Én inkább a napnyugtához meg a lefekvéshez alkalmazkodom. Épp ezért télen sokszor előfordul, hogy egy délutáni „ebédet” követően már nem is eszem semmit, és ekkor hamarabb bújok ágyba. Nyáron viszont kitolódik az utolsó étkezés és a lefekvés időpontja, de arra azért figyelek, hogy ne nyúljon bele az éjszakába. Elalvás előtt pár órát mindig pihen a gyomrom.

Ez nem egy valaki más által kitalált étrend – úgy, azt és akkor eszem, ahogy a testem megkívánja. Úgy érzem, ez most nagyon jó nekem. Jól alszom, jó az emésztésem, szép a hajam, a körmöm, a bőröm, jó az életkedvem, és ahhoz képest, mekkora hajtás van most nálunk tanév végén, még nagyjából az energiaszintem is magas.

Mert ugyebár velem, velünk mindig történik valami. Erről is szól majd bejegyzés. Meg végre a kertről, ahol a kora-nyári munkálatok nagy részével holnapra remélhetőleg végzek. Majd meglátjátok-elolvassátok ti is!

2021. június