ÉletIskola - helyett: DigiSuli

„Pedagógus az új közellenség” - ilyesmi címmel láttam egy cikket, és igen… Be kell vallanom, rám is hatással van az, amilyen közhangulat ma uralkodik az országban. Ha leírnék most mindent, amit érzek, akkor az egész blog-bejegyzés egy óriási üvöltés lenne… És hogy ne higgye senki azt egy percre sem, hogy az életem idillikus: bizony, tomboltam is itthon emiatt párszor rendesen.

Igazából napok óta néma párbeszédet folytatok magamban láthatatlan emberekkel, gondolatban fogalmazom a posztot, pro és kontra érveket sorakoztatok fel, meggyőző indokokat gyűjtök össze. Aztán jött egy gondolat, hogy mégis kit és miért akarok én bármiről is meggyőzni. Mit tudom én, azt, aki miatt mostanában sorozatosan felmegy bennem a pumpa! Akkor ne nézd, ne olvasd, ne hagyd magad, jött a belső hang. Nagyon nehéz, de… mostanában igyekszem visszafogni magamat.

Valamilyen szinten itt a blogon is visszafogom magamat, mert ha mindent leírnék, tényleg én lennék a közellenség és rám zúdulna a népharag. Rájöttem, akármit is írnék ide, mindig lenne olyan, aki ebbe vagy abba belekötne. Nincs egy és igaz út, képtelenség mindenkinek megfelelni! Mégis kinek akarok én megfelelni? Nem is kell, nem is akarok! Ez itt a Réka útja blog, aki olvas, olvas, aki nem, nem.

Rögtön ezután eszembe jutott kedvenc töritanárom, Jocó bácsi, aki viszont nem fogta vissza magát, és jól megírta a véleményét ebben a témában. Azt is, hogy bármit ír, megkapja a támadásokat és a címkéket: jobbos, vagy balos, Soros-bérenc vagy náci, libsi vagy fidesznyik, komcsi vagy fasiszta. Lám, lám, az „oszd meg és uralkodj” elv ebben az esetben is kiválóan működik.

A fenébe, minek ez a sok címke? Önálló emberi lények vagyunk, saját gondolatokkal, véleményekkel, pártoktól, ideológiáktól függetlenül. Sajnos nagyon kevesen vannak, akik skatulyázás nélkül tudnak beszélgetni. Ha rajtam múlna, lenne az iskolában egy vitakultúra nevű tantárgy, ráférne a felnőttekre is.

Aztán jött egy újabb sugallat: írni fogok erről az egészről, de inkább a helyzetnek a humorosabb oldaláról. Mindenki tudja, hogy az a jó vicc, ami közben véresen komoly, ezért szerettük anno Hofit, mostanság Bödőcsöt (no meg az örök klasszikus Brian életé-t).

Jöjjön tehát néhány szösszenet Réka mindennapjaiból. Hogyan birkózik meg pedagógusként a digitális oktatás kihívásaival? A szereplők fiktívek, Réka kivételével minden egyezés a valósággal csupán a véletlen műve. J

1. 

     Réka felteszi Gézának a kérdést. Géza bekapcsolja a mikrofonját, de a háttérből valaki nagyon hangosan beszél. – Ja, az a húgom tanító nénije! Kiderült, hogy Gézáéknál nincs annyi szoba, ahány gyerek, tehát ő szépen végighallgatja a húga matekóráját, a húga pedig az ő angolóráját. Ezt hívják multitaskingnak, nem?

2.      Ugyanez másképp:

Tibike készül válaszolni, bekapcsolja a mikrofont, a háttérből brutál hangosan szól a tévé. A mama nagyot hall…

3.  

    Projektmunka, angolul, adott témáról, illusztrációval. Határidő hétfő, Józsi nem küldi. Réka jó fej és naiv, ráír Józsira, hogy hol a projekt (hátha szegénynek esetleg technikai nehézségei akadtak). Józsi pár perc múlva küld egy szöveget, illusztráció nélkül (!), Wikipédiáról kimásolva (!!), magyarul (!!!). Mellé, mert ő becsületes gyerek, ezt írja: – Egy kicsit segítségemre sietett a Wikipédia…

4.      Szintén projektfeladat. Réka elmondja egy héttel a határidő előtt az órán, beírja a Krétá-ba, részletesen felrakja a Classroom-ba. A határidő napjának reggelén Antika ír: – Réka néni, akkor miről is kell a projekt? (Ááá!!!)

5.      Óra előtt Gizi ír, hogy náluk nagy fúrás-faragás van, nem fogja tudni bekapcsolni a mikrofonját. Egy perc múlva ír Béla is, hogy épp újítják fel a szobáját, minden a feje tetején áll, nem kapcsolna ma mikrofont. Réka megkérdezi tőle, hogy Gizivel esetleg egy házban laknak-e…

6. 

     Réka ír: – Julcsikám, már megint nem voltál órán! A digisuli óta nem láttalak, nem hallottalak. – Elnézést, tanárnő (itt most a különböző Julcsiktól függően mindenféle indokok jönnek, el kellett mennünk, nem volt net, elromlott a gép…), legközelebb tényleg ott leszek. (Nem volt ott.)

7.      Ugyanez, másképp, mással:

– Ferike, amióta elkezdtük az online oktatást, még egyszer se jöttél órára! – Ferike nem reagál. Feladatokat nem csinálja meg, projektet, dolgozatot nem küldi vissza. Anyuka szerint rossz a gép, a net. Osztálytársak viszont folyamatosan látják, hogy Ferike fent van a neten, posztol, játékokat játszik…

8. 

     – Marcsikám, olvasd tovább a történetet! – Marcsi azt a mondatot kezdi el olvasni, amit hárommal előtte olvastak. – Jaj, bocsánat, épp elment a hang és nem hallottam semmit

9.      Ugyanez, másképp, másokkal:

– Pirikém, tiéd a következő mondat! – Piri a 63. oldal 5. feladatának 4. sorát kezdi el olvasni. – Pirikém, a 64. oldalon vagyunk, a 3. feladat 5. soránál. – Ó, elnézést, pont rossz volt kicsit a net, nem tudtam követni…

10.  Mancikának ordítania kell a mikrofonba, úgy is alig halljuk, olyan, mintha az űrből beszélne. Ha viszont Jancsi tök normál hangerővel szólal meg, az olyan, mintha a fülünkbe üvöltene, garantált halláskárosodás mindenkinek. Ha pedig Jolán kapcsolja be a mikrofont, az recseg-ropog, zúg-búg. Jolán amúgy is sokat szokott a válaszon gondolkozni, Réka imádkozik, hogy mondja már a megoldást, szűnjön meg végre a kakofónia.

11.  Misike csendes gyerek, de azért kellene neki angoloznia is. Réka felteszi neki a kérdést. Néma csend. – Misike, hallottad a kérdést? Misike sokáig nem szólal meg, pedig láthatóan be van kapcsolva a mikrofonja. – Misike, nem jó a mikrofonod? – De jó – mondja Misike, és továbbra sem válaszol a kérdésre. Szerencsés esetben akkor mondja a választ, mikor már más gyerek lett felszólítva, rosszabb esetben akkor sem.

12.  Lajoskát kidobja a skype, ezt ki is írja a rendszer. Lajoska azért a biztonság kedvéért meg is írja, hogy „Kidobott!”, majd mikor visszalép, ezt szóban is közli mindenkivel, ha esetleg nem vettük volna észre, hogy „Kidobott!”.

13.  Csabika vicces kedvű diák, azzal szórakozik, hogy lenémítgatja meg kiléptetgeti a csoporttársait. Egészen addig, míg épp Réka néni van vicces kedvében, és szépen kidobja a beszélgetésből Csabikát…

14.  Évike vagy Pistike nem kapcsolja be a mikrofont, ki tudja, miért, nem jó, vagy nincs kedve. Réka feltesz egy kérdést, Pistike írásban válaszol. Mondjuk az angol-kiejtés nem hallatszik, de így is félsiker. Évikét viszont hiába kérdezi, néma marad. Legalább írd meg, hangzik a kérés, de Évike eltűnt a ködben.

15.  Tomika nem adja fel. A kamerája azóta nem jó, amióta elkezdtük a digisulit. A kamera tényleg rossz, de ő minden órán megkérdezi, látjuk-e. A válasz mindig az, hogy nem. Szegény Tomika…

16.  Az óra elkezdődött, Sanyika tíz perc késéssel érkezik meg az órára. – Elnézést tanárnő! – Mi az, Sanyika, késett a vonat? (Sanyika igazából is késve szokott beesni az órára.) – Zsuzsika szintén késve jelenik meg, a csoport épp egy feladatot old meg, Zsuzsika jó hangosan beköszön, bocsánatot kér a késésért, és bevallja, hogy elaludt. (Legalább őszinte…)

17.  Bözsikénél a háttérben nagymama pakol, Lenke mögött anyuka tereget, ha jó fej, még oda is integet a csoportnak. Robika rendszeresen kikacsintgat a képből, amikor Réka őt szólítja fel, rögtön tudja a választ. Kár, hogy apuka olyan hangosan súg… Mikinél a háttérből családi veszekedés hallatszódik, anya szidja apát, apa anyát, és együtt a gyereket. Réka szól, hogy legalább a mikrofont kapcsolja ki ilyenkor. (Gyaníthatóan ilyenkor a tanárt szidják.)

18.  A profilképek hétről hétre, napról napra változnak. Mire Réka kezdi megszokni, ki rejlik a patkány vagy kamion vagy cica mögött, lecserélik, és megjelenik egy katica vagy egy traktor vagy egy süni. Lacika rendszeresen Győrfi Pált állítja be magának…

19.  A digitális kompetenciák villámsebességgel fejlődnek. A diákok rájönnek, hogyan változtathatják a háttereiket. Így virtuálisan beköltöznek egy loft lakásba, egy rózsaszínű lányszobába, egy stúdióba. A kalandvágyóak egy hegy tetején vagy a tengerparton jelennek meg. „Kedvenc” háttér a koronavírusos…

20.  Rékát egy vicces kedvű diák „felvarázsolja egy kőpadra”, virtuálisan odaülnek mellé-alá-fölé a diákok, integetnek, és úgy csinálnak, mintha megfognák egymás kezét.

21.  Amikor a CAN-t tanuljuk (tudni, képesnek lenni), Gyurika megmutatja, hogy ő tud teleportálni. Először az íróasztal egyik oldalán áll, aztán „eltűnik” (elbújik az asztal alá), majd megjelenik a másik oldalon. Tapsvihar fogadja a szuper-képességét.

22.  Réka, a hős, dolgozatot irat mindenkivel. Ehhez tudni illik, hogy dolgozatot íratni és javítani online sokkal nehezebb és hosszabb, mint igazából. Hogy miért?

A nap elején részletesen leírja az adott csoportba, hol és hogyan fogja küldeni, hogyan tudja a diák megírni, hol tudja visszaküldeni (mindenre min. háromféle lehetőséget biztosít), és mi a határidő. Naivan bízik benne, hogy a gyerekek mindezt elolvassák és értelmezik (Hmmm…).

– Réka néni, nem kaptam meg! (Réka újra elküldi)

– Tanárnő, nem nyitja meg! (Réka átkonvertálja a dokumentumot és elküldi)

– Most sem nyílik meg! (Réka bemásolja a dolgozat szövegét, úgy küldi el)

-- Réka néni, elcsúszott a kép! (Réka ekkor szidja a Miscoroft atyját, illetve az ő anyját, amiért száz különböző word létezik, egyikben emígy jelenik meg a dolgozat, másikban amúgy. Megoldásként vagy átkonvertálja a dokumentumot, vagy leírja magyarul, mit is ábrázol a kép. Ezért aztán érdemes volt hosszasan böngésznie és szerkesztenie a képeket, hogy gyermek-központúbb legyen a dolgozat…)

– Nem tudok beleírni! (Akkor nyomtasd ki és írj bele tollal! Egyébként Réka ezt már reggel leírta.)

– Nem tudok nyomtatni! (Akkor nézd a képernyőről és írd le a megoldásokat külön lapra! Réka ezt is leírta.)

– Elmentsem word-ben? (Igen, ahogyan azt már Réka reggel leírta)

– Befotózhatom? (Természetesen, mint ahogyan ezt reggel is olvashattad)

– Mikorra kell visszaküldeni? (Réka megírja újra a határidőt. Amit reggel egyszer már leírt.)

– Hová kell visszaküldeni? (Skype-ra, Messenger-re és E-mail-ben is küldheted. Mindezt egyszer már elolvashattad reggel a csoportban is…)

– Tanárnő! Mi a fb-on a neve? A címe? (Réka újra megírja a messenger-nevét vagy az email-címét)

– Gyuszika egy óra késéssel küldi vissza. – Elnézést, Réka néni, elaludtam. (Legalább becsületes.)

– Imikének 2 órára kellett volna visszaküldenie a dolgozatot, az meg is érkezik: este 7-kor.

Réka összevadássza az elküldött dolgozatokat (Skype-ról, Messenger-ről, Email-ből), és nekiáll javítani. Mire végez vele, a szeme, ami amúgy se jó, egy dioptriával romlik, annyira nehéz a befotózott szövegeket kisilabizálni. Mennyivel jobb a papír és a piros toll!

Most pedig következzék néhány jelenet arról, hogyan birkózik meg Réka anyaként a digitális oktatás kihívásaival? A szereplők egyáltalán nem fiktívek J A ház 63 nm-es, lent egybefüggő nappali-étkező tér, fent két egymásból nyíló szoba. Azigazi tavasz még mindig nem érkezett meg, hűs van, a teraszról nem lehet órát tartani. Adott egy tanár és három, néha négy gyerek, kettő laptop és egy telefon. A laptopokat cserélgetik, ha pedig épp angolórájuk van, leülnek ők is az anyjuk mellé a kanapéra.

            – Réka ül lent a nappaliban, tartja az órát, közben hallja, hogy Tündér fent veszekszik Csillaggal az emeleten. Az óra ettől még zajlik tovább, Réka csak magában idegeskedik.

         – Réka a kanapén tanít, előtte átsuhan Kende, hátán Kincsővel, akinek épp lyukasórája van. Röhögve lovacskáznak, Réka közben rendületlenül tartja az órát. (legszívesebben morcos fejet vágna, de akkor a diákok azt hinnék, rájuk vicsorít.)

            – A lányok a konyhában cseverésznek. A konyhát csak egy boltív választja el a nappalitól, ajtó nincs. Ők meg ott beszélgetnek, miközben Réka a nappaliban órát tart. Oldalról jelez a kezével, hogy csendesebben, de nem látják. Odadobja a tollát, az hangosan koppan a kövön, az érintettek végre észreveszik magukat.  

            – Mindhárom lány fent visong a tetőtérben, nekik véget ért a tanítás, közben Réka a kanapén ül, és tanítani próbál. Üzenetet ír Csillagnak: – Lányok, csend legyen! – Visítás folytatódik. – Lányok, maradjatok már csendben! – írja Réka újra, közben, mivel multitaskingban profi, hallgatja a diákjait skype-on. Fentről visítás a köbön. – CSEND!!! – Harmadik üzenet. Végre csend lesz, a visítás miatt nem hallották, hogy üzenet érkezett.

            – Figyelj, Csillag! – szól oda Réka a lányának, aki lent ül az étkezőasztalnál, fülhallgatóval. – Anya!!! Nem zenét hallgatok! Órán vagyok!

        – Anya, képzeld, nem kapcsoltam ki véletlenül a mikrofonomat, és behallatszott, hogy azt mondtam: „Muhaha!” J

És most olvassátok az online oktatás örömeit:

            – A gyerekek odahozzák a képernyőhöz a plüss-állataikat, mindenki megcsodálja őket (természetesen angolul is elmondják a nevüket). Micimackó rendszeresen velünk tanul. Sok más egyéb játék is velünk volt már, kisautó, legó, stb.

            – A gyerekek odahozzák a képernyőhöz az igazi állataikat, ölébe ül a kutya, az íróasztalon mászkál a cica, odahozza terráriumban a hörcsögöt. Vagy kimennek a teraszra, és ott mutatják be a kutyát, macskát, nyuszit.

   

         – Odaül „közénk” a kistesó, a háttérből beköszön a nagytesó, vagy esetleg az unokatestvér is megjelenik.

            – Körbeforgatják a kamerát, és bemutatják a szobájukat. Van, aki végigsétál a telefonnal az egész lakáson.

            – Vannak, akik bekukucskálnak a másik csoport órájára. Van olyan is, aki amúgy angolos, de mindig ott van a németesek angolóráján is, mert egyedül unatkozik otthon, és legalább gyakorolja, amit tanultunk.

            – Az egyik lány minden angolóra után egy kártyatrükköt mutat be nekünk.

Háziasszonyként pedig jó a digisuli, mert:

            – Egyik szünetben berakok egy adag mosást.

            – A másikban felrakom az ebédet főni.

            – Nagyszünet van? Hurrá, lehet mosogatni!

Látjátok, van ebben rossz is, jó is, vicces is, idegesítő is. Tragikomédia. Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Néha egyik történik, néha bizony a másik. Várjuk a végét, de nagyon.

Biztos valakiben felmerült a kérdés, miért akar az a nő végre újra suliban tanítani, a gyerekeit suliban taníttatni, aki kilenc évig otthon tanult? Hát mert a DigiSuli az nem egy ÉletIskola! A magányos magántanulást már akkor sem szerettem, ezért volt nehéz például a kezdet Máriahalmon (megspékelve egy újszülöttel, egy totyogóssal és kettő ovis korúval), vagy Balatonhenyén (válás után, komfort nélküli présházban, egyedül öt gyerekkel). És ezért volt sokkal jobb, mikor itt Nógrádon három családdal összefogva tanultunk otthon, vagy még jobb Széplakon, az ÉletIskola fénykorában, ahol hét család tucatnyi gyereke tanult és élt együtt.

A képek előző hétvégén készültek Vácott, a kb. eddig egyetlen igazi tavaszi napon, illetve a héten Nógrádon, az őszben, valamint két hete, a télben. A következő bejegyzés meg erről az összevisszaságról fog szólni, a folyamatos változásról. Szó lesz benne következetességről, felelősségről is. És arról, hová tűnt a tavasz?

 

2021. április