Számok

Tudjátok, én olyan fura állatfaj vagyok, aki akkor tud szabad lenni, ha megvan a rend, mint alap. Több írásom is szól időbeli meg térbeli rendről, a napok, hetek, évek ritmusáról, a lakberendezésről és a kertről.

Most viszont egy „mániámról” szeretnék nektek mesélni, mert azt hiszem, erről még nem írtam itt semmit. Ez pedig a SZÁMOK témája.

Ez nem azt jelenti, hogy a poszt a matematikához fűződő szenvedélyes viszonyomat taglalja majd, bár tény, hogy én nem tartozom azok közé, akik zsigerből utálják a matekot, ráadásul annyira nem is vagyok belőle rossz. Általánosban ötös voltam, gimnáziumban négyes, és mikor az ÉletIskola keretein belül matekot kellett a gyermekeimnek tanítanom, így több évtized távlatából is egész jól eligazodtam benne.

Egyszer olvastam egy cikket az autizmusról, ami arról szólt, hogy nem létezik olyan ember, aki vegytisztán ne lenne autista. Mindenki valahol az autizmus és nem autizmus közötti spektrumon helyezkedik el, ki itt, ki ott. Közismert, hogy az autistáknak sokszor különleges kapcsolata van a számokkal, sok köztük a számoló-zseni.

Nos, zseni ugyan nem vagyok, de az én „autisztikus” tulajdonságom az, hogy mindent, de tényleg mindent megszámolok.

Amikor tornázom, minden gyakorlatból annyit csinálok, ahány éves vagyok. Nem használok mérleget, megszámolom, miből hány kanállal rakok az ételbe. Azt is, hogy hány kapavágást ejtek egy soron a veteményesben, hogy hányszor szívom be és fújom ki a levegőt a jóga-gyakorlatok közben, és hogy hányszor masszírozom végig magamat a kefével a fürdőkádban. Sokszor megszámolom a lépéseimet is, és igen, a vonalakra meg a zebra fehér csíkjára vagy nem lépek rá, vagy csak azokra lépek. J

Vannak bűvös számaim. A legnagyobb kedvenc a hét, a második a három, de még ide tartozik, a tizenkettő, a négy és a kilenc is. Nagyon kevésszer lottóztam életemben, de amikor igen, mindig ezeket a számokat, illetve kombinációikat tettem meg – és soha az életben nem nyertem velük semmit. J

A kilenccel kezdem, mert a számmisztika szerint ez az isteni szám. Volt egy időszakom, amikor nagyon benne voltam a numerológiában, könyveket olvastam róla, aztán szépen mindenkinek kiszámoltam a névszámát meg sorsszámát. Majd mindezzel az információval az égvilágon semmit sem tudtam kezdeni. J

Az én sorsszámom egyébként a hármas, ami megvalósítást, cselekvést jelent. Az ilyen ember általában optimista, bízik az emberekben, az életben, a világban. A „hármas” könnyen kommunikál, fejezi ki önmagát, és valósítja meg elképzeléseit.

A napszámom a kettes, aki empatikus, könnyen beleéli magát a másik helyzetébe. Szeret másokkal együtt lenni, együtt dolgozni. Intuitív személyiség. Ráadásul türelmes is – na, ez az egy, amit magamra nagyon nem tudok vonatkoztatni.

A mostani évszámom négyes, ami arra utal, hogy tavaly július 2-től a következő születésnapomig stabilitást, rendet, szilárd alapokat kell teremtenem – szerintem a házvásárlás abszolút belepasszol ebbe. A következő év viszont ötös lesz, ami sok változásra, újdonságra utal. Kulcsfontosságú lesz ekkor a tanítás és tanulás (nem mintha eddig nem lett volna az), valamint a kíváncsiság és a szabadság. Kíváncsian várom hát, mit hoz ez az időszak!

Nekem van egy elképzelt modellem a világ rendjére. Ez a fentebb említett számokon alapul. Függőlegesen a hármas rend érvényesül, vízszintesen a négyes rend jelenik meg. Három meg négy az hét, háromszor négy az tizenkettő, így kerek a világ. Ezt térben úgy kell elképzelni, mint kettő, egymásra fordított gúlát, amelyek egy oktaédert adnak ki. Az egész közepén pedig ott áll az ember, azaz én.

Nézzük, miből van 3, 4, 7 és 12. 3: szentháromság (ami számomra anya, apa, gyermek), isteni hármasság (Brahma-teremtő, Visnu-megtartó, Siva-pusztító), alsó-középső-felső világ, napkeleti bölcsek (háromkirályok), hármas teremtés (belekezdés-fenntartás-befejezés). 4: évszak, égtáj, holdfázis, érdekes módon a keleti világban ez egy balszerencsés szám. 7: hét napjai, szivárvány színei, zenei hang, főbolygó, görögöknél szabad művészet, világ hét csodája, hét vezér, hét törpe J 12: hónap, asztrológiai jegy a nyugati illetve a kínai tudományban egyaránt.

Végül pedig ne feledkezzünk meg a számok legfontosabbikáról, az EGY-ről. Szerintem inkább ez az isteni szám. Nem véletlen, hogy a rovásos jelét, azaz a Gy-betűt (a rovásban az e-t sokszor elhagyják) a népművészetben alkalmazzák. Ilyen osztásúak lesznek majd az ablakaim, hogy rajtuk kinézve mint Istenen keresztül lássam majd a teremtett világot.

És ha már számok: tegnap volt épp 12 éve, hogy a legelső bejegyzés felkerült a blogomra!

2021. június