Tovább...

  Az elmúlt kb. tíz napnak több meghatározó eleme is volt. Az első nagyon nem látványos, ellenben rettentő melós. A jelszó: Továbbtanulás! Mindenki beadta az értékelő lapját (ezen van rajta, hogy mennyi pontot értek el a magyar ill. matek központi felvételin), és mindenki kitöltötte a jelentkezési lapját. Ekkor kezdődött számomra a naaagy adminisztráció. Az összes diákom összes 5., 6. és 7. évvégi, valamint 8. félévi jegyét (a tantárgyakat gyerekenként külön-külön kiválasztva, természetesen minden tök más sorrendben van, mint ahogyan a bizonyítványban…) bevittem a rendszerbe. Talán ez volt a leghosszadalmasabb munka. 

Aztán feltöltöttem a felületre az összes személyes adatukat. Ezzel kissé gyorsabban végeztem. Végül bepöntyögtem az általuk kiválasztott középiskolákat, majd a tagozatokat, szakokat. Volt, aki lazábbra vette, és csak három-négy helyet jelölt meg, de volt, aki masszívan bebiztosította magát, tizensok lehetőséggel. Esküszöm, a végére már szinte fejből tudtam a sulik és szakok kódjait…

A múlt hétvége (meg tulajdonképpen az egész utána következő hét) tehát nagyon dolgos volt, alig maradt időm bármire. Estig a gép előtt ültem, aztán beájultam az ágyba – nagyjából ez volt a menetrend. Bár még vár rám az összeolvasás, fénymásolás, postázás trió, meg sok minden más, azért azt elmondhatom, hogy a továbbtanulással kapcsolatos legnagyobb munkán túl vagyok, és némileg végre fellélegezhetek. 

A gyerekek lassan a tánc végére érnek, pénteken elő is adják a keringőt. Küldik nekem a fotókat a ruháikról, cipőikről, nézem őket a próbákon, és elérzékenyülök. Azon gondolkozom, hogy lettek ilyen „gyorsan” ötödikes kislányokból-kisfiúkból szép/délceg nagylányokká-fiúkká…

A négy kézilabdás csapatunk közül csak egy nem jutott tovább a megyei elődöntőből; Kincsőék 7.-8. lánycsapata bronzérmes lett. Rajtuk kívül az 5.-6. lányok is, fiúk is, valamint a 7.-8 fiúk is aranyérmet szereztek Balassagyarmaton. Így irány Salgótarján és a megyei döntő! Vajon meg tudják-e ismételni a tavalyi bravúrt, és másodjára is ők lesznek Nógrád megye bajnokai? Nagyon reméljük és drukkolunk nekik!

Iskolánk négy ötödikes diákja a gödöllői szellemi olimpiai vetélkedőn első helyezett lett. Újabb aranyérmek a Hesz-nek!

Sport volt még a heti szokásos kosáredzés, ahol kivételesen csak ketten tanárok játszottunk három fiú ellen. Hú, de pörgős, rohanós volt! Mivel csak egymásnak tudtunk passzolni, nem lehetett egy pillanatot sem lazsálni. Sebaj, legalább kellőképpen felkészülünk a júniusi tanár-diák kosármeccsre. 

Pakolászás közben megtaláltan egy méltatlanul elfeledett gumiszalagot. Azóta ezt használom a tornagyakorlatoknál. Mit ne mondjak, érzem is! Érzékelhetően korábban kel a nap, hangosabban csicseregnek a madarak, sokkal nagyobb kedvem van kora reggel kimászni az ágyból, és megmozgatni testem. 

Némileg testmozgás volt még a hógolyózás is. Az idei tél kis túlzással egyetlen igazi napján, amikor is egész nap esett a hó, kimentem az iskola kertjébe a tanítványaimmal, és jót hógolyóztunk. Aztán valaki kitalálta, hogy mindenki eltalálása 100 pontot ér, kivéve én. Réka néni 200 pont! Természetesen innentől kezdve mindenki engem akart megdobálni, jól át is ázott a kabátom, de nem bántam. Már nagyon vártam a havat!

Hóember-építés és szánkózás azonban már sajnos nem adatott meg, mert másnapra jött az eső és minden elolvadt. Azért a hőmérő jelzi, hogy tél van ezerrel. Éjjelre 8-10 fokkal megy nulla alá a higanyszál, és napközben sem igazán enged a fagy. Az utak viszont szárazak, ezért semmi akadálya nincs a biciklizésnek. Mínusz tíz fokban még soha korábban nem kerékpároztam! Vastag sapka, vastag sál, vastag kesztyű. Múltkor meggondolatlanul a vékonyabbat vettem fel és jégkockává fagytak az ujjaim a kormányon. Reggeli kávé helyett mindenkinek ajánlom a tekerést a mínuszokban, garantált a felébredés és felfrissülés, mire beérek a munkába. 

Míg idehaza fagyott, az alatt a fiam a napsütést és a tenger vizét élvezte. Kende ugyanis – anyukám párjának támogatásával – élete második külföldi útján vehetett részt. Barátjával Ciprusra repültek és egy hét alatt bejárták főbb látnivalóit. Voltak Paphosban, Limassolban, Nicosiában. Egy napra átmentek a török részre is. 

Amikor tervezte az utat, nosztalgiáztam. Ugyanis én is jártam korábban ezen a szépséges szigeten. Nézegettem a fotókat, olvasgattam az útinaplót. Troodos és az Olümbosz megmászása, Salt Lake, az Aquadukt, és Lefkara kézműves város, Nicosia görög és török fele, Girne és az elhagyott szellemváros… Az ő kedvence, csak úgy mint az enyém is, Aiya Napa lett.

Jövő héten – hasonló segítséggel – Virágék kelnek útra Olaszországba, a cél: Milánó. Sajnos viszont kiderült, hogy Csillag és Tündér – rajtunk kívül álló okok miatt – mégsem fog tudni idén kiutazni öcsémékhez Kanadába (talán jövőre összejön).

Egyik szemem nevet, másik sír. Természetesen örülök, hogy gyerekeim világot látnak – viszont szomorkodok, mert elég rég, több mint három éve nem voltam külföldön. Még nem tudom hogyan, de akkor is véghez viszem a tervemet, és eljutok idén a tengerhez! (Van egy kedves dél-amerikai ország, ahová folyton el-elkalandoznak a gondolataim…)

A mostani hétvégére már jöhettek megint a jól megszokott pörgős Réka-programok. Tegnap késő délután-kora este Diósjenőn jártunk a „Kuckóban”. A főszerep, mint minden hónap második péntekén, a társasjátékoké volt. Kilenc résztvevő, két játék. Mindkettő megvan nekünk, mindkettőt jól ismerjük, mégse lehet őket megunni. 

Először az Imagine-nel játszottunk, ahol átlátszó műanyag lapocskákra nyomtatott színes rajzok, szimbólumok segítségével kellett szavakat elmutogatnunk. Leginkább Mona Lisa mosolyán nevettünk, de emlékezetes marad a fáraó és a jós is. Aztán a Dixit-é, minden idők legjobb asszociációs játékáé volt a főszerep. Egész biztos mindenki emlékeiben bevésődött: Károly.

Ma délelőtt pedig pingpong-bajnokságot rendeztek Nógrádon. Hivatalos nevén: Farsangi Kupát. Fővédnöke Koncz Gábor színművész. Mindezidáig azt sem tudtam, hogy szoros baráti kötődése van Nógrádhoz, valamint azt sem, hogy a pingponghoz is. Azt persze tudtam, hogy sportos színész, a veszélyesebb filmes feladatait mindig kaszkadőr nélkül hajtotta végre. Mára már megöregedett, 84 éves, aki kedvesen köszöntött minket.

Természetesen a versenyen nekünk is ott volt a helyünk! A lányoknak nézőként, Kendének és nekem résztvevőként. Mindketten egyéniben is indultunk, ketten együtt pedig párosban. A bemelegítések után lejátszottam négy egyéni és három páros meccset, valamint kettő barátságos mérkőzést. 

Ha nem hagytam volna ki több mint egy évet a gyakorlásból, akkor jobban ment volna, így viszont kellett egy kis idő, mire belejöttem. Párosban egyszer nyertünk, kétszer kikaptunk, egyéniben már jobban ment a dolog. Lendületesen játszottam, három győzelmet arattam, az egyik hölgynek viszont sikerült nálam jobban teljesítenie. Így egyéniben ezüstérmes lettem. Nyertem egy emlék-medált és egy pingpongütőt.

Ebben az a vicces, hogy hosszú ideig nem voltak ütőink, és épp nemrégiben vettem kettőt. (Mostanra lett három.) Ennek oka, hogy a helyi nagycsaládos egyesület beszerzett egy kültéri asztalt, amit a taposó parkban terveznek felállítani. Amint ez megtörténik, érzem, hogy gyakran fogok én ott megfordulni, labdát ütögetni.

A jövő hetet szinte teljes egészében a farsangi láz határozza majd meg. Valamint jön a szombat: Aréna, Kowa 20 éves jubileumi nagykoncert. Nagyon-nagyon várom!

2023. február