Ősz? Tavasz?

Ha kinézek az ablakon, nagyon nem jutna eszembe, hogy május végén járunk, és pár nap múlva vége a tavasznak. Pár nap kivételével egész hónapban esett az eső, és sokszor nagyon hűs volt. Az áprilisi aszály se tett jót a kertnek, de ez az esőerdei idő sem.

Komolyan, reggelente köd, egész nap pára és nyirkosság, mindenütt a csupa zöld - mintha egy dzsungelben élnénk! (Klímaváltozás?) 

Van, aminek ez jót tett, például előjött végre a saláta. Vetettem sokféle salátát, egyelőre csak kettő fajtát látok, azok is igen kicsikék. Tavaly saját magot is gyűjtöttem, azokból idén semmi sem kelt ki, csak a boltiból.  Mindez azért fura, mert a tavalyelőtt begyűjtött magokból tavaly viszont gyönyörű salátáink lettek.

A spenótunk egész szépen zöldell, és nagyon finom, mint mindig. Remélem, idén lesz belőle annyi, hogy el tudjak tenni a fagyasztóba is.

A borsó egyre csak nő a sok esőtől, már kezd elterülni, és végre virágzik. Ahogy elnézem, idén is elmarad a megtámasztása.

A retek csak nemrég óhajtott kimászni a földből, de ebben nem sok köszönet van. Nagy a levele, de összevissza rágják a csigák, a gyökere viszont kicsi. Azért már sikerült néhány érettet kiszednem… Ízre finom, enyhén csípős, nem olyan vízízű, mint a bolti.

A lila- és a vöröshagyma szépen zöldell, újhagymának fogyasztható, a föld alatt még bőven erősödniük kell.

Az elvetett répa-magokból eddig 0, azaz nulla darab hajtott ki. Mit fogok eltenni idén a mélyhűtőbe?

A tavalyi petrezselyem bent maradt a földben, és ott szépen áttelelt. Ez az első alkalom, hogy a kétéves répákat nem szedjük fel teljesen, hanem hagyjuk, hadd hozzanak idén virágot, lehessen gyűjteni magot. Most ennek még semmi jele, csak magasodik, erősödik, szára vastagszik.

Fokhagymából néhány szál lengedez a szélben.

A későn vetett padlizsán, patisszon és cukkini végre előbukkant. És ami vicces: Zoli télen kidobott a kertbe egy megrohadt sütőtököt. Ő azonban úgy döntött, hogy újjáéled: a magjaiból számtalan kis tököcske hajtott ki!

Egyik kedvenc kerti tevékenységem a gyógy- és fűszernövények begyűjtése és szárítása. Még el se kezdődött a nyár, de máris van egy csomó szárított petrezselymünk.

Tavaly vettünk három szurokfű-palántát a szomszédos faluból. Elültettük, szépen növögetett, szedegettük. Ott is hagytuk egész télen. Tavasszal feléledt, mostanra három óriási bokor lett belőle. Úgy vélem, idén se fog kelleni oregánót venni a boltban…

Ezzel egy időben bazsalikomot is palántáztunk, ez viszont nem éli túl nálunk a telet. Most kint a kertben nincs is belőle, csak az ablakunkban van egy cserépben.

Az eper sok virágot hozott, és megjelentek az első, egyelőre még zöld kis gyümölcsök is. 

A tavalyi citromfüvünk már burjánzik, az idén ültetett is szépen megmaradt. Már szárítom is, teának, hűsítőnek.

Tavaly rengeteg akácvirágot gyűjtöttünk, a nagy része most is ott várakozik a befőttesüvegekben, szárítva. Állítólag gyomorbántalmakra jó, de mivel nálunk gyakorlatilag senkinek se szokott fájni a gyomra, ezért nem igazán isszuk a teáját. (Mert amúgy ízre nem igazán jön be…)

A bodza viszont nagy kedvenc, virágzik ezerrel. A kislányok gyűjtik, épp ma csináltak belőle szörpöt. Ebből viszont sokat fogok leszárítani, mert teája kiváló meghűlésre, lázra.

A kert tehát főleg az én feladatom most, de a veteményesen meg a gyűjtögetésen kívül nem sok időm-energiám jut másra. Ebből következik, hogy a fű sok helyütt derékig ér. Kende tűzoltás-jelleggel végez néha kampány-kaszálást, de csak kint az út szélén, meg az ösvényeink mentén.

És azt tudjátok, hogy a férjem mostanság miért nem csinál semmit a kertben? Mert amikor épp itthon van, akkor mi máson is dolgozhatna, mint a házon. Elkezdődött ugyanis a külső burkolás, méghozzá a „terméskövezéssel”. Erről, és más egyéb házzal kapcsolatos dolgokról később írok majd nektek.

Mondanám, hogy zárom soraimat, mert megyek ki gazolni – de az eső... Na, mit csinál? Hát igen, ismét csak ömlik, zúdul és szakad.

2019. május