Azt nem mondom, hogy a következő napon sokat javult az idő,
de valahogy a kedvünk és az események is pozitívabbnak tűntek. Egészen az
éjszakáig. De erről majd a végén.
Amikor reggel felébredtünk Haifában, az eső reménytelenül
zuhogott. Kicsit húztuk az időt evéssel és pakolással, de valamikor csak útnak
kellett indulnunk, és az eső ekkor is szakadt. Egy kis pékségben feltankoltuk a
napi ennivalót, majd kocsiba pattantunk, és Názáret felé vettük az irányt.
Izraeli utazásunk egyik célja a különböző vallások szent
helyeinek bejárása volt. Názáret kettő dolog miatt jelentős. Egyrészt itt
történt az ún. szeplőtelen fogantatás, amikor az angyal megjövendölte Máriának
Jézus születését. Másrészt Betlehemből ide tért vissza a szent család, és itt
éltek sokáig.
A vacak idő miatt nem igazán voltam ráhangolódva a nap
eseményeire, a városka sem olyan volt, mint amilyenre számítottam, kicsit el is
tévedtünk, szóval ilyen fura hangulatban léptem be az Angyali Üdvözlet
Templomba.
A kerengőn rögtön megragadta tekintetemet a sok mozaikkép.
Közös tulajdonságuk, hogy mindegyiket egy-egy ország küldte Názáretnek, és
mindegyik Máriát ábrázolta a kisdeddel. A magyar mozaikot csak később találtuk
meg bent a templomban, egész közel az oltárhoz.
Maga a templom nagyon meglepett, mert ez egy viszonylag új,
ráadásul betonból készült épület, döbbenetes módon mégis tetszett nekem. A
templom atmoszférája is nagyon megfogott, pedig aki ismer, tudja, hogy engem
inkább nyomasztani szoktak az ilyen helyek.
Viszonylag kevesen voltak az alsó
szinten, mindenki csendben imádkozott, nézelődött. Ahogy közeledtem az angyali üdvözlet
helyszínéhez, furcsa érzés tört rám. Amolyan ihletettségnek tudnám nevezni.
Elfogott egy, nincs rá jobb szavam, szent érzés… (Előre jelzem, hogy az összes
szent hely közül ez volt az egyetlen, amelyik ilyen hatást tett rám.)
Majd felmentünk a felső szintre, mert ez egy olyan
különleges templom, hogy felül van maga a templom. Pont egy mise kellős
közepébe csöppentünk, ráadásul karácsonyiba. Akárhogy is figyeltünk, nem
tudtunk rájönni, hogy héberül vagy arabul beszél-e a pap, bár mindkettő elég
érdekes. Itt már sok turista volt, a világ minden tájáról mindenféle bőrszín és
nemzetiség.
Kint továbbra is ömlött az eső. Átmentünk a Szent József
templomba, útközben megsimogatva József szobrának térdét, ami már fényesre
kopott a sok érintéstől. Bent éppen lengyel (!!!) nyelven folyt mise, mi pedig
közben megnéztük azt a barlangot, ahol Jézusék laktak, különös tekintettel a
mikvére. Ez a zsidó fürdő, aminek Juli nagy szakértője.
A városban nem tudtuk megnézni a régészeti múzeumot, egy
mecsetbe viszont bebocsáttatást nyertünk. Ehhez csak egy kendő kellett a
fejünkre. Milyen különösek ezek a vallások: egyiknél a nőknek kell a fejükre
valami, a másiknál a férfiaknak tilos a fejfedő. Mintha ez Istennek bármit is
számítana…
Egy hangulatos teázóban megpihentünk és melegedtünk, aztán
útnak indultunk a Genázáreti tóhoz. Itt hol beborult, hol kiderült. Amikor épp
sütött a nap, sirályokat etettünk.
Megnéztük a Szent Péter templomot-. Itt
történt ugyanis a híres halászós sztori. Meg a tónál az, amikor Jézus a
násznépnek borrá változtatta a vizet, illetve ennek vizén járt.
Lementünk ahhoz a részhez, ahol a Jordán folyó kifolyik a
Genázáreti tóból. Itt egy banánültetvényen (bevallom töredelmesen) néhány
banánt magunkhoz vettünk nasi gyanánt.
Tök sötétben értünk a városba, és itt ért minket a
hidegzuhany. Kerestük a lefoglalt szállást a megadott címen, de ilyen cím nem
létezett. Összevissza kocsikáztunk keresztül-kasul a városban. Totális pánik.
Egy kis sarki kajáldában segítettek, odahívták a tulajt, aki összevissza hazudott,
majd elviharzott, mi meg ott maradtunk szállás nélkül. (Öröm az ürömben, hogy a
booking.com végül nem vonta le a pénzt a számlámról.)
Kerestünk olcsó szállást, koleszban, hostelben, de nem
akadt. A végső döntés: az autóban aludtunk azon az éjjelen. Hárman, „marha”
kényelmesen, egy eldugott kis utcában, a hűsben összekucorodva. Pisilés a
benzinkúton. Életem egyik legrosszabb éjszakája volt.
Pár óra alvás után aztán hajnalban ébredtünk végleg, hogy meghódítsuk
a sivatagot. De ez már egy másik bejegyzés témája lesz…
2020. január
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése