Növények

A hetemet abszolút a kertészkedés, a növények határozták meg. Virágok, zöldségek, és a többi.

A héten két helyről is sikerült virágpalántákat vennem. Egyrészt, Mártinak és Tündinek hála, a diósjenei gazdaboltból, másrészt a váci piacról. Sajnos hiába kertészkedem egy ideje, bevallom, ezeken a virágokon nem igazodok ki túlzottan. A muskátlit és a büdöskét még felismerem, de a petúnia nálam már összekeveredik a begóniával.

Annyit tudok, hogy vettem díszcsalánt, gerberát meg nefelejcset, de a legtöbb virág neve számomra ismeretlen. Az a lényeg, hogy szépek. Most következzék egy kép-összeállítás ezekről a gyönyörűségekről.

Az asztalokat kint is, bent is főként orgona díszíti most, némi gyümölcsfaággal és tulipánnal kiegészítve.

Amikor a réten járok, mindig szedek onnan egy csokor vadvirágot, számomra azok is ugyanolyan szépek, mint a termesztett, bolti, piaci virágok.

A zöldségpalántákat ugyebár már korábban beszereztem, de eddig olyan hűs volt az idő, hogy nem mertem őket kiültetni. Napközben ha kicsit felmelegedett a levegő és kisütött a nap, kiraktam őket a teraszra kosárban, ládában napozni. Estére aztán behoztam őket a jó meleg házba.

Most azért az idő már jobb. Bár azt nem jelenthetem ki száz százalékosan, hogy jó, mert ha süt is a nap, utána biztosan jönnek a fellegek, és ha az ember beleéli magát, hogy már majdnem itt a nyár, akkor délutánra-estére tutira jön egy zuhé. 

Múltkor akkora zivatar és jégeső volt, hogy az árkunk teljesen megtelt. A képen látható, hogy a lányok ezt marhára élvezték. Ez lett a mi házi medencénk.

Tehát azok az igazán nagyon napsütéses, meleg, tavaszvégi-kora nyárias napok még nem érkeztek el. Bár én amilyen hülye vagyok, reggelente már csak egy vékony felsőben tekerek le a dombról, napközben pedig trikóban vagyok és szandálban. Alapkellék a napszemüveg.

Visszatérve a zöldségekre: végre kikerültek a kertbe a palánták, az egyik fele a magaságyásba, a másik a veteményeskertbe. Ez tulajdonképpen kísérlet is: megnézem, hogy ugyanolyan paradicsom- vagy paprikafajták mennyire különbözően fejlődnek a két helyen, és vajon eltérő lesz-e a kétféle terméshozam.

A magas-ágyásokba még a tavasz elején vetettem korai zöldségeket, hogy hamar teremjenek. Nagy öröm most kijárni a kertbe, és leszedni a reggelihez valót. Az ennivalóhoz mindig van saját friss salátaféle, spenót, retek és újhagyma. 

Elég sokat felszedtem már belőle, de azért maradt még a földben. Ezeket benne hagytam az ágyásokban, és amíg kicsik a palánták, addig szép lassan kiszedegetjük őket. Ez idő alatt pedig talán megerősödnek végre a szabadföldi zöldségek.

A veteményesben a saláta most akkora, hogy sok kicsiből kijön egy maréknyi. Van jég-, fodros, és fejes is. Az újonnan vetett répafélék még nagyon picik, de mivel ezek kétéves növények, a tavalyiak már szép nagyok, azokat szedjük ki fokozatosan a főzéshez. 

A másik részen már van némi borsó, és egymással keverednek az újonnan duggatott, zsenge újhagymák az előző éviekkel. Kikerült a földbe a karalábé, zeller, cukkini és padlizsán is.

A veteményes szélén szépen nő az oregánó, snidling, tárkony és menta, a fűszerkertben a citromfű, levendula, kapor és petrezselyem, a cserepekben a kakukkfű, és most már a bazsalikom is. Még rozmaringot szeretnék, de azt valahogy sehol sem találok.

A tegnapi napomat a palánta-ültetésen kívül gazolásssal töltöttem. Tavaly tavasszal még lendületesen gyomláltam, nyárra már elfogyott az energiám. Idén szent elhatározásom, hogy rendszeresen irtom a gazt. 

Tudom, talajtakarás és permakultúra meg mélymulcs, de én, nézhettek nyugodtan hülyének, szeretek gyomlálni. Kapálni is, de főleg kézzel kihúzni a gazt. Ez az egyik kedvenc meditatív tevékenységem, komolyan. Guggolgatok, hajolgatok, szépen komótosan rendezem a kinti teret, és a bensőmet is.

Azért adott ez a hét persze mást is, például néptáncot és futást és jógát. Meg egy kis kikapcsolódást is. Kamaszlányokkal.

Ha hiszitek, ha nem, a gyerekeimhez csak nagyon ritkán jön „külső” barát, barátnő. Általában csak helyben vagy közelben lakó osztálytársak, barátok bukkannak fel. Ritkaságszámba megy, ha eljön mondjuk a Balaton-felvidékről Frida, a Gerecséből Ajsa vagy a Bakonyból Róza.

A nagyobb gyerekeim pedig még soha, de soha nem hozták ide a barátaikat. Pedig rajtam aztán nem múlik a dolog, sőt. Én folyamatosan mondom nekik, hogy hívjanak meg bárkit, vagy rendezhetnek itt nálunk akár bulit, kerti partit. Erre az a tömör válasz, hogy Nógrád messze van. Erre elszomorodom. Nógrád pontosan annyira van messze, mint amilyen messze Nógrádtól vannak azok a települések, mondjuk Bodajk, Soponya vagy Isztimér, ahová viszont rendszeresen járnak a kamaszaim. Ha ők le tudnak oda vonatozni-buszozni, a barátok vajon miért nem tudják ezt az utat fordítva is megtenni?

A lényeg, hogy a jég megtört, hétvégén teljesen spontán módon megjelent nálunk Csillag barátnője, Barbi. Este sokat beszélgettünk, ettünk, nevettünk. Másnap a jógám után együtt vonatoztunk be Vácra, hogy ott eltöltsünk pár kellemes órát. Igazából nem történt semmi különös, csak fagyizás, piacozás, Dunapart. Mégis… Nagyon jól éreztük magunkat! És utána az én kamasz lányom megköszönte a napot és azt mondta, hogy tök jó arc vagyok.

Mindeközben a két „kislányom” Halásztelken volt egy fergeteges szülinapi bulin (Köszi, Csiliék!), majd a Városligetben, kapaszkodjatok meg: matekversenyen!

Most hétvégén pedig: esküvő!

2022. május