Slow&Simple Life

Nem is most kellene megírnom meg ezt a bejegyzést, hanem mondjuk tíz évvel ezelőtt. Az volt aztán ám az igazi Slow Life! Totál természetes életmód minden szinten, beleértve a jurtázást, a közművek teljes hiányát, az otthontanulást, stb. Alig utaztunk, szervesen voltunk együtt a környezetünkkel, aktív közösségi életet éltünk.

Habár nagyon sok minden megváltozott az életünkben, én mégis úgy érzem, hogy most is Slow Life-ot élünk, habár ezt az egészet csak nemrég tudatosítottam magamban.

A Slow Life mozgalom nem annyira új, negyed évszázada alapították. Lényege: időt adni mindennek, az életet tudatosan, minőséggel megélni, egyszerűen élvezni azt. Nem kell rohanni, nem kell semmit sem túl bonyolítani. No stressz, no túlhajszoltság.

Ez egy élet nemcsak Slow, hanem Simple is. Szombaton vonatozás közben pont erről gondolkoztam, és rájöttem, hogy a vonatozás maga is Slow&Simple Life. Mert egy átlagos ember ha nagybevásárlásra indul, akkor bepattan az autójába, beszáguld a városba (a többség eleve ott is lakik), bemegy a Teszkóba vagy bármely más bevásárlóközpontba, üvölt a zene, nagy a tömeg, ott mindenfélét válogatás nélkül beledobál a bevásárlókocsiba, hazaviteti a fenekét meg a cuccokat a kocsival, és ennyi.

Mi a kis bevásárlásokat gyalog vagy kerékpárral intézzük, mindent hátizsákban vagy a bicikli csomagtartóján viszünk haza. Vácra pedig vonattal megyünk. Imádok vonatozni! Három dolgot szoktam ilyenkor csinálni,ha egyedül vagyok: olvasok, behunyom a szememet és ábrándozok, vagy pont hogy kinyitom a szememet, és figyelem magam körül a tájat. Aki kocsival száguld, biztosan nem látja meg a lila és fehér virágszőnyeget az erdő alján, meg a kövecses, kanyargó patakot… Régebben még emberekkel is beszélgettem, de manapság mintha a „kötelező távolságtartás” szabály erre is érvényes lenne. Az emberek úgy átlagban bizalmatlanabbak lettek, sikeres volt a félelem-kampány. L

A hétvégi váci nagyobb bevásárlás további Slow Life tapasztalatai. Piac: azért itt még megvan az a bizonyos egyedi hangulat, emberi kapcsolatok, cuki árusok, szóba elegyedés ismeretlenekkel, egészségesebb idény zöldség-gyümölcs. A boltban is érvényesült a Slow Life: szigorú bevásárló-lista, amitől nem túlzottan térhetek el, haladási sorrend, minimális elcsábulás, áruk megszemlélése (összetevők, származási hely, stb.).

Ma népszerű a Fast Food, Meki, KéjEfSzí, és társaik, nulla természetes összetevő, a Street Food, azaz az utcán megenni, és ott bekapni a hamburgert, hot dogot. Na jó, szombaton én is „sztrítfúdozva” fagyiztam, de leültem a főtéren, a napsütésben, szép lassan nyaltam el azt az egy gombócot, közben nézegettem a jövő-menő embereket. Amúgy is elég lassan eszem, sokszor és alaposan megrágok minden falatot.

Ez a fajta élet néha látszólag nehezebb, alapvetően viszont szerintem könnyebb, mint egy átlagos élet. Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, nem lenne jobb néha kocsival. Mert elég szar volt a hétvégén is a fullig megrakott vázas túrazsákomat felcipelni a dombra. De nézzük a dolog jó oldalát, megvolt a kiegészítő edzés, hát, comb erősödött, nem terheltem környezetemet plusz káros-anyag kibocsájtással (tudom, a kis piros meg dízellel megy, ami aztán nagyon nem környezetbarát), a réten át gyalogolva gyönyörködhettem a várban, a virágzó gyümölcsfákban, bokrokban, és mivel sétáltam, tudtam közben szép ágakat is gyűjteni.

A gyerekeim, akármilyen is az időjárás, a saját lábukon vagy kerékpárjukon jutnak el az iskolába, boltba, miközben sokakat még falun belül is kocsival fuvaroznak. A saját maguk által használt, vásárolt dolgokat mind maguk cipelik a hátizsákjukban. Bárhová felmászhatnak, mezítláb mászkálnak már kora tavasztól. Érdekes (vagy annyira talán mégsem meglepő?), hogy gyakorlatilag sohasem betegek, alig hiányoznak az iskolából. Ebben a tanévben például egy-egy napot hiányoztak csak, azt is szülői igazolással, mert én olyan fura szülő vagyok, hogy megengedem nekik: félévente egyszer mondhatják azt csak úgy, hogy nincs kedvük suliba menni.

Slow Life a háztartásom is. Söpörni szoktam, kézzel mosogatok, kötélre teregetem ki a ruhákat száradni, stb. Tudom, elmaradott múlt századbéli nyanya vagyok, aki nem halad a korral. Hiszen ma már átlagos háztartásokban is van mosogatógép, szárítógép, robotporszívó. Sőt, létezik okoshűtő, ami jelzi, mi járt le, mi fogyott ki, elektromosan húzható le-fel a redőny, árammal nyílik-csukódik a garázsajtó. Lassan nem kell semmit csinálnia az embernek, csak gombokat nyomkodnia – és ellustulni. Ezek a gépek mind megkönnyítik az emberek dolgát – látszólag. De most jön a nagy kérdés: mire fordítják a megtakarított időt? Például többet dolgoznak, hogy több pénzt keressenek, hogy kifizethessék az elromlott gépek javíttatását, a betervezett elévülés miatt hamar tönkrement gépek cseréjét. Mert miért van az, hogy egyre több a gép, amivel az ember időt takarít meg, mégis egyre többet panaszkodik, hogy nem ér rá semmire?

A Slow Life néhány alapelve, a mozgalom alapítói és aktivistái szerint:

- Termesszük meg a kertünkben a zöldséget-gyümölcsöt! (A kertészkedés egészséges, az ember mozog, friss levegőn van, közvetlenül érintkezik az elemekkel, gyönyörködhet a természetben…)

- Fogyasszuk ezeket idény szerint! (Pl. bolti spanyol körte meg görög szőlő helyett a veteményesből szedett retek és saláta)

- Vásároljunk termelőtől, piacról, legyünk kosár-közösség tagja!

- Kevesebbet együnk étteremben, ha mégis, akkor kerüljük a gyors-kajáldákat!

- Lehetőleg otthon mi magunk főzzük meg az ételt!

- Legyen részünk sok közösségi élményben, baráti beszélgetésen!

- Minél kevesebb időt töltsünk a neten, legyenek telefon-mentes időszakaink is! (Nekem még mindig nincsen okos-telefonom, direkt, és a normál nyomógombos telefonomat is kikapcsolom éjszakára, sokszor egész hétvégére is. Amúgy meg sajnos eléggé gép-függő vagyok, sokat facebook-ozok, itt írom a blogot meg mindenféle mást.)

- Autó vagy tömegközlekedési eszközök helyett séta vagy kerékpár!

- Fontos a környezettudatosság! Gyűjtsük szelektíven a hulladékot!

- Eleve kevés hulladékot termeljünk, no nejlonzacskó, helyette kosár vagy vászontáska, zéró waste!

Amit még én tennék hozzá:

- Lehetőség szerint dolgozzunk helyben! (Itt nem feltétlenül a home office-ra gondolok, mert az sem egészséges, ha az ember egész nap egy gép előtt ül.)

- Helyi suliba járjon a gyerek, ne kelljen annyit utazni, nem kell a túl sok különóra sem, felesleges ide-oda hurcolni a gyereket edzésre, szakkörre. Egyrészt ha ezek helyben vannak, akkor maga is el tud menni, másrészt szétforgácsolja ezekkel az energiáit.

- Legyen rend a térben, rend az időben!

- Próbáljuk csökkenteni a minket érő ingerek számát! (Pl. sok helyen alap, hogy megy a háttérben a tévé és/vagy a rádió.)

- Legyen lehetőségünk feltöltődni valamilyen kedvelt tevékenységgel! (Flow!)

- Fontos a meditáció, a szemlélődés, átadni magamat a jelennek (Mindfullness!)

A legfontosabb talán az egyensúly:

- Teremtsünk egyensúlyt az időbeosztásban: legyen időnk a barátokra, a családunkra, a párunkra, és (amit sajnos sokan elhanyagolnak): saját magunkra!

- Az Én-idő extra fontos! (test: mozgás, fürdő, masszázs, lélek: könyv, zene, háziállatok, természet, meditáció…)

Lehet, hogy túlzásnak hangzik, de szerintem tényleg a Slow&Simple Life a hosszú és egészséges élet valódi záloga. Máskülönben az ember a ránehezedő stressztől szétidegeskedi magát és meghal mondjuk egy infarktusban, vagy az elvárásoknak való megfeleléssel illetve az elfojtásokkal szépen kreál magának egy daganatot és rákban hal meg.

Te milyen életet választasz magadnak? Én ma olyat, hogy tekeregtem egyet a faluban, és fotózgattam. (A népviseletes babák kedves polgárőrünk, Dávid Barbara gyűjteményéből valók, a fényképeket is ő készítette róluk.)

 

2021. április