Nagycsaládos anyaként megtanultam már, hogy képtelenség egyszerre mind az összes gyerekemre összpontosítani. Ezért mostanság inkább úgy alakul, hogy egyszerre egy gyerek kap tőlem kicsit több időt, kicsit nagyobb figyelmet. Két hete főleg Tündérhez kötődött a hétvégém, múltkor Kende jött haza, most pedig legtöbb időmet Csillaggal töltöttem.
A lányom nemrég itthon egy fiatal srácokból álló együttes lendületes, népzenei alapokon nyugvó zenéjét hallgatta. Mondom neki, hogy jé, őket már láttam-hallottam színpadon, hiszen tavaly Bagossyék előzenekara voltak a Budapest Parkban. Kiderült, hogy mostanában ők Csillag egyik kedvencei, az Aurevoir.
A hét közepén írja, hogy lesz egy ingyenes koncertjük a Szabadság téren, nem megyek-e én is, mert ő nagyon szeretne. Mielőtt még bármit is válaszolhattam volna, kimondta a bűvös szót: Bagossy. Aurevoir 18.30-tól, utánuk 20.30-tól pedig az én egyik nagy kedvencem. Hegedű, tangóharmonika, billentyű és gitárok, népies hangzás, de közben kicsit rock, kicsit punk… Naná, hogy megyek!
Végül is Virág is eljött, de ő egy barátnőjével a küzdőtér széléről nézte-hallgatta végig a koncerteket, mi viszont Csillaggal bementünk a zúzdába. A „zúzda” szót néha tényleg komolyan kellett értelmezni, mert egy agresszív és részeg társaság közelébe kerültünk, akik végig üvöltöztek, teljesen más számokat énekeltek, az egyik lányt szó szerint bedobták a tömegbe, és akiktől csak a beélesített könyököm védett meg minket.
Ennek ellenére nagyon élveztük a bulit. Csillag az Aurevoir-t énekelte végig, én a Bagossy-t. (Hangom nem sok van most…) Akik amúgy a lányom szerint (prekoncepció): tök öregek, nyomik, csak az ilyen hozzám hasonló anyukák szeretik őket, és amúgy sem ismer tőlük semmit, minek maradjon ott az 5.-6. sorban? A végére természetesen rájött, hogy a számok legalább kétharmadát ismeri, ez a Bagossy Norbi tök helyes, nagyon lazák a fiúk, jó a zene, és egyébként is: „Olyan ő, hogy megáll…!!!”
A kb. háromórás tombolást nem nagyon volt lehetőségünk kipihenni, hiszen minálunk már tegnap megkezdődött a Gyereknap. A környék kultikus közösségi helyén, a Boróka-házban rendeztek tegnap egy nagyon jó hangulatú családi összejövetelt. Miután átvonatoztunk a lányokkal, rögtön egy közös fagyizással kezdtünk a Dió Vendéglőnél, majd egyből egy kisvonatozásba csöppentünk bele.
Igaz, hogy itthon az összes lányom közölte, hogy kisvonat dedós, ők már kinőttek belőle, ehhez képest mind a hárman (barátnővel kiegészülve négyen) felültek rá. Szerencsére nemcsak gyerekek, de felnőttek is utazhattak rajta, így én is élvezhettem a „remek” állapotú helyi útviszonyokat. A kanyaroknak és fekvőrendőröknek köszönhetően hullámvasúton érezhettük magunkat, volt is néha sikongatás.
Az előző körben a Závozon járt fent a vonat, velünk viszont a tó és az üdülőrész felé kanyarodott. Rég jártam ott, utoljára talán ősszel, jó volt most látni a jenei és tolmácsi horgásztavakat.
Visszatérve a Borókába, kezdődhetett a kézműveskedés. Kincső látványosan unatkozott, közölte, hogy itt nem lehet semmit se csinálni. Pedig számtalan programlehetőség közül lehetett választani, volt rajzkiállítás, kézműves-vásár, és nemezelés is.
Tündér azért talált magának elfoglaltságot. Készített egy virág-koszorút, én is kaptam egyet, így Tavasz Tündér lettem.
Aztán óriás-buborékokat eregetett. Hiába volt bodzaszörp meg kakaós és túrós palacsinta, ők ketten hamarabb leléptek.
Leginkább Csillag érezte magát elemében, talán azért is, mert Panni is ott volt vele. Először megszállták a függőágyat, és abban hintáztak. Aztán a Boróka-ház „anyja”, Ibolya, mivel tudta, hogy tehetséges és kreatív leányzó, lecsapott rá, hogy segítsen be a festésbe, mert Luca nem bírja egyedül a gyerekek rohamát. A kicsiknek főleg cica-arcokat-füleket pingált, nekem pedig egy non-figuratív minta került a karomra.
A nagy falusi rendezvény ma van Diósjenőn, Nógrádon pedig most kezdődik a gyereknap. A pályánál koncert, családi torna, kézműves foglalkozás, íjász-bemutató, arc- és testfestés, valamint ugrálóvár várja a gyerekeket. Az én lányaimat természetesen az ingyen palacsinta, szörp és vattacukor vonzza a leginkább, na meg persze a barátok, épp most indultak útnak.
Visszatekintés az előző hétre:
Anyukámék a hét közepén spontán kilátogattak Nógrádra!
Annyira vágyják a vidéki élet csendjét, a jó levegőt, a madarakat, virágokat,
zöldségeket, az egész kertet, hogy egyszer csak megjelentek itt nálunk. Az
érkezésükről én persze tudtam, de a lányok számára meglepetés volt. Örültek
nekik is, meg az általuk hozott piaci epernek (nálam még csak virágzik) és
cseresznyének (nálunk még csak zöld).
Laci nemcsak hogy csokira cserélte velem a palántáit, de el is hozta, sőt ki is ültette őket nálam. Sok kis paradicsom került a magas-ágyásokba és a nagy veteményesbe. Ezért hálából egy nagy köteg salátát kapott cserébe. Imádom itt vidéken ezt a csereberét, ahol-akinél csak lehet, ezt alkalmazom. Múltkor pl. másnak csatorna-tisztításért adtam cserébe lekvárt és befőttet.
A korábban kiültetett palántákon amúgy megjelentek már az első kis zöld paradicsomok, nálam is, anyukám gangján is.
A faluban nyílik a bodza, le is sétáltunk érte Almáskert alá a réthez, a bozótosba. Nagy ott a csalán, magasra nőttek a bokrok, így egyelőre egy kisebb kosárral szedtünk csak, annak is a nagyját anyukámnak adtuk. További bodza-vadászat folyt. köv., valamint ahogy elnézem, nemsokára hársfa-virágot is szedhetünk már. Megint lesz sok gyógynövényem, hurrá!
A kertben kinyílott a ciklámen vadrózsa. Bimbózik a másik rózsa is, nem sok időt adok neki, és virágba borul az egész.
Pár nap van már csak a tavaszból, aztán jön végre a nyár, ami nemcsak a vakáció, hanem a rózsák, a színpompás egynyári virágok, és a sok friss gyümölcs miatt lesz szuper!
(Ezen kívül a hét megint sok rendkívül brutális dolgot,
felismerést, tanulságot, tapasztalatot hozott, de ezekről, elhatározásomhoz
híven, nem fogok írni a blogon.)
2022. május vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése